Spiró György

Hogyan győznek a provinciák? - A Fogság c. regény történelmi hátteréről

II. A provinciák beveszik Rómát

8. ábra

9. ábra

Ahogyan a Földközi-tenger Itália számára kültengerből beltengerré vált, a külkereskedelem belkereskedelemmé, úgy vált a külpolitika fokozatosan belpolitikává. Már Cicero tartott a Rómába beáramló idegenektől, Seneca pedig száz évvel később úgy fogalmazott: "akit meghódítunk ma, az fog minket leigázni holnap". Ő is elsősorban a zsidókra gondolt, de a többi meghódított néptől is tarthatott. Róma az i. sz. első századra körülbelül egy milliós nagyváros, amelyben rengeteg külföldről beáramlott kereskedő és iparos él. Ha az üzlet az első, kiutasításuk fel sem merülhet, sőt itáliai vagy római polgárjoggal kell ellátni őket. A római hatóságok nehezítik ugyan a polgárjog megszerzését, ahogy a green cardot sem könnyű ma megszerezni az Egyesült Államokban, mégis elkerülhetetlen, hogy a provinciákról egyre többen telepedjenek le Rómában.

10. ábra

A rabszolgák utánpótlása a nagyobb háborúk megszűnésével elapad, a rabszolgahiány miatt életük általában nem tűrhetetlen. A rabszolgának van értéke, a szabadosnak nincs. Ha rabszolga megsérül, gazdájának kártérítés jár, a szabadost hasonló sérülés esetén nem kárpótolják. Felszabadulásuk után volt gazdáik kliensei maradnak, akár szédítő karrier is várhat rájuk. A császárok bizalmas emberei többnyire felszabadított rabszolgák, akiknek alkalomadtán nagyobb a hatalmuk, mint az egész szenátusnak. E bizalmi emberek gyakran kedveznek a származási népükből való maffiózóknak. A származási elven és a vagyoni cenzuson alapuló szenátori és lovagi rend kénytelen megbékélni azzal, hogy alacsony származású jött-mentek orozzák el a jó üzleteket előlük.

11. ábra