Rényi András

Eredeti vagy hamis? - A műértés tudományos alapjairól

A kétféle "legitim" festéstechnika egyenrangúságát egy közös norma - az illúziókeltés képessége - alapozza meg. Akár lágy ecsetvonásokkal, akár nyersekkel, a kézzelfogható valóság hiteles képmását kellett elérni. A "kidolgozás" részletessége változhat, de a "befejezettség" normája azonos. Mindkettőre igaz, hogy akkor van készen, ha távolnézetben előáll az egységes illúzió.

Ez a szabály azonban a kései Rembrandt "nyers" modorára nem érvényes. Amikor az 1650-es években a megrendelői ízlés megint a "finom" festés felé fordult, Rembrandt ezt már nem követte. Sőt, egy még kevésbé részletező festésmodorra állt át. De míg Frans Hals bravúros nyers technikája gyorsasággal párosult, Rembrandt egyre többet pepecselt. S miközben megbízói alig bírták türelemmel a hosszú és fárasztó üléseket, egyre kevésbé értették, hogy mit matat olyan állhatatosan a felületen.

Nos, a rögzített nézőpontra való komponálás optikai trükkje hihető érvnek tűnik a befejezettség mellett. De van egy másik zavarbaejtő körülmény is - a két hatalmas félkör a háttérben, ami azért is különös, mert Rembrandtnak ez az egyetlen olyan képe, amelynek a háttere kifejezetten világos.

Egyesek tisztán formai okokkal magyarázták: Rembrandt Arisztotelész iránti tiszteletét vélték benne felfedezni, mások misztikus, sőt kabbalisztikus jelentést tulajdonítottak a geometrikus formáknak. Realisztikusabbnak tűnik, hogy Rembrandt egy akkoriban divatos nagy fali világtérkép két féltekéjét tervezte volna ide.

22. ábra

A zavar tehát fennáll; és megoldást - értelmezést - követel.