Száz év a Vajdhunyadvárán

Bár a száz éve épült Vajdahunyadvárát nem nevezhetnénk éppen modern művészeti alkotásnak, szeptember 29-e és október 1-je között, az esti órákra mégis azzá válik. Ehhez csak az egyszerre három európai nagyvárosban élő (Berlin, Budapest, Zürich) fényművész, Kozma Péter alkotása szükséges. Illetve korabeli hangfelvételek és mai dj-k muzsikája teszi audiovizuálissá a ligeti Műjégpályáról is látható és hallható kompozíciót.

A vetítés a legtágabb, legösszetettebb művészeti környezetet, a városi közeget konstruálja újra. Nemcsak az építészettörténetet, de a város funkcionalitását és a városkép hétköznapi esztétikai és kulturális valóságát is számba veszi. A város az urbanizáció globális elterjedtével mára gyakorlatilag minden kulturális jelenséget magába foglaló társadalmi interfész, a lakosság adott történelmi helyzetének legkifejezőbb kerete. Ez a városi térbe helyezett művészet nem csak a reprezentáció szabad, a megszokottól eltérő ritmusú területeit határolja körül, de egyúttal egy sajátos társadalmi és kommunikációs közeget is létrehoz: magát az együttlétet is tematizálva a városi vetítés a szokásosnál jóval nagyobb számú nézőközönségből közösséget alakít, amikor egyidejűleg együttes, közös értelmezésre is sor kerül.

Mennyiben tudjuk meghatározni környezetünket?

Az elmúlt évtizedek alapvető jelensége, hogy a fogyasztói szemlélet térnyerésével a közélet visszavonul a közterekről, a reklámiparnak adva át a helyet. A Vajdahunyadvár önmagában is reklámcélú emlékmű, ha nem is azért, mert a fogyasztásra összpontosít, hanem mert a kultúra működési rendszerének demonstrációs eszköze. Lehetséges-e művészi eszközökkel közbelépni, alakítani a köztér funkcióit? Be lehet-e kapcsolni egy százéves épületet a mai kulturális értelmezési hálók körébe? Ezeket a kérdéseket firtatja Kozma Péter négynapos audiovizuális installációja.

Az esemény leginkább kísérleti művészetként, Gesamtkunstwerk-ként írható le: a vetítést hanginstalláció is kíséri. A Kós Károly sétány felé hangkollázsokat hallhat a közönség, az Olof Palme sétányon a szövegkollázs alá valós időben zenét keverő DJ-k munkája hallatszik majd. A fényinstalláció 30 másodperces képváltásokkal hatperces loopként ismétlődik, a hanganyagok pedig félórás szerkesztett egységek szerint ismétlődnek.

Az alkotás amellett, hogy a százéves várat ünnepli, az egy hónapig tartó zuglói kulturális rendezvénysorozatnak is része, melynek keretében szeptember 29. és október 1. között a neves zenekarok koncerteznek a Műjégen.