Spiró György

Hogyan győznek a provinciák? - A Fogság c. regény történelmi hátteréről

A hatóság nem érti, hogy a zsidók miért nem akarják Jehova szobrát a köztereken vagy a Pantheonban felállítani, holott újra meg újra felajánlják nekik. Érthetetlen, hogy egy istennek ne legyen emberi vagy állati alakja. Ez csak elvi gond, a valóságos baj az, hogy a zsidók minden körülmények közt betartják a szombati ünnepet, s emiatt nem lehet őket katonaként alkalmazni. Az uralkodó többistenhit szempontjából a zsidók ateisták, vagyis nem hisznek az istenekben. Superstitiónak nevezik a latinok, hogy a zsidók az egyetlen istenüket mindenek fölött valónak tartják. Ez a szó később a neolatin nyelvekben a babonaság megfelelője lesz. De Róma ezt is könnyedén elviseli, és a zsidók, ha már itáliai vagy római polgárok lettek, semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek, a munkanélküliek megkapják az ingyen élelmüket, azt is biztosítják nekik, hogy a szombati ünnepük miatt hétfőn vehessék át, és hogy tiszta - kóser - húst kapjanak.

Egyenrangúak az egyes egyiptomi vallások hívei is. Róma nem előítéletes az egyénnel szemben, és Caligulának nem kell tartania a latinok tiltakozásától, amikor lovaggá avatja a provinciák tekintélyes, gazdag családjait. Az iparra ugyanez érvényes, az állami építkezések versenytárgyalásán gyakran görög vállalkozók nyernek latinokkal szemben. A népszerű gladiátorok, színészek és írók jelentős része betelepülő vagy azok leszármazottja, náluk az egyéni teljesítmény számít, nem a származás vagy a vallási hovatartozás.

Mai szóhasználattal: a harmadik világ lassanként benyomul az első világ központjába, és magához hasonítja.

12. ábra

13. ábra