Hogy két évvel a focivébé után olimpiát rendezni milyen költségeket rótt az egyébként is gazdasági és társadalmi gondokkal küzdő Brazíliára, abba nem is érdemes belemenni, volt ügy bőven a hárommilliárd dollárból kiépített új metróvonal, a vélhetően brutális költségvetési mínusz és az olimpiát övező társadalmi konszenzus hiánya mellett is.
Az olimpia három legégetőbbnek ígérkező problémája közül szerencsére
a Zika-vírus vaklármának bizonyult, és nem okozott nagy gondokat a vízminőség sem.
Egy belga vitorlázón kívül senki nem lett rosszul a borzalmas állapotban levő Guanabara-öböl vizétől.
A közbiztonsági hiányosságok viszont megmutatkoztak, és ezt a magyar csapat tagjai is megérezték, Egressy János edzőt késsel támadták meg. Egy dzsúdóst fegyverrel raboltak ki, rengeteg lopásról érkezett hír, a legnagyobb publicitást kapó sztoriról viszont kiderült, hogy kamu: Ryan Lochte és másik három amerikai úszó csak kitalálta, hogy kirabolták őket.
Az úszóra az amerikaiak akadtak ki a legjobban, a NY Times azt írta, "Lochte pont úgy viselkedett, amilyennek a külföldiek képzelik az amerikaiakat". A négy úszóból álló társaság vélhetően azért találta ki a kirablásukról szóló sztorit, hogy ne a társaságukban mulatozó nőkről és az általuk egy benzinkút vécéjében okozott kárról szóljanak a hírek másnap.
Az Origo helyszínen tartózkodó munkatársai nem nagyon járkáltak ki a faluból, illetve az események helyszínéről, így
ők egy ellopott telefonnal megúszták a riói kalandot,
de több olyan sportolóval és újságíróval találkoztak, akiket kifosztottak az utcán.
A riói közbiztonság sokszor volt téma az olimpia előtt, és jogos félelmükben az olimpiára érkező nézők sem szívesen hagyták el a metropolisz jobb környékeit. Ettől persze volt némi bezártságérzésük a látogatóknak, de az utcai rablásokon kívül nagy baj nem történt senkivel.
A létesítmények még csak-csak, de a város egyáltalán állt készen az olimpiára. Az ember lépten-nyomon félkész kiszolgálóépületekbe, rosszul menedzselt logisztikai ügyekbe és fejetlenségbe ütközött.
Az olimpiai falu távolról sem volt készen, falból kilógó vezetékek, rögzítetlen szerelvények borzolták a más körülményekhez szokott sportolók idegeit. Az ausztrálok először be sem akartak költözni a faluba, a britek pedig egy idő után ki akartak költözni, mert mindenüket ellopták.
Kollégáink a játékok harmadik napján
ünnepi hangulatban jelezték, hogy megjött a meleg víz a médiaszállásra.
A sportolók közül többen a higiéniára is panaszkodtak, de olyan is akadt, aki inkább nem kért takarítást a szobájába, mert attól félt, hogy a takarítók is meglovasítanak ezt-azt.
A létesítmények úgy-ahogy rendben voltak, elkészült minden, de például elég nagy port vert fel, amikor előbb a műugrók, majd a vízilabdások medencéjének vize zöldre váltott. Kiderült, emberi mulasztás miatt algásodott be a medence, amivel nem is lett volna nagy baj, ha nem iszonyatos mennyiségű klórral próbálják meg orvosolni a bajt. Marta is a pólósaink szemét.
A körítés tulajdonképpen rendben volt, egy nagyon fontos dolgot leszámítva: az igazi, hamisítatlan olimpiai hangulathoz kellettek volna a nézők. Az olimpián viszont
csak akkor volt igazán jó hangulat, ha brazil versenyző is érdekelt volt.
Egyébként jobbára fél ház fogadta a versenyzőket, így csak a kisebb versenyhelyszíneken (vívó-, kerékpár-, cselgáncscsarnok) tudtak igazán jó hangulatot teremteni a nézők.
A szervezők által várt nézőszámnak fele sem jött össze. A versenyek előtt azt mondták, még egymillió jegy vár gazdára, ezeket a jelek szerint nem sikerült értékesíteniük.
A brazil tél sem volt a legkegyesebb a nézőkhöz,
hol a heves esőzés miatt maradtak el szabadtéri események, hol a szélhiány miatt nem tudták megrendezni a vitorlásversenyeket.
Az emberhiány nemcsak a lelátókon volt érezhető, hanem az önkéntesek között is. Rengeteg jelentkező nem érkezett meg Rióba, és mivel kevesen voltak, kénytelenek voltak annyit dolgozni, hogy egy idő után a fáradtság miatt maradtak el sokan.
Az orosz doppingbotrány miatt eltiltott sportolók után jött a hír, hogy a WADA visszavonta a riói doppinglabor működési engedélyét. Ez azt jelentette, hogy az olimpián levett több mint ötezer mintát más országokba szállítják, és ott vizsgálják meg őket, mert a riói laborban súlyos szabálytalanságokra bukkantak.
A bírókkal is akadtak gondok, elsősorban a küzdősportokban. Komoly játékvezetői részrehajlás áldozata lett például Lőrincz Viktor birkózónk, de ez még semmi ahhoz képest, amit az ökölvívóbírók műveltek. Többet közülük haza is kellett küldeni még a játékok vége előtt, de ez nem vigasztalja a pórul járt sportolókat.
Az utolsó napokra is jutott egy bíróbotrány, de ebből inkább az maradt meg, ahogy a két mongol edző eszét vesztve tépi le magáról a ruhát tiltakozás gyanánt. A mongol birkózót az utolsó másodpercekben intették meg menekülésért, ezzel veszítette el a bronzérmet a kisdöntőben.