Radnóti Sándor

III. Példa az ízlésváltozásra: a Belvederei Apollón

9. ábra

10. ábra

11. ábra

12. ábra

13. ábra

14. ábra

Mi történhetett? Az nem elegendő magyarázat, hogy a századfordulón minden kétséget kizáróan bebizonyították: nem eredeti görög műről van szó - mint Winckelmann gondolta -, hanem jóval későbbi római másolatról. Flaxmant, az angol neoklasszicistát, aki részese volt e felismerésnek, mindez nem gátolta abban, hogy a szobor eszményi szépségét dicsőítse. Az viszont nyomósabb ok, hogy - mint Hegel is említi - a görögségről alkotott megváltozott képhez megtalálták a görög műveket, és a húszas évek folyamán a világ megismerte az athéni Parthenón szobrait, amelyeket Lord Elgin vásárolt meg és vitt Londonba. (14. ábra) Antonio Canovát, a híres szobrászt kérték fel a szobrok restaurálására, aki azzal, hogy nemet mondott, rendkívüli horderejű döntést hozott az ízlés világtörténelmében. A 18. században ugyanis rettegtek a töredéktől, és majdnem mindent restauráltak (a Belvederei Apollónnal is megtették ezt már a 16. században).

15. ábra