III. A régió
A regionális tudomány egyik alapvető vizsgálati iránya a régiót alkotó elvek meghatározása, a régiót kijelölő társadalmi és környezeti-természeti hatások elemzése. A kiemelkedést, lehatárolást jelentő ismérvek egész rendszert alkothatnak, s lefedik a földfelszínt vagy egy ország, esetleg országok közösségének teljes területét. Ennek megfelelően más és más formában, kombinációban tűnhetnek fel a vizsgált ismérvek, melyek kijelölik a régiók közötti határokat. Lényeges tehát elemezni, hogy a régiók között milyen azonosságok és eltérések vannak (regionális különbségek), s ezeket a különbségeket milyen tényezők hordozzák. A régió jellemzői vagy a lehatárolást megtestesítő elemek időben változhatnak, hiszen az emberi tevékenységekhez, a gazdaság, a társadalom és a környezet alakulásához kötődnek, így a földrajzi tér folyamatosan átrendeződhet, más és más, új tartalommal bíró régiók alakulhatnak ki benne. Ennek a változásnak a nyomon követése, a mozgató faktorok, elemcsoportok regisztrálása, a lehetséges jövőbeli irányok és térbeli kombinációk meghatározása szintén a regionális tudomány vizsgálati kérdései közé tartozik (térszerkezet változása, arra ható tényezők).
A régiók csoportosítása, típusainak meghatározása tehát a regionális tudomány alapkérdésének tekinthető. Így aztán számtalan értelmezés ismert, hiszen például a megismerés tárgya, jellege, módja, a tudományterületek befolyása vagy éppen a jelenségek sajátossága más és más regionális felosztást eredményezhet.
A regionális tudomány neves képviselői egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a térszerveződés és így alapegysége (területi egysége), a régió alapvetően társadalmi képződmény, amely az időtől és tértől (helytől), valamint a társadalmi szerkezet jellemzőitől függően más-más módon jelenik meg. A globalizációs folyamatok hatására nyilvánvalóan megváltoznak a társadalmi feltételek is, ezáltal a korábbi térszerveződési módok is átalakulnak.