Tavaly a Szigeten jártatok nálunk, hatalmas buli volt, idén a Volt Fesztiválra jöttök. Mik a benyomásaitok az itteni emberekről, hangulatról, Magyarországról? Mit várhatunk tőletek Sopronban?
- Teljesen jó arcok vagytok! Nagyon jól éreztük magunkat tavaly, és ezt most tényleg nem a kötelező tiszteletkör miatt mondom. Egész Kelet-Európában imádunk játszani, mert nagyon különleges atmoszférája van az ottani buliknak. És hogy mit várhattok? Tüzet, őrületet és hangrobbanást, szétszedjük a színpadot! De ha minden bejön, amit tervezünk, akkor a közönség fogja szétszedni.
Nyáron csak hajtás és fellépések, vagy másra is jut majd idő?-
- Sajnos nem hiszem, hogy a nyáron túl sok időm marad majd a fesztiválok között és az új album munkálatai mellett. Ilyenkor mindig nagy a rohanás, de még így is direkt kevesebb dátumot vállaltunk be, hogy többet stúdiózhassunk. A maradék időmet pedig, ahogy ismerem magam, úgyis a zenék csiszolgatásával töltöm majd.
Kik azok az előadók, dj-k, producerek, akiket mostanában hallgatsz, nagyra értékelsz?
- Például nagyon tetszik ez az újhullámos francia electro/electrohouse irányzat, French Touch, különösen a Justice duó munkái. Nagyon ügyesen keverik az elektronikát popzenével, rock'n'rollal és emellett igazi szexi tánczenét csinálnak. Úgy tudnak populárisak lenni, hogy eközben a zenéjük tele van ötlettel, játékkal és érdekességgel, manapság ez jön be a legjobban.
A zenekészítés során kik vagy mik inspirálnak általában?
- Teljesen változó. Egy jó buli után például mindig rengeteg ötletem van. Elmegyek egy klubba, egy koncertre, és akár egy hang, a zenei élmény vagy a hangulat is számtalan dolgot indít el, ami később egy témában vagy egy egész trackben is kifejeződik.
Ennyi év, számtalan korszak és zenei stílus után, szerinted miért éppen azon az úton változott a The Prodigy hangzása, melyet bejártatatok?
- Szerintem igazából mi mindig is ugyanazt csináltuk: energiákat szabadítottunk föl a zenével. Nem hiszem, hogy valaha is változott volna valami, ami a hozzáállásunkat vagy koncepciónkat illeti. Persze a szcéna folyamatosan változik, stílusok jönnek-mennek, nekünk is változnunk kell, sőt inkább diktálni a trendet. Valószínűleg már sehol se lennénk, ha leragadtunk volna valamelyik korábbi hangzásunknál. Vannak dolgok viszont, amik soha sem változnak. Az emberek táncolni, őrjöngeni akarnak, és hogy a zene megérintse őket. Szerintem a sikerünk abban rejlett, hogy mindig egyediek tudtunk maradni, és őrületet adtunk. De végső soron én ugyanazt csinálom immár tizenhét éve.
Számtalan pletykát hallottunk már, hogy mi-minden esett meg veletek a turnékon. Elmondasz egy sztorit?
- Naná, hogy sok ilyen sztorink van, a pletykának sokszor valós az alapjuk. Az elmúlt tizenvalahány év alatt jobbnál jobb sztorik történtek, bár a totális agyeldobásban és merészségben Keith és Maxim sokkal bevállalósabbak, mint én. Az egyik legdurvább, ami hirtelen beugrik és el is mondható, az az, amit csak Disneyland-afférként emlegetünk. Egy Walt Disney-s orgiát képzelj el. Mondanom se kell, mennyit ittunk meg miegymás, nincs is meg tisztán minden, de arra emlékszem, hogy Miki Egér- és Gooffy-jelmezes arcok biztosan voltak. Azt se tudtuk ki ez, ki az, ki fiú, ki lány. De Gooffynak rendesen megadtam, jó néhányat rántottam rajta!