"The Prodigy - Their Law - The Singles 1990-2005", áll a dombornyomott CD-dobozon szereplő Prodigy kitűzőn. Különleges best of-CD-ről van szó: egy 52 oldalas, gazdagon illusztrált könyvecskét és két korongot tartalmaz a csomag, szerepel rajtuk minden jelentősebb Prodigy-szám, azok remixe és néhány élő felvétel.
Az első lemez tizenöt, egytől egyig slágerszerzeményt tartalmaz a rave-szcénás One Love-tól a Spitfire-ig. Végighallgatva jövünk rá igazán, mennyi lábmozgató ütemet köszönhetünk nekik, elsősorban Liam Howlettnek. A dalokat nem masterelték újra, ezért olykor elég észrevehető a hangzásbeli ugrás a régebbi és újabb számok között, ami persze a produceri munka évről évre történő finomodását is jelzi. Ennél nagyobb bajunk ne legyen, ritka az ilyen töményen felszolgált long drink, ami még a Mötley Crüe 2 ujjnyi whisky + 3 liter vodka koktélját is üti.
A második lemez tizenhat száma jól kiegészíti a szokványos best of-lemezt. Néhány B-oldalas szerzemény, remixek, melyek közül a Voodoo People Pendulum-remixét érdemes kiemelni, remek videoklipjét megtaláljuk a DVD-n is. Nem kevesebb, mint öt élő felvétel is szerepel e második lemezen, néhánnyal szintén találkozunk a DVD-n.
Igazi bepillantást a Prodigy világába a CD-hez hasonló című DVD-n nyerhetünk. Már az intro és a menü jelzi, hogy szó sincs összedobott anyagról - az együttes nagy gondot fordított a grafikai koncepcióra és a tartalom gondos összeválogatására, igyekezve minél személyesebbé és egyedibbé tenni a kiadványt.
Először is tizenöt, nem időrendben összeállított videoklipet nézhetünk meg, jót nevetve a srácok kilencvenes évek eleji frizuráján és a kezdetleges videókon. A klipek között két különlegesség is szerepel. Az egyik a már említett Pendulum-remix - amellettegy, hogy igazán jól sikerült darab, nem szokványos, hogy egy remixhez készüljön videoklip. A második a betiltott Smack My Bitch Up, mely inkább egy figyelemreméltó hangeffektekkel feldobott díjnyertes kisfilmre hajaz, mintsem egy tömegvideoklipre.
Az extrák között három különleges fellépés felvételét láthatjuk, a Glastonburyben előadott Break and Entert, a Vörös Téren dübörgő Their Law-t és az abszolút friss Spitfire-t a Pinkpop fesztiválról. Négy klipforgatás werkfilmjét is megtekinthetjük, ezek során világossá válik, hogy a Prodigy tagjai jókedélyű, szimpatikus zenészek - még a vad frizurájú Keith Flintet is nyugodtan meghívhatnánk egy nagymamás családi vacsorára.
Őket kéne meghívni a nagyihoz
A DVD igazi meglepetése az egyórás brixtoni koncert, ahol tíz slágert adnak elő a Smack My Bitch Uptól a Firestarterig. A fiúk végig pörgik a koncertet, amikor például Flintnek nincs színpadi munkája, akkor is a nézőtér erkélyein vadul. A táncparkett sem éppen kelet-londoni teadélutánt idéz, érthető a biztonságiak és az orvosok jelenléte. A DVD hangzására sem lehet panasz: a magasak csípnek, a basszusok szomszédűzőek, bár a sok elektronikus alap miatt nem az élőzene netovábbja.
A CD és a DVD egyaránt ritka szép kiállítású kiadvány, jó érzés újra meg újra kézbevenni, bookletjeiket végiglapozni. A CD nem szokványos meretű doboza miatt nem fér el a CD-tárolóban, de sebaj, a Pink Floyd Pulse-koncert-CD-je mellé kerül a polcra - ott a helye, mind a külalak, mind a tartalom alapján.
RVN