Kettős szorításban - dj-k versus hatóságok

A közelmúltban a széles nyilvánosság számára is kiderült, hogy Magyarországon 2006-ban egy állami hatóság engedélyéhez kötött a népszórakoztatás, s ezen belül természetesen a dj-zés is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Mahasz tüzelte rendőrök razziáznak a szórakozóhelyeken, egyértelmű, hogy a dj-knek sem egyszerű e lángoktól ölelt kis országban. A Szóla Rádió Alapítvány kötelező szakvizsgát kifogásoló nyílt levelének nyomán a dj-ket ellenőrző Mahasz-razziák is előtérbe kerültek. Cikkünkben a vitától hangos zenésztársadalomban próbáljuk kibogarászni az álláspontokat és a lehetőségeket. Menet közben jött a hír: az illetékes gazdasági miniszter eltörölte a kötelező szakvizsgát.

A papírok körüli hercehurca mellett hazánk dj-inek a szerzői joggal is farkasszemet kell nézniük, mely szerint a hangfelvételeket többszörözni (a magáncélú másolatot kivéve) kizárólag a jogtulajdonos engedélyével lehet. A törvény tehát nem az eszközre, hanem a hangfelvételre vonatkozik, így ha "holnaptól mondjuk zene fog szólni egy pohár vízbe bedugott majd kihúzott rúdról, akkor ott hangfelvétel többszörözés történt, és hiába ismeretlen az eszköz, engedély nélkül jogsértő zenélni róla".

Jeszenszky Zsolt, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) és a Proart (Szövetség a Szerzői Jogokért) pr-menedzsere a radikálisan csökkenő fogyasztás miatt vészjóslónak látja a zeneipar helyzetét, éppen ezért véli úgy, hogy egyre komolyabban kell venni a szabályokat. "Meggyőződésem, hogy az aktuális jogdíjközlemény nagyon felhasználóbarát politikát folytat, hiszen már átalánydíjat is fizethetnek az érintettek, nem szólva arról, hogy egészen szeptemberig, a világon egyedülálló módón, Magyarországon lehetett írott cédéről játszani. Ám a fejlődés hulláma mára elérte Angliát is, ahol az egyszerűség elvén egységesen évi kétszáz fontot követelnek a nem eredeti hangfelvételeket használóktól" - halljuk Jeszenszkytől.

A főbűnösök, azaz a netkalózok utáni hajsza persze sziszifuszi küzdelem, mivel a virtuális tér nehezen materializálható, ellentétben a piacokkal, a szórakozóhelyekkel és az ott garázdálkodó lemezlovasokkal, akik előszeretettel népszerűsítik az illegális forrásokból megszerzett zenéket. A Büntetőtörvénykönyv 329-es paragrafusának hála, alapos gyanú, illetve bejelentés esetén a rendőrségnek kötelessége a bűncselekmény nyomába eredni, és akár független szakértő bevonása nélkül is intézkedni.

Nem mintha nehéz dolguk lenne, hiszen a jogvédők is tudják, hogy a "hamisítás" a gyakorlat része, és szinte nincs hely, ami feddhetetlen. "Tudatosítani szeretnénk a törvényeket" - leginkább a "bárhol, bármikor" jelmondattal, és a szépen gyarapodó precedensügyekkel, melyek már a tulajdonosokat sem hagyhatják hidegen. "Az ellenőrzés alatt nem áll meg a buli, a rendőrök kizárólag a nem jogtiszta hangfelvételeket foglalják le, így a többiről gond nélkül szólhat a zene".

Feltéve, ha van "többi", ugyanis volt már példa egy ellenőrzés után tomboló csendre is. Mivel a független szakértőként kivonuló Mahaszt már az első akciók után összeférhetetlenséggel vádolták, mára csak a rendőrség kifejezett kérésére csatlakoznak a razziához, amellett, hogy sértettként bármikor ott lehetnek, azzal, hogy "ez a hangfelvétel a miénk". De mi van, ha mégsem az övék?...

"Kreativitásuk határtalan" - méltatja Jeszenszky a honi dj-ket, ám az "ajándékba kaptam", "az eredetiről másoltam föl", "ez a saját zeném" érvek leperegnek a törvény őreiről. Mahasz-matrica, illetve igazolás nélkül (a számítógép merelemezére, vincseszterére ez jár) fabatkát sem ér a monológ. A saját zenék, a barátok kiadatlan munkái, továbbá a kiadóktól közvetlen megkapott promóciós másolatok és a legális (fizetős) oldalról letöltött zenék természetesen mentesülnek a jogdíj alól - csakhogy ezt nem elég tudni, bizonyítani is kell. Összegyűjteni, a kiadótól igazolást kérni, majd felküldeni a Mahaszhoz (akár elektronikus úton is), ez a matricaszerzés szakszerű, mégis népszerűtlen eljárása, a dj-k ugyanis "nem szoktak élni ezzel a lehetőséggel", és sokuk hasonlóképp viszolyog az érdekvédelmi tömörüléstől is.

Vajon mi van a cédétáskában...?

Jeszenszky Zsolt azonban - mint a Magyar Lemezlovasok Egyesületének elnöke - kitart álláspontjuk mellett: "Tény, hogy a szakma későn reagált a piac bővülésére, és az is, hogy nehéz visszamenőleg koordinálni, mégis célunk, hogy a dj-zés újra hivatás legyen". Az egyesület dinamikus koncepcióban gondolkodik, és ideája, hogy a dj-k a "szakmai kvalifikáltság" mellett annyian legyenek, ahányan meg tudnak élni a piacon.

"Szeretnénk, ha a vizsga megkövetelné a féléves szakmai gyakorlatot is, egy aktív lemezlovas mellett, mert így nemcsak képzettsége, hivatástudata is lesz a kezdőnek, és már nem fog áron alul dolgozni." És akik szeretetből, hobbiból zenélnek? "Elsírom magam rögtön, de vannak törvények. Sehol sincs megírva, hogy kötelező diszkósnak lenni, ezért az anyagi terhek senkit sem jogosítanak fel a törvénysértésre, mert akkor már megélhetési bűnözőkről beszélünk. Ha valaki tehetséges, legyen annyi méltósága, hogy nem megy el olcsón, és észre fogja venni, hogy a hobbija jól fizet. Megjegyzem, én is hobbiból diszkózom nyaranta, és csak rockzenét játszom - de azt baromi jól - mégis megkérem az árát."

Alia Antara