Berlini zeneszüret - hallgass Diamondot, Boozoo Bajout és Kaost!

A Boozoo Bajou második albumán, a Dust My Broom-on füstös, blues-os, dubos, reggae-s egyveleget kapunk; az egykori house-os diszkókirály Benjamin Diamond szintén második lemezén, a Out of Myselfen alig találunk elektronikát; Kaos debütanyagán, a Hello Stranger-en viszont például dzsesszes marimbaszólót is - októberi zeneszüret. Nyerj ajándékcsomagot, hallgass mixeket mindhárom októberi !K7-előadótól, sőt utóbbi kettőtől az egész albumot is és videoklipet!

Az egykor diszkókirályi címmel büszkélkedő Benjamind Diamond új arcát tárja elénk második lemezén. Az elektronikából kommerciálisabb utakra lépett művész könnyedén feltalálta magát az új környezetben is, így a fülbemászó dallamokból és jól csengő hangokból ismét nincsen hiány.

Bizonyára mindannyian emlékszünk a múlt évtized egyik legnagyobb filterhouse-slágerére a Stardusttól. A meglehetősen egyedi színvilágú és igencsak hangulatos videoklippel rendelkező Music Sounds Better with You ma már klasszikusként pörög a rádióállomások különféle műsoraiban, az alkotókra pedig úgy tekint minden valamire való esztéta, mint a jelenkori francia elektronikus zene motiváló, inspiráló és előremutató alakjaira.

Természetesen jogosan, hiszen az anyagot szerző Alan Braxe mára gyakorlatilag minden olyan zenésszel csinált már valamit, aki számít ebben az iparban, a társproducer Thomas Bangalter pedig befutott a Daft Punkkal. S hogy mi lett a vokalista Benjamin Cohennel? Nos, először is felnőtt. Utána pedig saját kiadótt alapított Diamond Traxx elnevezéssel, aztán szólókarrierbe kezdett Benjamin Diamondként.

2000-ben Strange Attitude címmel kiadta első nagylemezét, de saját maga soha nem volt erre igazán büszke. A korong hangzását túlzottan kötelező jellegűnek érezte, a rajongók nyomásának hatására nem tudott egykönnyen lejönni a stardustos vonalról (persze ha jobban belegondolunk a dologba, akkor megállapítjatjuk, hogy Braxe-nek és Bangalternek ez mindmáig nem sikerült). A félsikernek nevezhető próbálkozás után hosszú ideig turnézott, valamint a kiadójával törődött, majd végül két évvel ezelőtt ismét stúdióba vonult, hogy elkészítse az Out of Myself-et.

Konstatálhatjuk, hogy a !K7 ismét egy velejéig extravagáns munkát vállalt be, ugyanis egy rendkívül színvonalas, a múlt évtizedbeli Benjamin Diamondot alig-alig idéző pop-rock-matériának lehetünk a fültanúi. Az ötvenhárom perces, változatos és üde album tizenegy számot vonultat föl és ezeknek nagyrészében semmilyen elektronikus-utánérzés nincs. A kivételezett darabok (körülbelül négy felvétel) is csupán annyiban köthetőek a digitális éra zenéjéhez, hogy az ütemet kísérő dobok kissé fel vannak erősítve a basszussal, de még ezekben is a pop jól ismert sémáit tekinthetjük dominánsnak.

A Music Sounds Better with You egyszerű dalszövege után ezúttal már sokkal komolyabb mondanivalót mutat Benjamin Diamond, de ugyancsak nem érheti panasz a különféle gitárokat sem. A dobok is határozottan, férfiasan szólnak, ámbár sok esetben inkább melankólikusnak érezzük az egész albumot, mintsem keménynek, s így kifejezetten gyönyörködtető, hangulatmanipuláló az Out of Myself.

No meg jó is. Minél többször hallgatjuk, annál jobban a szívünkhöz nő. Nincs jobb annál, mint amikor láthatjuk, hogy egy olyan valaki, aki egy sokak által elítélt és gépiesnek nevezett stílusban szerezte meg a hírnevét, képes a tradícionálisabb irányzatokban is kiemelkedőt alkotni

Flynn