Sajó András

IV. A büntetés megítélése: az ésszerűség érzelmi alapjai

IV/a A bűnöző viselkedés ésszerűsége

A bűnöző viselkedés ésszerűségére vonatkozó felfogás a közgazdaságtanból szivárgott át a viselkedés- és jogtudományba. De elfogadható-e ez az ésszerűség-feltevés? Az ember érzelmi lény és gyakran irracionálisan cselekszik. Hol az ésszerű kalkuláció a szenvedély diktálta cselekvésben, a féltékenységből elkövetett gyilkosság esetén? Vajon nem azokból lesz elsősorban bűnöző, akik mivel túl impulzívak és csak a jelennek élnek, túlértékelik a bűncselekménnyel megszerezhető előnyt? Mindez nem mond ellent az ésszerűségi feltevésnek, mert a büntetőjog elsősorban az ésszerű embereket akarja visszatartani, ideszámítva azokat is, akik amúgy elvetemült, égetni valóan rossz emberek lennének. Amellett az értelem fortélyos: ha a viselkedés költségének növelésével nem lehet befolyásolni azt, aki szenvedélyből vagy korlátozott értelemmel cselekszik, a jog még mindig elérheti, hogy az előtt gyakoroljon befolyást, mielőtt a jövendő bűnelkövető elvesztené az uralmat önmaga fölött.

Vannak emberek, akik minél ittasabbak, annál inkább meg vannak győződve arról, hogy remekül vezetnek, kizárt dolog, hogy balesetet okozzanak. Egy így gondolkodó ismerősöm egyszer ittasan vezetve bajba keveredett. Azóta ugyan változatlanul felhajt egy-két, sőt sok kupicát vendégségben, de mielőtt kézbe venné az első poharat, odaadja a háziasszonynak a slusszkulcsát, s megkéri, hogy jól dugja el és semmiképp se adja vissza neki, míg ki nem józanodik. A példát lefordítva a költségek nyelvére: ha az ittas vezetés bírsága nagy és a bírság kiszabása felettébb valószínű, akkor olcsóbb akár taxival hazamenni. Az értelem csele olyan helyzetbe hoz, hogy az ésszerűség még akkor is érvényesül, amikor már ésszerűtlenek lennénk.