Schweitzer József

VII. Történeti emlékezés a Széder-estén

A Széder-esti szertartáson a zsoltárok és a hálaadó imádságok mellett a történeti emlékezések is fontos szerepet játszanak. A következőkben néhány ilyen történeti emléket idézünk fel.

Böné Börák városában tudós rabbik ülnek együtt, s egy egész éjszakán át az Egyiptomi Kivonulás felől elmélkednek. Elmélkedésük egészen napkeltéig tart. Ekkor egy tanítványuk kopogtat be hozzájuk. Mestereink - mondja - eljött a zsidó imádság ideje, azaz a Nap felderengett.

Feltehetőleg ez az esemény a ma is fennálló Böné Börák városában az i.sz. 135-ben kitört II. Zsidó Szabadságharc kirobbanásának ideje, a Bar Kochba vezette szabadságküzdelemé. Hihetőleg az előkészítés konspiratív jellege miatt mondották, hogy az Egyiptomi Kivonulásról elmélkednek, de mivel a Bar Kochba Szabadságharc szellemi előkészítői voltak, valójában az ő küzdelmükről volt szó a leigázó római uralom ellen. Az Egyiptomi Szabadság ünnepével egybefonódik tehát egy későbbi szabadságküzdelem emléke is.

Egy másik - talán a legérdekesebb - történelmi utalás megértéséhez némi történelmi előzményre lesz szükség. A Római-Zsidó Szabadságharc i.sz. 70-ben a zsidók leveretésével, a rómaiak győzelmével ért véget. A Jeruzsálemi Szentély, amely egyben a politikai judaizmus jelképe is volt, romokban hever. A zsidó tudósok közül rabbi Jochanan ben Zakaj előre látja a szörnyű véget, ezért kimenekül az ostromlott Jeruzsálemből, és a római hatalomtól engedélyt kap rá, hogy a közeli Javne városában egy új zsidó teológiai akadémiát állítson fel. Itt akarta a szellemi judaizmus alapjait lerakni, továbbvinni a judaizmus tudományát, gyakorlatát és szellemét, miután a politikai judaizmus Jeruzsálemmel együtt összeomlott. Előbb ő maga, majd egy Rabban Gamliél nevű tudós, a Pált tanító rabbi unokája lesz az Akadémia rektora.

Ez a Rabban Gamliél a Szentírás és a történelem hagyományos értelmezéséről volt nevezetes. Semmi olyan értelmezést nem fogadott el, ami eltért a tradíciótól, s az Akadémiát is ebben a szellemben nevelte. Nos, ez a Rabban Gamliél mondotta - amint a Peszáchi Hágádában olvassuk -, hogy aki nem emlékezik meg Peszách estéjén három dologról, az nem tesz eleget vallásos kötelezettségének.

Ez a három dolog pedig a következő. A Széder-tálon lévő sült hús, ami az egykori bárányáldozat jelképe. Ugyanott a pászka, ami az Egyiptomi Kivonulás emléke. Végezetül és ugyanott a keserűgyökér, ami az egyiptomi rabság keserűségére emlékeztet. Miért kellett ezt a három dolgot, ezt a három szót - zöroá, mácá, máror: a peszáchi áldozat, a peszáchi kenyér és a keserű gyökér - a rabbinak kiemelnie, ha egyszer az egész szertartással a kivonulás ünnepének, a szabadság ünnepének a jelentőségét hangsúlyozzuk és ünnepeljük? Feltehetőleg a következőkért: Akkor már nyilván számosan voltak az új hit követői, akik még megtartották a régi hagyomány előírta ünnepeket, ám azokat új hitük, a kereszténység tartalmával töltötték meg. Eképpen a mácára, a kovásztalan kenyérre azt mondották, ez a kenyér nem a kivonulás ünnepére, hanem Jézus testére emlékeztet. A sült hús a Széder-tálon nem az egykori bárányáldozat, hanem Isten báránya, Agnus Dei, azaz Jézus emléke. A keserű gyökér pedig nem az egyiptomi fogságot, annak keserűségét idézi, hanem Jézus Passióját, szenvedéstörténetét. Ezért kellett Rabban Gamliélnek a tradicionális értelmezést kiemelnie, mert nyilván ott voltak már a Széder szimbólumait a sarjadó új hit szerint értelmezők. Eképpen a zsidó Széder-estén vallástörténeti értelemben jelen van a régi és az új hit emléke, Izrael hite, és az abból sarjadó keresztény értelmezés is.

Megpróbáltuk röviden bemutatni a Peszách ünnepét s a Széder jellegzetes vonásait. A mai előadások a katolikus és a zsidó teológia vagy vallástörténet szempontjából fogalmazódnak meg. Már csak ezért is illendőnek tartom, hogy megszólaltassunk egy nagy protestáns teológust, Barth Károlyt. Mélyenszántó gondolatában azt vallotta, nagy baj lenne, ha a Héber Biblia és az Újszövetség Istene egymással vitatkoznék. Más utakon, de ugyanazt az Istent szolgáljuk.

Csekély ismereteim szerint a katolikus hívők számára a Mindenhatóhoz vezető úton a Föld vándorai és az égi terek között a főpap, a Pontifex emel hidat. Egy zsidó tanítás szerint pedig a múltban fából, kőből, mostanság vasból, de a jövőben papírból fognak hidat építeni - vagyis a könyvek intellektuális hídját.

Remélem, hogy a mai előadások is hozzájárulhatnak a hídemelés magasztos munkájához.