Pléh Csaba - Bodó Balázs

A mindent átszövő hálózatokHatalmas hálózatok - internetes közösségek, társas hálózatok

I. Bevezetés

1. ábra

A Mindentudás eszméje maga is egy tudásháló reményéből indul ki. Mint Nyíri Kristóf előadása is megmutatta, fogalmi térképeket szeretnénk rajzolni, hogy egy új tudásegészt megragadjunk. Olyan térképeket, melyek a fogalmi tartalmak egymásra utalásait mutatják meg (1. ábra).

A lexikonokban s a fejünkben lévő lexikonokban ezt találjuk: a fogalmak egymásra vonatkozva, egymás közegeként értelmezhetőek. A tudásban csomópontok vannak, de nincsenek szigetek. A régi filozófusok és pszichológusok azt mondanák erre, hogy a modern technológia újra felfedezteti velünk a tudás kontextuselméleteit.

Csermely Péter és Barabási Albert-László előadásai azt is megmutatták, hogy nemcsak a szavak és fogalmak nincsenek egyedül a fejünkben, hanem sem mi nem vagyunk, sem intézményeink nincsenek egyedül. A hálózatok mindent behálóznak. A testünket alkotó sejtek világa, mi magunk a kapcsolatainkban, az általunk kialakított közlekedési rendszerek s az új, virtuális közlekedés rendszerei mind sajátos törvényeket követnek. Akkor hatékonyak, ha vannak bennük jellegzetes átkapcsolási pontok, ha nincsen minden lehetséges csomópontnak egyenlő esélye a többiekkel való érintkezésre. De még mielőtt elérzékenyülnénk, ettől hatékonyak a nemi betegségek s ilyen pozícióban hatékonyak a rémhírterjesztők is.

Különös affinitásokat veszünk észre az élővilág, az emberi gondolkodás és az emberi társulás között. Vagyis az egyén alatti, az egyéni és az egyén feletti szint hasonló szerveződési elveit keressük. A 19. század végén így gondolta ezt már Mecsnyikov, majd az anarchizmus atyja, Kropotkin, a huszadik század közepén pedig a magyar Huzella Tivadar is: az élővilág működése a versengés és az együttműködés kettős építkezésével intő példa a társadalomról gondolkodók számára. A mai hálózatkutatás nagy újdonsága, hogy azzal haladja meg a naiv biologizmust és a joggal bírált analogikus építkezést, hogy közös strukturális elveket talál. A hálózatok matematikája lesz ez a közös nyelv. S ebben kulcsmozzanat az optimális szerveződés, illetve a hálózatot alkotó egyedek egyéni statisztikáinak különleges vonásai.

Nem kell aggódni, nem fogok matematizálni, mert nem is tudnék. Két dologgal szeretném kiegészíteni a hálózatról a Mindentudás Egyeteme közönségének eddig adott képet. Megmutatom, hol jelent meg a hálózat gondolata a társadalomtudományokban már Barabási világa előtt, másrészt hogy hogyan tudjuk a szimbólumhasználó embert egyszerre tekinteni a létét jelentő nyelvek, a mozgásterét adó emberek és az alkotásait jelentő termékek hálózataiban. Mindezzel csupán felvezetést szeretnék adni Bodó Balázsnak, aki megmutatja, hogyan él a hálózatokkal az információtechnológia, s ez miként alakítja át köznapi életünket új hálózatokat teremtve.