Kettős szorításban - dj-k versus hatóságok

A közelmúltban a széles nyilvánosság számára is kiderült, hogy Magyarországon 2006-ban egy állami hatóság engedélyéhez kötött a népszórakoztatás, s ezen belül természetesen a dj-zés is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Mahasz tüzelte rendőrök razziáznak a szórakozóhelyeken, egyértelmű, hogy a dj-knek sem egyszerű e lángoktól ölelt kis országban. A Szóla Rádió Alapítvány kötelező szakvizsgát kifogásoló nyílt levelének nyomán a dj-ket ellenőrző Mahasz-razziák is előtérbe kerültek. Cikkünkben a vitától hangos zenésztársadalomban próbáljuk kibogarászni az álláspontokat és a lehetőségeket. Menet közben jött a hír: az illetékes gazdasági miniszter eltörölte a kötelező szakvizsgát.

A 43/1998-as rendeletben előírt szabályozás egészen addig csupán elméletben létezett, míg a Debrecenben történt események - tavaly többször is megbüntették az OSZK-engedély nélkül játszó zenekarokat és a szórakozóhelyeket - összefogásra nem késztették a helyi kulturális civilszervezeteket. Mivel a kezdeményezők álláspontja egybecseng a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának programjával - amelynek célja a bürokratikus akadályok elgördítése a kultúra és az amatőr művészet kibontakozása elől -, nyílt levelükkel Bozóki András miniszterhez fordultak, aki továbbította kérésüket az "illetékes" Gazdasági Minisztérium felé.

Nos, a döntés március tizenharmadikán meg is született: Kóka János miniszter módosította a rendeletet, az indoklásban pedig elismerte, hogy "az állami bavatkozás helyett a piac határozza meg, hogy ki való a pályára, illetve kit foglalkoztatnak a vendéglátó üzletek."

Vályi Gábor aka dj Shuriken, aki a zenélés mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció tanszékén többek között kultúrtörténetet is oktat, úgy látja, hogy az OSZK egy olyan érában jött létre, melyben a kultúra állami felügyeletét és ellenőrzését a gazdasági koordináció, az esztétikai kontroll és a politikai ellenőrzés indokolta.

"Természetesen a rendszerváltást követően ezek az indokok feleslegessé váltak, hiszen a kapitalizmusban a piac koordinálja a gazdaságot és a művészi önkifejezés szabadsága is adott, nem szólva a politikai kontrollról, ami legitimálhatatlan lett. Éppen ezért vitatható a kötelező vizsga, illetve az OSZK szerepe, különösen az intézmény múltjának ismertében" - véli Shuriken.

A probléma az említett rendeletben rejlik, amelynek értelmében, a vendéglátásban fellépő művészek tulajdonképpen szórakoztatóipari szakmunkások, akiknek szaktudását a fogyasztók védelmében garantálni kell. A bökkenő csak az, hogy míg az elvileg zenészek érdekeit védő intézmény a vendéglátó egységekben foggal-körömmel ragaszkodik a kötelező bizonyítványhoz, addig bárhol máshol megengedő szemléletet tanúsít.

"A dolog esszenciális lényege, hogy a kontárokat kívül tartsuk a pályán, miközben nem vesszük észre, hogy ezt a piac önmagától megvalósítja. Két lehetőség van: kezdőként bejössz az utcáról, és bár nincs referenciád, mégis becsúszol, mert alákínálsz a szakvizsgával rendelkező dj-nek, majd kizavarod az összes embert a helyről a felháborító produkcióddal. Meghívnak másodszorra? Egyrészt nem, másrészt a tulajdonos is óvatosabb lesz a jövőben, és azt el tudom fogadni, hogy legközelebb már garanciát akar. Ebben az esetben az intézmény által kiadott szakvizsga releváns, és a piacvédelmet szolgálja, így ha ez hosszútávon beválik, akkor sokan fogják alkalmazni, de nem kéne kötelezővé tenni. A másik lehetőség, hogy meghívnak, ám ekkor már átmentél egy szubkulturális szűrőn, és letettél valamit az asztalra, azaz hivatalos papír nélkül is minőséget nyújtasz."

Mára a zene és a kultúra bármely formája közönségre találhat, "nincsen egy általánosan elfogadott esztétikai hierarchia és objektív kritériumrendszer", míg az OSZK szakvizsgáin akaratlanul is érvényesülnek a "szubjektív érték és ízlésvilágok". A művészet fejlődése ugyanakkor elképzelhetetlen formabontás és kísérletezés nélkül, és az sem helyes, ha valakit az anyagi feltételek tartanak távol az önkifejezéstől. A nyílt levél megfogalmazói nem tagadják, hogy az intézmény tevékenysége létező igényt képvisel, ám a visszaélésékre jogot adó kötelező jelleg helyett, a választható alternatívát tartják elfogadhatónak.

OSZK-pult

Shuriken - miközben a piac belépési korlátainak törvényszerűségeit vázolja fel - az "éhező művész" ethoszát is megfejti. Eszerint a dj-zés olyan szakma, amelynek a belépési korlátja alacsony, nagyjából attól függ, hogy ki mennyit tud beruházni felszerelésre és lemezekre, illetve, hogy ki mennyit és hogyan tud tanulni a közönségről és a zenéről. Így aztán rövid idő alatt temérdek szereplő fog megjelenni a piacon, akik minél többen vannak, annál inkább lenyomják az árakat.

"Aki megélhetésként választja a művészetet, annak tisztában kell lennie, hogy nagyon kevés sztár lehet egy piacon, éppen ezért sokan vannak, akik hobbiból csinálják, amit szeretnek, amellett, hogy munkahelyük is van. Az állam nem garantálhatja, hogy mindenkinek a megélhetést jelentse a szakma, kivéve, ha a piac szűkítésével kizár másokat - ám ez már egy erős állami kultúrpolitikai döntést feltételez. Nekem személyesen annyi a célom, hogy végre mi is olyan európai ország legyünk, ahol nincs szükség az államra azért, hogy megmondja, ki mit csinálhat."