Túl vagyunk az olimpiai felkészülést kezdő táborozásának első hetén! Kissé monoton az egész, de mivel a környezet annyira festői, valahogy majd csak kibírjuk... Hétfőn érkeztünk meg a másfél kilométer magasan fekvő szlovéniai edzőtáborba, Roglába, s azóta napi négy (!) foglalkozással készülünk nagy álmunk, az olimpiai bajnoki cím megszerzése érdekében. Mert ha valaki nem tudná, nekem ez a célom Athénban, de nemcsak nekem, hanem tudtommal a többieknek is. Akik közül most Szrnka Hortenzia hiányzik, kisebb sérüléssel hazautazott.
S hogy miként jön össze a napi négy edzés? Egyszerűen. A napot rendszerint futással kezdjük, kint, a szabad ég alatt egy atlétikai pálya 400 méteres körén. Aztán bevonulunk a csarnokba, délelőtt és délután is labdás foglalkozás szerepel a programban, este pedig egymás között játszunk meccseket. Jövő héten aztán megérkezik ide a magyar ifjúsági válogatott, s a srácokkal kétkapuzunk majd. Az valamivel keményebb lesz, mint az egymás közti játék. Legalábbis a mi részünkről...
A kezdeti döcögés után már régen sikerült felvennem az edzéstempót, bár - ahogy előre sejtettem - nem volt könnyű az átállás az olaszországi nyaralás ritmusáról az edzőtábor gyötrelmeire. Rogla egyébként Mátraházát juttatja eszembe, olyanok itt a körülmények, mint a Mátrában. Jól érezzük magunkat, a fáradtság ellenére is, mert tudjuk, hogy a jó athéni eredmény csak kemény munkával érhető el. Fizikumban már most jobbak vagyunk, mint amikor megérkeztünk ide a hegyekbe, s mire befejezzük a tábort, még erősebbek leszünk.
Jövő péntekig maradunk Roglában, aztán itthon folytatjuk a munkát.