A house sötét ura - nyerj párosjegyet rá!

November tizennyolcadikán, pénteken az óbudai Home Clubba érkezik el Steve Lawler, a house sötét ura, az impulzív stílusú, mocskos, erkölcstelen, szexi ritmusokkal operáló észak-angliai sztár-dj, számos mixalbum, világhíres remix, fenomenális saját szerzemények és egy horrorfilmbetétdal szerzője. A partyn ott lesz még a szintén brit Oliver MacGregor - menj ingyen a pároddal!

Ha melléd állítanánk egy lelkes klubbert, aki követne minden földrészre, érezne különbséget a stílusodon, amikor Európában, vagy amikor Amerikában játszol?
- A stílusom nem változik, azonban tekintettel vagyok arra, hogy éppen hol lépek föl. Ha például Ausztráliában vagyok, ahol tudom, hogy a keményebb muzsikát szeretik, akkor a négyórás szettem nagy része keményebb hangzású. De ha mondjuk Olaszországban játszom, akkor a mélyebb hangzást adom hosszabb ideig, mert azt ott jobban szeretik.

Carl Cox tavaly majdnem szívinfarktust kapott. Hogy lehet hosszú távon kezelni a rátok nehezedő nyomást?
- Nem könnyű, sőt azt mondom, az életem utolsó hét évét a lehető legegészségtelenebbül éltem.

Voltak egészségügyi gondjaid is?
- Több is volt, főleg amikor fiatalabb voltam. Néhányszor majdnem meg is haltam. Tizennyolc vagy tizenkilenc éves koromban egy alkalommal súlyosan összevertek, és az intenzívre kerültem. Egy bárban történt, olyasvalaki tette, akit ismerek. De nem akarok tovább pletykálni, egyszer talán megírom egy könyvben. Imádom, amit csinálok, de ez az életstílus sokkal nehezebb, mint ahogy azt az emberek elképzelik. Egyszerűen nem értik, amíg ki nem próbálják, és meg nem tapasztalják, milyen, ha az életed egy turné. Hihetetlenül kemény, de persze sok elismerést is kapok.

Mi volt a legemlékezetesebb dolog, ami egy fellépés alatt történt veled?
- A harmincadik születésnapomon az ibizai Space-ben játszottam a teraszon a zárószettet, és Pepe, a klubtulaj egy csapatnyi hölggyel egy óriási szülinapi tortát cipelt, majd odament a mikrofonhoz, és az egész közönséget rávette, hogy elénekeljék a Happy Birthday-t. Teljesen meghatódtam, nem is sejtettem, hogy erre készülnek. Sosem fogom elfelejteni.

Messze földön híres vagy arról, hogy imádsz hosszú szetteket játszani. Hogyan fogsz neki?
- Az az egy mindig biztos, legyen szó kisebb vagy nagyobb buliról, hogy milyen intróval kezdek. Gyakran külön intrót írok egy-egy országnak, vagy klubnak, és azt is tudni szoktam, hogy milyen zenéket rakok föl kezdetnek. Körülbelül húsz percig alapozom a hangulatot, és ennyi idő alatt mindig sikerül megrezegtetni a táncparkettet. Amikor mások után játszom, néha túl keményen vezetnek föl, ilyenkor leállítok mindent, és újra kezdem az elejétől.

Mit szóltál ahhoz, amikor az emberek elkezdtek Nagy-Britannia Danny Tenagliájának szólítani?
- Tizenkilenc éves koromban kezdtem el vásárolni Danny Tenaglia lemezeit, és elég hízelgő volt számomra, hogy hozzá hasonlítottak. De ugyanakkor kissé nevetséges is, mert nagyon különböző dj-k vagyunk. Néhány track egyezik azok közül, amiket játszunk, egyezünk abban is, hogy szeretünk hosszú szetteket játszani. Nagyjából ennyi. A sajtónak fontos csak, hogy valakivel össze tudjanak hozni, szükségük van az asszociációra. De nem akarom, hogy beskatulyázzanak az emberek. Sokszor hívnak proghouse-dj-nek; ilyenkor veszek egy mély levegőt, és nem érdekel a dolog. Én nem sorolnám magam a proghouse-lemezlovasok közé, sőt semmilyen kategóriába sem.

Folytatod tovább jövőre is Ibizán a Vivát? Változtatsz esetleg valamin?
- Sokat tanultam abból, hogy először foglalkoztam a saját estemmel Ibizán, és természetesen egy-két dolgot másképpen fogok csinálni ezután - de ez maradjon az én titkom. Mindent egybevetve az este sikeres volt, úgyhogy a programon és a dizájnon nem változtatok semmit. Azt azonban tudom, hogy jövőre bizonyos dj-ket többször szeretnék felléptetni, például Damien Lazarust, iszonyatosan jó volt, és a közönség is nagyszerűen fogadta.

Nem tervezed, hogy ezt a sorozatot Ibiza mellett máshol is befuttatod?
- De, de, erre már mindenképpen gondoltam. Legelőször is érkezik majd jövőre egy Viva-mixlemez, így könnyen lehet, hogy a hangzást, az érzést és a dizájnt turnéra viszem, de csak akkor, ha úgy lehet kivitelezni, ahogy helyesnek tartom.

Térjünk át a saját szerzeményeidre. Hogyan készül el egy Steve Lawler-track? Mennyi időt vesz igénybe, amíg a fejedből kipattanó ötlet eléri végső stádiumát?
- Nagyon változó, lehet öt perc, öt óra vagy öt nap. Az ember játszadozik a hangokkal, programozza őket, és ha megkapsz egy hangot, akkor azt keresztezed egy másikkal, rápakolsz egy csomó effektet, majd kifacsarod, megtekered, megfordítod és apró darabokra szeded. Ha szerencséd van, ekkorra már megtaláltad az igazi hangot, azt, amire szükséged van. De szerintem sokkal gyakrabban úgy történik a dolog, hogy az ember megpróbál elindulni egy irányba, egy dologra koncentrál, majd teljesen véletlenül rátalál valamire, amit aztán végül is felhasznál. Nálam általában így zajlik a dolog, így akár öt perc alatt is megalkotok egy hangot, de néha öt napig is elgyötrődöm.

Amikor saját zenét írsz, elgondolkodsz azon, hogyan illik majd bele a szettedbe vagy más dj-k szettjeibe? Fölteszed magadnak a kérdést, hogy játsszák-e majd a számod?
- Zeneírás közben csak arra gondolok, hogyan hangzik majd a track a szettemben. Fogom magam, becsukom a szemem a stúdióban, és elképzelem a táncparkettet, magam elé idézek egy közönséget, meg azt is, a szettem melyik részébe illeszteném be a zenét. Vizuális típus vagyok.

Milyen zenét hallgatsz a kocsiban vagy otthon?
- Szeretem a Doorst, a Verve-t, a Killerst, de szoktam hallgatni a saját ambientkollekciómat is, valamint LTJ Bukemet. Ezeken kívül kiterjedt dzsesszgyűjteményem is van. Szóval inkább a chillt és az easylisteninget részesítem előnyben.

Mit szeretnél elérni az elkövetkező néhány évben - a dj-zésen kívül?
- Filmekkel szeretnék foglalkozni, ez mindig is izgatott. Nemrégiben fejeztem be egy horrorfilm, a The Skeleton Key (Kate Hudson főszereplésével - az augusztusban kijött filmet nálunk csak később mutatják be a mozik - a szerk.) betétdalát. Iain Softley, a rendező kérésére kellett elkészítenem ezt a felvételt, és remélem, ezután is kapok még ilyen felkéréseket. A legnagyobb kihívás az lenne, ha elolvashatnék egy forgatókönyvet és a jelenetekhez írhatnék zenét. Ez ugyanolyan, mintha a táncparkettre írnék egy tracket, ilyenkor egy érzelem vagy egy hangulat vezérel. Ezt akarom alkalmazni egy filmbeli jelenetnél is.

Milyen emlékeket őrzöl Magyarországról?
- I Love Hungary. Hihetetlen a közönség, ez az egyik kedvenc helyem. Részem volt már itt néhány nagyszerű partyban, akár a tónál (Balaton - a szerk.), akár a fővárosban hatalmas vagy kisebb klubokban. A szcéna igazán izgalmas nálatok.

Freee Magazin

(x)