Kétszer negyedszázad Fabric - hallgass és nyerj Death in Vegast, High Contrastot és Carl Craiget!

A londoni megaklub, a Fabric mint label mindig is előremutató kiadványairól volt híres. Mostanára a két párhuzamosan futó mixsorozat, a Fabric és a Fabriclive is elérkezett negyedszázadik megjelenéséhez, ami így már ötven ütős Fabric-anyag. Jubileumi összeállításunkban a Death in Vegas négynegyeddel bolondított "élőzenéjét", a High Contrast minőségi dobbasszusát és Crl Craig ütős technóját vettük górcső alá. Hallgasd mixeiket, nyerd meg cédéiket!

Carl Craiget személye jó példa a hiphop- és más törtütem-körökben is nagy tiszteletnek örvendő technózenészre. A detroiti klublegendákban (Heaven, The Music Institute és Shelter) megalapozott hírnévvel a kilencvenes évekre világutazóvá lett Carl Craiget sem kerülte el a Fabric klub hódítása, szettjeit a pénteki Fabriclive-ok fellépői is kuriózumként emlegetik.

Három lemezjátszós mutatványai a turntableistek, vagyis "lemezjátszóisták" sorába emelik, és e kifejezés több puszta biográfia-szellemeskedésnél. A bravúros dj-teljesítmény a hiphopkultúrából eredeztethető, és olyan játékot jelöl, amikor a lemezlovas gyors tempóban, akár negyedpercenként cseréli a bakeliteket. A számokat ezzel nem hagyja kiteljesedni, hanem loopként értelmezve őket saját zenefolyamot hoz létre.

De emberünk nemcsak lemezjátszókon műveli a zenét: szinte katalogizálhatatlanul sok néven és formációban készít zenét. Ezek közül a leghíresebb talán az Innerzone Orchestra, mely a dzsessz és techno fúziójának gondolatával játszik; Paperclip People név alatt pedig a leginkább táncolható művei látnak napvilágot.

S mint a techno tengerentúli bölcsőjében, a Motorcityben (Detroit) - tehát igazán jó helyen és időben - a stílus jelentőségére ráeszmélő zenész, létrehozta azóta klasszikusként számontartott kiadóját. A Planet E '92 óta ragasztja címkéjét a jól ismert detroiti tesók szerzeményeire, Moodymann deephouse-ihletettségű remekeire, a chicagói Gemini aka Spencer Kincey minimálhouse-aira vagy Matt 'Recloose' Chicoine jazzy electronica-downtempo-breaks-house-os izgalmaira (hogy csak néhány több megjelenéssel dicsekvő arcot villantsunk föl).

Sok helyütt el lehet olvasni róla, hogy Claude Yong, Kenny Larkin, Jeff Mills (csak hogy a Magyarországon ismertebb neveket említsük) mellett a detroittechno második hullámának egyik főalakja, és ez természetesen igaz is. Ám az elektronikus könnyűzene történelmében ez az 1987-es újhullám is igen oldschool, ma már szerintem senkinek sem az jut eszébe Craigről, hogy egykor Derrick May-re, Juan Atkinsre és Kevin Saundersonra pislogott föl vágyakozva, és jó ideig Derrick May árnyékában is alkotott.

A gyors lecke tömény haszonnal zárul: a detroiti iskola zenei szabadságának jegyében rögtön az első számnál egy stílushibridbe botlunk, de kapunk klubtechnóba (Tiger Stripes Amphytrion-ja szólhatott volna akár '99-ben Budai technóestjein is) és nyolcvanas évek szintipopjába hajló, a mixből ugyancsak kirívó, darabot is. A negyediktól a hetedik trackig húzódó mixgerinc maga a detroittechno, ezekhez a darabokhoz kár is kommentárt fűzni, az ember vagy érzi a lüktetést, vagy lapozzon is nyugodtan tovább. Van például a jungle-drum'n'bass-világból ismert, angol dj Redtől is egy cím nélküli track.

Ami azonban a nyolcadik és kilncedik szám között történik, talán jobb elfelejteni. A rövidke popközjátékból való kikeveredés enyhén szólva radikális lett. Inkább egyfajta ráadásként tekinthetjük az utolsó, saját szerzeményt, mely ellenben hibátlan, igazán craiges táncdarab. A Fabric 25 mixet nyitó suttogó dal (Ying Yang Twins: Wait - The Whisper Song) megadja az egész mix egyik jellegzetességéét, vagyis végig marad a dalok mellett a férfihang, mégpedig magáé Carl Craigé, aki folyton belenyög a repetitív ütemekbe: "oh, oh, ah yeah", de néhány "hu, huuu"-tól sem riad vissza.

De azért kompakt kis mű ez, és az egységet az afroamerikai ritmusok adják. Következetes detroiti hangzást képvisel minden dal, legyen bár puha techno, fémesebb techhouse vagy pumpáló house. A négynegyedalapokon r'n'b, latin-amerikai tánctaktusok, vokálok, afrikai dobok tünedeznek fel, no és állandó visszacsatolások a hiphophoz. Akárcsak a rövidebb mixen, itt is szívesen nyúl saját kiadója illetve a berlini Sonar Kollektiv lemezeihez, de olyan egyelőre néhánytrackes producerek is feltűnnek, mint Rayon, Soundstream, vagy a dj-ként közismert Yoav B.

Haranghy Orsi