Schweitzer József

VI. A Széder-esti szertartás

A Széder-estén elmondjuk a kivonulás történetét és az ahhoz fűződő magyarázatokat, mely egy úgynevezett hágádában - elbeszélések könyvében - van leírva, majd vacsorát szolgálnak fel. Utána folytatódik a szertartás, mely az étkezés utáni áldással és más énekekkel ér véget. A Széder előadója ünnepi fehér köntöst és ahhoz illő fehér sapkát ölt, amit általában kittelnek neveznek.

A szorosan vett ünnepi történethez még más kedves énekek is csatlakoznak. Ilyen a záró chad gadja éneke. Egyszerű kis dalocska a kis gödölyéről, amit felfalt a macska, amit megharapott a kutya, amire rácsapott a pálca, amit megégetett a tűz, amit eloltott a víz, amit megivott a bika, amit levágott a metcő, akit elvitt a halál angyala, akit visszaszólított az Örökkévaló Istenünk. A láncolatos mese utolsó szereplőjét, az embert is leterítette. Végül Isten diadalmaskodik a halál angyala felett is. Az egyszerű, kedves mesénk értelme: az energiák egymásutánjában, tűz, víz, ember, halál piramisa felett ott áll az Örökkévaló és legyőzi a halált. Ekképpen az örök élet hitével, majd a résztvevők kórusos énekével (lesáná hábá birusálájim - a jövő évben Jeruzsálemben ünnepelünk), így a messianizmus hirdetésével ér véget a szabadság ünnepét felidéző Széder-este.

Az ünnepi est kezdetén felmutatjuk a pászkát egy Babilóniában keletkezett arámi nyelvű szöveg kíséretében, melynek jelentése többek közt: "íme a sanyarúság kenyere, amelyet Atyáink Egyiptomban ettek, mindenki, aki kívánja, jöjjön, egyék velünk, és ünnepelje velünk a Peszáchot". Tehát ne legyen senki ezen az estén, aki nélkülözi a családot, a közösséget, az ünnep áhítatát és hangulatát. Vallásunk szociális felelőssége ebben a vonatkozásban is megnyilatkozik.

Kedves mozzanata a Szédernek, amikor az asztal körül helyet foglalók legfiatalabbja, látva az év többi napjaitól elütő családi asztalt és szertartást, kérdéseket tesz fel (má-nistánná) arról, hogy miben különbözik ez az est minden más estétől. Alább meghallgathatják e kérdéseket egy arab zsidó változatban, illetve dallamukat egy mai izraeli feldolgozásban.

A Hágádá mesél négy fiúról, egy bölcsről, egy gonoszról, egy balgáról, es egyről, aki még kérdezni sem tud.

Ennek a négy szimbolikus fiúnak fontos jelentése van az elbeszélés folyamatában.
A négy fiú az egész világot jellemzi.

6. ábra

7. ábra

8. ábra

Ezek a fiúk kérdeznek, ki-ki a saját jellemvonása szerint, és a szédervezetőnek el kell tudni mondania mindegyik fiú számára a kivonulás történetét. És úgy kell mesélnie, hogy mind a bölcs, mind a buta megértse az Egiptomból való megszabadulás fontosságát és az ünnep helyét a zsidó hagyományban.

9. ábra

Emlékeztetni szeretnék Az ember tragédiájának római jelentére, ahol a résztvevők háromlábú heverőkön, tricliniumokon foglalnak helyet bal oldalukra támaszkodva. A Széder-est egyes külsőségeiben egy római lakomára emlékeztet, tartalmában viszont természetesen zsidó. A formalitások részben Judea római fennhatósága idején alakultak ki, s a zsidók azt mondották, ma, a Szabadság ünnepén legyünk mi is legalább magatartásunkban teljesen szabadok, s étkezzünk úgy, mint a civis romanus, a római polgár.

Azért veszi kezdetét a hagyományos Széder-vacsora keménytojással, s fejeződik be almával, mert ez volt az egykori római protokoll (ab ovo usque ad malam). Hasonlóképpen az egykori római menü emléke az afikoman, az utóétel, amely itt nem csemege, hanem csupán egy darab pászka - mint erről már szó esett. A zsidó tartalom itt a szerénységre int.