Pléh Csaba - Bodó Balázs

A mindent átszövő hálózatokHatalmas hálózatok - internetes közösségek, társas hálózatok

VI. Karagarga.net

A karagarga.net egy illegális filmarchívum, underground könyv- és zenetár, melynek tagjai arra tették fel az életüket és szó szerint a szabadságukat, hogy megőrizzék és a közösség számára elérhetővé tegyék a globális film- és zenei termés kevésbé népszerű, a hagyományos csatornákon keresztül nem vagy csak nehezebben hozzáférhető részét (animáció).

Animáció: Karagarga.net

Ennek a közösségnek a világ minden tájáról összesen alig 10 000 tagja van. A közösség, mint az internetes közösségek jelentős része, egy erősen speciális érdek és érdeklődés körül jött létre. Ez az érdeklődés a piacon nem kapható, könyvtárból nem beszerezhető filmek, zenék, szövegek archiválása, hozzáférhetővé tétele. A Karagarga létrejöttét annak köszönheti, hogy a kulturális javak termelését, elosztását, értékesítését, cseréjét lebonyolító piacok korántsem működnek tökéletesen. E tökéletlenségnek sok oka van: a kulturális javak fizikai hordozón való forgalmazása költséges és körülményes folyamat, a kereslet gyakran és sokszor kiszámíthatatlanul változik, néha egészen egyszerűen nincsenek elegen a keresleti oldalon ahhoz, hogy megérje az ő igényeiket kiszolgálni.

Így lehet, hogy ha teszem azt, Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című filmjét, a Még kér a népet, vagy az Oldás és kötést szeretném megvásárolni, mondjuk DVD-n, akkor bizony nem lesz könnyű dolgom. Annak ellenére, hogy Jancsó a magyar filmművészet hierarchiájának csúcsán, az istenek között üldögél, életművének meglepően kis hányada kapható a piacon. A legnagyobb könyv- és filmáruházak katalógusában 1-3 filmjénél többet egy napos kereséssel sem találtam. Szerencsére pont ilyen problémák áthidalására tartjuk fenn a könyvtárakat és az egyéb közgyűjteményeket, melyeket azért hoztunk létre, mert azt gondoljuk, hogy van a kulturális javaknak egy olyan köre, ami mindig, mindenki számára hozzáférhető kell legyen. Megpróbálkozhatunk tehát a helyi könyvtárral, hátha van videógyűjteményük, és talán megtaláljuk benne az Oldás és kötést. Nos, a magyarországi könyvtárak katalógusát összegző Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) szerint egészen valamelyik megyei könyvtárig kell elutaznunk, ha ki szeretnénk kölcsönözni a filmet. És ezen az sem változtat, hogy a Nemzeti Audiovizuális Archívum egyszeri erőfeszítéssel felépített egy 100 filmből álló digitális archívumot, ahol a ki tudja milyen szempontok szerint szelektált válogatásban Jancsó filmjei is megtalálhatók, mert ahhoz, hogy hozzáférjünk a NAVA gyűjteményéhez, szintén egy könyvtárba, iskolába vagy múzeumba kell elmennünk (animáció).

Animáció: A NAVA honlapja

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a magyar filmművészet egyik legfontosabb nagymesteréhez ilyen nehéz hozzájutni, akkor mi van a többiekkel, a kevésbé híres, sikeres kismesterekkel, más kultúrák, más nyelvek, más művészeti, kulturális ágak kis- és nagymestereivel?

A karagarga.net közössége ennek a problémának a megoldására szövetkezett. A felhasználók által fenntartott közös gyűjtemény 16 000 filmje közöt 9 Jancsó-film is megtalálható (animáció).

Animáció: Jancsó - filmek a karagarga.net -en

Az Oldás és kötés például egy francia, egy horvát és egy amerikai felhasználónak köszönhetően magyarul, angolul és franciául is letölthető. Hogyan lehetséges mindez?
Az online közösségi hálózatok mottóját Pierre Levy kommunikációkutató, szociológus fogalmazta meg a legjobban: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." Ezek az emberek azt tudják, hogy ismerik és szeretik Jancsó Miklós filmjeit, valahonnan megvan nekik a film digitális verziója, és azt hajlandók az interneten keresztül a közösség többi tagjával megosztani. Az önkéntes segítségnyújtás, az egyénnél megtalálható erőforrások - legyen az tudás, egy digitális videó, a tárolásához szükséges tárolókapacitás vagy a megosztásához szükséges internetes sávszélesség - önkéntes megosztása az online közösségek egyik kulcsfontosságú ismérve.

A való világ normái azt diktálják, hogy ritkán kérjünk a gyenge kapcsolatainktól a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igénylő szívességet. Ezzel szemben az online világban mindennapos az, hogy Barry Wellman online közösségekkel foglalkozó kanadai szociológust idézve "a közösség tagjai olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek". Mivel ez egyformán igaz mindenkire, ezért aztán nem kell félni attól, hogy az önként felajánlott erőforrások viszonzatlanok maradnak: Howard Rheingold, a Virtuális Közösségek című könyv szerzője szerint "lehet, hogy az az ember, akinek én segítettem, soha nem lesz abban a helyzetben, hogy segítsen nekem, más viszont igen". A Karagarga közössége is ezen elvek mentén működik. Minden egyes filmet valaki a saját gépéről, a saját internetkapcsolatát használva oszt meg a többiekkel. A közösség tagjai végzik a feliratozást, ők fordítják a feliratokat. Ők azok, akik értékelik és katalogizálják a filmeket. Ezek az emberek nemcsak azt a tudást osztják meg egymással, amit egy-egy ritkaságról esetleg csak ők tudnak, de a technikának köszönhetően képesek egymással megosztani magukat az alkotásokat is. A Karagarga közössége engem Ray Bradbury Fahrenheit 451-ének hőseire emlékeztet, akik miközben könyveket memorizálnak, maguk válnak egy letűnőfélben levő kultúra emlékezetévé.

A karagarga.net egymással személyesen talán soha nem is találkozó felhasználóit azonban nem puztán a közös érdeklődés és a közös cél kapcsolja össze, de azok a szabályok is, melyek a közösség életét szabályozzák. E szabályok némelyike az önvédelmet szolgálja. Mivel tevékenységük egy része a Föld minden egyes országában szerzői jogi törvényekbe ütközik, ezért például alaposan megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé. Más szabályok arra szolgálnak, hogy a közösség hű maradhasson önmagához. Nem szeretnének a hírekben szereplő internetes kalózok közé keveredni, ezért a kurrens hollywoodi kasszasikereket megosztókat kizárják maguk közül, ahogy kizárják a közösségből azokat is, akik potyautasként viselkednek, és nem tesznek hozzá a közös erőforrásokhoz. Ezzel szemben nagyra értékelik azt, ha valaki aktív tag, sokat és jókat szól hozzá a fórumokban zajló beszélgetésekhez, értékes munkát végez, vagy más módon járul hozzá a közösség gazdagságához. Ezek az írott és íratlan szabályok részben a közösség alapító atyáitól származnak, más részük a sok ezer fórumtéma sok tízezer hozzászólásán keresztül kristályosodott ki az évek során.

A Karagarga nem az egyetlen és nem is a legnagyobb az online közösségi könyvtárak közül. Magyarországon is ezrek foglalkoznak a mára már nehezen hozzáférhető magyar nyelvű kulturális örökség digitalizálásával, megőrzésével, hozzáférhetővé tételével. A technológia lehetővé tette, hogy az önmagukban jelentéktelen, elenyésző egyéni erőforrások összekapcsolódhassanak egymással. Az egyik magyar underground digitális könyvtár szorosra zárt ajtaja mögött élénk kooperáció zajlik. Az egyik felhasználónak szkennere van és sokat van otthon a kicsi gyerekével, ő tehát könyveket szkennel. A másik munkájának köszönhetően képes ezeket a szkennelt oldalakat szöveggé alakítani. A harmadik szeret szövegekkel bíbelődni, ezért elvállalja a korrektúra más számára esetleg hálátlan feladatát. A negyedik tördelőszerkesztőnek tanult, és könnyen csinos formára tudja a szövegeket hozni. Az ötödik biztosítja a megosztás technikai hátterét. Ezek az emberek a közös cél, a magyar kultúra megőrzése érdekében szövetkeznek egymással, mégpedig nagyon hatékonyan: sok ezer ma már nem kapható könyv és zenemű digitalizálása köszönhető ezeknek a hálózatoknak.

Animáció: Egy underground magyar zenei archívum

Mint például az animáción látható magyar internetes közösségnek, akik a saját fiatalságuk, az ötvenes, hatvanas zenéit gyűjtik, őrzik, teszik elérhetővé. Ők jobb híján egy szimpla internetes fórumra küldözgetik be a rádióból felvett, kislemezről kimentett számokra mutató linkeket. Ambrus Kyri Hiú fiú című számát a neten elérhető adatok szerint utoljára 2006 júniusában játszotta a magyar rádió. Sajnos a közpénzből fenntartott közszolgálati rádió internetes archívuma két hétben van korlátozva. Így az elérhetővé tétel feladata a közösségre marad. Nem szeretném őket felesleges veszélynek kitenni, ezért kitakartam az azonosításra alkalmas információkat. Pedig ezek az emberek megérdemelnék, hogy félelem és rejtőzködés nélkül tehessék azt, amit tesznek.