Progresszív centrifuga, koncertezik az After Crying

KONCERT

Személyes vallomás következik: e sorok írója ott volt jó sok évvel ezelőtt egy dohszagú pincében, amikor Vedres Csaba zeneszerző (az After Crying egyik alapítója) mély átéléssel bizonygatta a föld alatt tartott előadáson, hogy a komolyzene és a könnyűzene kategóriák életképtelenek, hibásak, félrevezetőek, plusz mérgezik is a lelket (erről a témáról később könyvet is írt), mert igaziból nincsenek határok, amelyek elválasztanák e kettőt. Erre hozta fel példának az Emerson, Lake & Palmer formáció munkásságát, és így került szóba az After Crying zenekar neve* is. Náluk jobban valóban nem példázza itthon senki és semmi a fenti alaptétel igazságát; az együttes klasszikusan képzett tagjainak ugyanis tudatos célkitűzése, hogy a rockzene segítségével hozzanak létre az örökkévalóságnak szóló "igazi" komolyzenét. Korszerű komolyzenének nevezik azt, amit játszanak, mivel a klasszikus hangszereken kívül (például cselló vagy zongora) használnak modern hangszerkezeteket is, például szintetizátort vagy basszusgitárt és olyan ütősszekciójuk van Madai Zsolt személyében, amely metálzenekaroknak is dicsőségére válna. A King Crimson találkozik Ligeti Györggyel azon a sokat idézett boncasztalon, és kitör az őrület; mivel az After Cryingot nem lehet leírni csak úgy, hogy progresszív rockegyüttes. A minimum, hogy azt leírjuk: nagyon progresszív. Inkább hasonlít egy zenei centrifugára. Huszonhárom éve léteznek, különböző felállásban, tíz albumot tettek össze, és nemzetközi szinten is ismertséget harcoltak ki maguknak. Most a Millenárison lépnek fel.

_____________________________________________

Megjegyzés:
*Később e sorok írója After Crying-koncerten is részt vett, de nagyon megrázta, még sírt is utána, ezért nem ment többet.