Pléh Csaba - Bodó Balázs

A mindent átszövő hálózatokHatalmas hálózatok - internetes közösségek, társas hálózatok

V. Az iwiw

Magyarországon minden létező társas hálózati szolgáltatás (social networking site) őse az iwiw, azaz a who is who, a ki kicsoda. Aligha hiszem, hogy magát a szolgáltatást be kellene mutatni, hiszen vagy egyike vagyunk a majd kétmillió felhasználónak, vagy van a családunkban, barátaink között valaki, aki használja. De ha mégis akadna önök között olyan, aki nem tudja, miről is beszélek, az ő kedvükért megpróbálom egy kicsit bemutatni ezt a szolgáltatást.

Az iwiwet ismerősök alkotják; ismerősök ismerősei és az ő ismerőseik. Egészen pontosan Várady Zsolt ismerősei, ismerőseinek ismerősei és az ő ismerőseik. Zsolt 2002 tavaszán egy olyan internetes oldal fejlesztésébe fogott, ami - amolyan internetes telefonkönyvként - nemcsak néhány fontos alapadat (fénykép, név, születési dátum, emailcím) közzétételét tette lehetővé a felhasználók számára, de azt is, hogy megjelölhessék, a többi felhasználó közül kik azok, akiket a való világból ismernek. A Varga Dániel kollégám által még 2003-ban, anonim adatok felhasználásával készített animáción az iwiw első pár hónapját követhetjük figyelemmel. Várady április 14-én küldte ki az első pár tucat meghívót az ismerőseinek, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket, akik aztán meghívták a saját ismerőseiket és így tovább. Az eredmény: 2 millió vagy talán annál is több felhasználó, akiket sok százmillió ismeretségi kapcsolat fűz egymáshoz, egy közel 1 milliárd forintos tranzakció - ennyiért vásárolta meg a t-online a szolgáltatást az alkotóktól -, valamint egy "E-Magyarország Díj" Zsoltnak a legnagyobb magyar nyelvű közösségi weboldal kifejlesztéséért.

Animáció: Az iwiw fejlődése

Az iwiw tehát nem más, mint egy kétmillió névből álló internetes telefonkönyv. Ha az iwiw csak annyit csinál, hogy rajta keresztül internetes jelenléthez jutnak olyan emberek is, akik a hagyományos internetes keresők számára eddig láthatatlanok maradtak, az már elég magyarázat lehet a sikerre. De az iwiw ennél sokkal, de sokkal több, hiszen - szemben egy hagyományos telefonkönyvvel - itt ismertek a különálló felhasználókat összekötő ismeretségi kapcsolatok is.

A kérdés már csak az, hogy mire lehet ezt a láthatóvá vált kapcsolati hálót felhasználni. A rendelkezésemre álló időben két lehetséges válasznak szeretnék alaposabban utánajárni. Először is azt szeretném megmutatni, hogy milyen következményei vannak annak, hogy az iwiw és a hozzá hasonló szolgáltatások (illetve az internet úgy általában) jelentősen megkönnyítik az emberek közötti gyenge kapcsolatok fenntartását. Másodjára azt szeretném bemutatni, hogy mit is jelent az, hogy ezek a weboldalak (és megint csak az internet általában) jelentősen megkönnyítik új közösségek létrejöttét, fennmaradását.

Csermely Péter itt, a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában a társas hálózatokban fellelhető gyenge kapcsolatok fontosságáról beszélt. Az egymással szorosan összetartó, de a többi csoporttal alig-alig érintkező, bőrszín szerint elkülönülő amerikai diákcsoportok példáját bemutatva Csermely kimondta, hogy az alacsony intenzitású vagy az intenzív, de átmeneti, azaz gyenge társas kapcsolatok stabilizálják a társadalmi hálózatokat. Bár alig fordítunk rájuk figyelmet (hiszen ezért is gyengék a gyenge kapcsolatok), ezek nélkül szétesne a társadalom.
Az iwiw a gyenge kapcsolataink fenntartásában egészen bizonyosan kulcsszerepet játszik. A csak és kizárólag jól ismert barátokat bejelölő purista felhasználókat kivéve mindannyian jó szívvel veszünk fel olyanokat is az ismeretségi hálónkba, akikhez gyengébb kötelékek fűznek. Az előadásra készülve három véletlenszerűen kiválasztott városban megnéztem az egy felhasználóra eső ismerősök átlagos számát. A 160 palotabozsoki iwiw felhasználónak fejenként átlagosan 368 ismerőse van, egy budapesti felhasználónak átlagosan 225, a San Francisco-i öböl környékén élő magyaroknak átlagosan 270. Azt tapasztaljuk tehát, hogy az átlagos kapcsolati háló jóval több embert tartalmaz, mint a Pléh Csaba által bemutatott Dunbar-féle nagycsoport.

Ennek a különbségnek több oka is lehet. Dunbar erre a csoportméretre mindenekelőtt premodern, vadászó-gyűjtögető, illetve korai letelepedett földműves csoportok esetében talált egyértelmű példákat, olyan csoportok esetében tehát, ahol a kapcsolattartás elsődleges közege a szóbeliség, a gyakori fizikai közelség. Az online környezet ezzel szemben egy azok közül a médiumok közül, melyet kapcsolattartásra használunk. Ha elfogadjuk azt a Marshall McLuhan-i tételt, hogy ezek a mediális rendszerek valójában az emberi idegrendszer kiegészítéseként, protéziseként funkcionálnak, ahol a humán komponens, a wetware, a hardware és a software különös szimbiózisban alkotnak egyedi rendszert, az a magyarázat is felmerül, hogy azért van mindannyiunknak egy kicsit több ismerőse az interneten, mert ebben a környezetben a gyenge kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának gyakorlatilag semmilyen költsége nincs. Más szóval az iwiwen semmibe se kerül egy távoli ismerőst bejelölni, ráadásul ez a fajta kapcsolat nem felejtődik el, azaz időben a számuk csak egyre nő. Ez azt is jelenti, hogy a minket körülvevő gyenge társas kapcsolatok száma nem független azoktól a kommunikációs technológiáktól, melyeken keresztül a kapcsolatot tartani tudjuk.

Az internet nemcsak e kapcsolatok fenntartását, de működtetését is megkönnyíti. A köztem és az ismerőseim között lévő kapcsolat alacsony hőfoka sem engem, sem őket nem akadályoz meg abban, hogy fontosnak gondolt információkat osszunk meg egymással. Az iwiw az ismerősi hálózaton terjedő lakáshirdetések, programajánlók, kiállításmegnyitók, bulifelhívások, ösztöndíj-lehetőségek, segítségkérések hálózata (animáció).

Animáció: Iwiw üzenőfal

Mindegy, hogy megbízható albérlőt, munkát vagy éppen kikapcsolódási lehetőséget keresek, a számtalan ismeretlen ismerős közül valakinek biztosan lesz valamilyen ötlete. Gondoljunk bele, hogy a végül fontosnak, hasznosnak bizonyuló információink mekkora hányada származik a gyenge kapcsolataink köréből, és rá fogunk jönni, nagyobb, mint gondolnánk. Richard Wiseman brit pszichológiaprofesszor ezt egy sajátos kutatással támasztotta alá. Ő annak próbált utána járni, hogy mitől szerencsések egyes emberek és mitől érzik magukat szerencsétlennek mások. A kutatásból az derült ki, hogy amint az várható volt, a szerencséseknek és szerencsétleneknek pontosan ugyanakkora eséllyel lesz telitalálatuk a lottón. De a két csoport nagyon különbözik abban, hogy mennyire nyitottak a világra. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, sokkal nyitottabbak az újdonságokra, mint szerencsétlen társaik. A több kapcsolat, a nagyobb nyitottság pedig jelentősen megnöveli a szerencsés találkozások esélyét. A nagyszámú gyenge kapcsolat nyomán tehát talán egy kicsivel szerencsésebbek lehetünk.

19. ábra

Animáció: Az Amazon.com könyváruház szűrő és ajánló része

Az animáción az amazon.com sokmilliós könyvkínálatából láthatók a hálózatkutatással kapcsolatos könyvek, illetve azok a csoportok, amiket a felhasználók az adatok alapján leggyakrabban fogyasztanak együtt. Ha látnánk, a többiek vásárlási aktivitását elviselhetetlen zajként élnénk meg, a megfelelő technológiával azonban e zaj hasznos ajánlásokká alakítható.
Nem ismerem az iwiw fejlesztési terveit, de az ő esetükben például egy ilyen szűrő és ajánló rendszer úgy nézhetne ki, hogy megmondhatnám, hogy az ismerőseim közül kikre akarok inkább és kikre akarok kevésbé odafigyelni, ami nemcsak az érdektelen információmennyiséget szűkítené, de így az is kiderülne, hogy kik azok az ismerősök és ismeretlenek, akikkel ugyanazokra az emberekre figyelünk oda. Azaz nem csak az derülni ki, hogy kikre érdemes odafigyelni, de az is, kikkel hasonló az értékrendünk.

Az iwiw napi forgalmának csak kisebbik részét, körülbelül tizedét generálja az üzenetek küldözgetése. A forgalom nagyobbik hányadát, mintegy harmadát a felhasználói profilok nézegetése teszi ki. Azaz az iwiwet a felhasználók nemcsak arra használják, hogy üzenetekkel bombázzák az ismerőseiket, hanem arra is, hogy megnézzék, éppen mi van velük. A kapcsolathálónknak csak nagyon kis százalékával találkozunk rendszeresen, előre tervezetten, nem utolsó sorban azért, mert e találkozások a ráfordított idővel mérve nagyon is költségesek. Az iwiw felhasználói profiljai viszonylag pontos lenyomatai a tulajdonosaik folyamatosan változó, éppen aktuális élethelyzeteinek. Frissen megszületett babák, közös fényképekről eltűnő emberek, változó önjellemzések, otthonként megjelölt városok tanúskodnak örömről, bánatról, költözésről, lelkiállapotról. A profilok amolyan bemutatkozásként is funkcionálnak: utána nézhetek egy ismeretlennek, egy előző este megismert lánynak, fiúnak. Az iwiwes profilok lehet, hogy nem árulnak el többet a gazdájukról, mint egy véletlen találkozás során elhangzó gyors "és te hogy vagy" kezdetű beszélgetés, de annyiban mindenképpen hasznosak, hogy nem kell a találkozásokhoz a véletlenre várni.

20. ábra

A közösség e sokféle lehetséges megközelítését egy és ugyanaz a dolog fogja össze: a közösség tagjainak kommunikációja, az a mód, ahogy a közösség tagjai kapcsolatot teremtenek egymással, a környezetükkel, a múltjukkal. Ebből következően nagyon másfajta közösségek fognak kialakulni ott, ahol a közösséget a szóban és rítusokon keresztül átadott/megosztott tudás szervezi, és ott, ahol a közös tudás, élmények alapja a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érkező információ.

Gondoljunk csak bele például a magyar népdalkincs hihetetlen gazdagságába. Egyazon dal különböző helyi variációi a szóban, énekhangon terjedő tudás világában a különböző helyi közösségek határait jelzik. A számtalan helyi variáción átívelő közös elemek pedig - ahogy azt Bartók és Kodály munkásságából tudhatjuk - a nyelvükben, kultúrájukban különböző közép-kelet-európai népcsoportok téren és időn átnyúló közösségének lenyomatai. Ezzel szemben a központilag ellenőrzött tömegkommunikációs eszközök, a nagy példányszámú napilapok, a rádió és később a televízió a 19-20. század folyamán a nemzeti közösségek kialakításában, felépítésében játszottak kulcsfontosságú szerepet. Egyéni és közösségi identitásunk jelentős részben a hozzánk eljutó kulturális termékek - könyvek, versek, filmek, tévéműsorok, zenék - fogyasztásán keresztül válik valamilyenné. Ez az oka például annak, hogy az általános és középiskolai rendszer, a nemzeti alaptanterv nemcsak hogy felkínálja, de egyenesen kötelezővé is teszi bizonyos tudások elsajátítását, olyan ismeretekét, melyekről azt gondoljuk, hogy elengedhetetlenül fontosak a magyar kulturális, politikai közösség számára. Ugyanígy, a magyar nyelvű politikai napilapok, a nemzeti rádió és televízió a politikai, kulturális állampolgársághoz elengedhetetlenül szükségesnek ítélt információk, vélemények, viszonyulások forrásai. Ha felidézzük a múlt század ötvenes éveiben a Szabad Európa Rádió adásának zavarására tett kísérleteket, vagy végiggondoljuk, miért is volt szükség egy műholdas sugárzású magyar nyelvű televízióadás létrehozására, egyértelművé válik, hogy a tömegkommunikációs eszközök adósugara egyben a politikai, nyelvi, kulturális közösség határait is kijelöli.

Az internet elterjedése sok szempontból újrarajzolja azt a kommunikációs teret, melyben a közösségek létrejönnek, fennmaradnak, megszűnnek. Az online kommunikációs csatornák nemcsak sok száz távoli ismerőst hoztak karnyújtásnyi távolságra, de sok százmillió ismeretlent is. Többekkel, olcsóbban van lehetőségünk kapcsolatot teremteni, mint korábban. Ez a tény, ha át nem is írja eddigi közösségfogalmainkat, mindenképpen újabb jelentésekkel gazdagítja.

Az interneten szerveződő, működő közösségek között természetesen megtaláljuk a hagyományos közösségeket is: az egy helyen élő, esetleg ugyanabba a családba tartozó, egymással szoros napi kapcsolatban lévő emberek csoportjait, a magyar nyelven helyi vagy országos közügyeket egymással nyílt színen megvitató, de egymást nem vagy csak álnéven ismerők közösségét. De számunkra most nyilván azok a közösségek az igazán érdekesek, melyek az internet nélkül nem vagy csak jóval nehezebben jöhettek volna létre. Lássunk tehát egy olyan online közösséget, amelyik kizárólag az internetes hálózatot használja kapcsolattartásra, és a maga nemében egészen különleges világot teremtett. Ez a közösség a karagarga.net.