Az elmondottakból több következtetés adódik. Először is: egy adott ponton a bűncselekmények leküzdésére fordított pótlólagos társadalmi költség már nem fog arányban állni az ezzel elérhető bűnözés-, azaz kárcsökkenéssel. A növekvő ráfordítás hozama csökken. Még ha minden harmadik szabadult rabból visszaeső lesz is, akkor is túl költséges lenne, ha minden vagy akár minden harmadik szabadult rabot a nap huszonnégy órájában rendőr követné. Az sem megoldás, ha az elkövetőket életük végéig börtönben tartjuk, nemcsak mert ez igazságtalan, oktalan és embertelen, hanem mert végtelenül drága is. Továbbá, amennyiben a bűnözés a lehetőségek és a szükségletek kiváltotta viselkedés, úgy adott ismert bűnözők kivonása a társadalomból keveset segít. A bűnelkövetésből kivont elkövető helyét - a kínálat törvénye szerint - mások töltik be, amennyiben a bűn termékére kellő kereslet van. Különösen jól látható ez a kábítószer- és fegyverkereskedelemben. Az elfogott dealer helyébe azonnal belép a versenytárs vagy új szereplők lépnek a színre.
Videó: Szesztilalom, csempészek (mpg, 3,3 MB)