Kiállítás Csernus Tibor emlékére

KIÁLLÍTÁS

Szeptember 8-án érkezett a hír, hogy Csernus Tibor párizsi otthonában előző éjjel meghalt, egy újabb klasszikus távozott az élők sorából a panteonba. A klasszikus szó ezúttal valóban nem frázis, a honi festészet sztárja volt ő, mind művészettörténeti, mint anyagi értelemben. Kicsit oldschool stílusa a sokszor érthetetlen tűnő posztavantgárd, szürmodern, hiperundergound stb. művészeti közegben üdítően kellemes, lélekmelengető élmény, ezt tavaly a KOGART Házban átélhettük, illetve aki már 1989-ben is járt már kiállításokra, az a Műcsarnokban is. A művész nyolcvanéves volt, pályáját még a II. világháború előtt kezdte nyomdásztanoncként, ott sajátította el a rajzolás alapjait, végül tehetsége előbb az Iparművészetire, majd a Képzőművészeti Főiskolába segítette. A Landerer nyomdában kinyomják a 12 pontot című diplomamunkája után könyveket illusztrált, dolgozott a szigligeti művésztelepen, ám miközben az uralkodó művészeti irányzat Magyarországon szigorúan kötött volt, Csernust a modern francia festészet, a kubizmus izgatta - ezek után nem meglepő, hogy aztán 1964-ben kint ragadt. A magyarországi képei nagyon értékesek, mellesleg érdekes rajtuk megfigyelni, ahogy a hagyományosabb stílus felől egy sokkal bátrabb és szürrealisztikusabb irányba lépett időközben, egyébként részben éppen egy rövidebb, 1957-es párizsi látogatás hatására.

Az Újpesti Dunapart és a Lehel téri piac - a két festményt egy ember festette, bár hét év különbséggel

Az 1957-es Újpesti Dunapart vagy az egy évvel korábbi Angyalföld mellett az 1962-es Lehel téri piac vagy az 1964-es Színésznők már sokkal szabadabb - és színesebb! - festői módszert mutat. A hetvenes években aztán fotórealizmusra váltott, ez volt akkor a trend, hiába, fotóhoz hasonló csendéleteket, város- és műteremrészleteket fest, majd a nyolcvanas években ál-akadémikus tablókat készít, mintha csak a barokk kedves és szívélyes paródiáját adná ezeken a képeken: csendéletek, bibliai jelentek, csak úgy, mint a XVII. század festményein. Ezekre a képeire mondják a művészettörténészek, hogy caravaggiósak.

A művész pályája alatt körbeért: a híres Három lektor 1955-ből való (állítólag Domokos Mátyást, Vajda Miklóst és Réz Pált ábrázolja, ám leginkább a kor allegóriájaként értelmezik a képet), a mellette lévő Hármas önarckép 2004-ből való, mégis nagy a hasonlóság. A másik két kép a kilencenes évek fotórealizmusát tükrözi: az 1995-ös Műteremudvar Csernus francia lakhelyének udvarát ábrázolja, az 1990-ben készült Kávéházi enteriőr pedig egy párizsi bárt. Kovács Gábor, a KOGART alapítója Csernus nagy rajongója, a galéria nagy eredménye volt a 2006-os retrospektív kiállítás, illetve a gyűjteményben is szép számmal találhatóak Csernus-alkotások. A temetés a Montmartre temetőjében lesz, de a KOGART külön is tart megemlékezést szeptember 12-én este hatkor, illetve a tavalyi nagy tárlathoz képest kisebb emlékkiállítást is rendez a művész tiszteletére. Az emlékkiállítás ingyenesen látogatható.