IV. A Széder-este
A zsidó Húsvét ünnepe a héber bibliai kor után egy mindmáig tartó jellegzetes szertartással gyarapodott: a Széder-estével.
A Széder-asztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnökének, Élijáhunak - ismertebb nevén Illés prófétának - az eljövetelére vár. Számos vallástörténeti elképzelés és a római katolikus teológiai hitvallás szerint erre az esti ünnepi szertartásra - amely a Jeruzsálemi Szentély fennállása idején főként a Peszách ünnepe alkalmából bemutatott bárányáldozat egy részének elköltéséből állt -, tehát Széder-estére került sor Jézus utolsó vacsoráján. Magából az Evangéliumból is tudjuk, hogy Jézust tanítványai megkérdezték, hogy óhajtja elkölteni a peszáchi bárányt. A cári Oroszországban Szentpétervárott működő professzor, David Chovolson tanulmányának már a címe is kifejezi ezt a felfogást: Das Letzte Passach - Mahl Christ [Az utolsó Peszách - Krisztus vacsorája].