Agyakkal játszanak - megvannak a Brains-cédényertesek!

Másfél hónapja a boltokban a Deep Records által terjesztett debütáló Brains-album, a Humanual. A Dunakanyar rasztái kis túlzással stílust teremtettek, ez volna drum'n'ragga&roll. Mindenesetre a srácok újabb színfoltjai a szentendrei underground zenei hagyománynak, bizonyos szempontból méltó örökösei például a hajdani legendás Albert Einstein Bizottságnak is. Hallgasd meg a Humanual-t, szerda és csütörtök dél között, és ha tetszett, játssz az öt cédé egyikéért!

A borítótervet is egy drum'n'bass-dj, Reza hozta össze. Ezen egy tintapacás, kekiszínű alapon ennyi olvasható: "Suspects" (gyanúsítottak): Brains, "Case" (vád): Humanual. Az emberiségbarát bűncselekmény gyanúsítottjai pedig a belső oldalon fényképekkel jelennek meg, úgyis, mint Kéri "mc Colombo" András, Endrei Dávid basszusgitáros, Tőkés Ábel, aki a Johny halálval megürült Dunakanyar legjobb gitárosa címre is méltán pályázhat, valamint Jeli Gergely dobos, illetve a gitárral és kütyükkel játszadozó Varga Norbert.

Ők csapnak a lecsóba tehát az első Mix It Down című számban is. Itt Colombo hangját még nem élvezhetjük, mert a szerzeményt intrónak szánták a srácok. De hamar kiderül, hogy nem újabb magyar nyelvű raggáról van szó, az mc ugyanis angolul szövegel. A következő két, már vokális számtól a Winning-től és a We Play-től sokat várnak a szerzők. Ezt jelzi, hogy rádiós változatot is készítettek belőlük. Előbbiben zúzós törtütemek alá néha némi reggae-s ének, néha pedig erőlködő ragga csatlkozik, diszkrét gitár- és basszusjátékkal kísérve.

A We Play viszont egy valóban slágeres darab, talán az album kilencedik, Wine Again című számának sikerült hasonlóan erősre a refrénje. A We Play-ben már több teret kap a gitár és a különböző effektek. Amikor aztán megszólal az mc és beindul a reggae-s gitárkettőzés, mosoly ül ki a lefittyedt ajakra is. Az mc elmeséli, hogy náluknál reggeltől estig szól a muzsika, mindenki boldog, mindenki cool, na és a kezek is fönn vannak a magasban.

Ezt a vonalat viszi tovább a negyedik szám, Put Up Your Hand címmel. A két számban közös az is, hogy mind a kettőt újrakeverték az album végére. (Nos, Psure újsulis breakes és Skc drum'n'bass-es újragondolása jobban is sikerült, mint az eredeti track.) A szám zenéjéből ítélve Rastafarai-tól a rock sem áll olyan messze, mint azt először gondolnánk. Egyébként is, aki szét tudja szálazni a stílusokat a lemezen, de egy-egy számon belül is, az jelentkezzen nálunk, hivatásos skatulyázónak.

Persze nem lennének a Dunakanyarnak rasztabanditái, ha egy marihuánapárti számot ne sikerülne odavágni: Talpra, magyar cím alatt vágják a rendőrök pofájába a turpisságot. A nyúlfarknyi Petőfi-evokáció után az Ooo Dem viszont egy koszos-reszelős mantra, egy leheletnyi punkos, drum'n'bass-es instrumentális betéttel.

Néhol már-már funkys gitározással is találkozunk az elektronikus effektek mellett, sőt talán nem is csak néhol... A New York-i dj, Dara például azt mondja: "Még az Egyesült Államokban sem hallottam ilyet, meglepő és szórakoztatóan vegyes stílus.". Azért megkockáztatjuk - bár a zene koherens és élvezhető -, hogy a kevesebb néha több lenne.

A végső blokk, a már említett két remix és két rádiós változat méltóképpen, bár talán kicsit szájbarágósan zárja le albumot, mondván: nesztek, a slágereink. A We Play harmadszori megismétlése viszont nem árt, mert így jogos a jókedv az album végén.

Az albumot pedig meg is lehetett nyerni nálunk, nem is egy, hanem rögtön öt példányban. Ehhez nem kellett mást tenni, mint válaszolni a következő kérdésünkre: Hol mutatta be először a zenekar élőben az albumát? (Segítség korábbi cikkünkben volt, a megfejtés az A38 volt.)

A szerencsések: Erős Magdi, Gyarmati György, Horti Attila, Szánthó Attila, Szferléné Bóta Ildi. Őket e-mailben értesítettük, egyben közöltük velük a nyereményekhez való hozzájutás menetét.

Peter Poppara