Alacsonyabb osztályból a világbajnokságra

A világbajnokság a labdarúgás legnagyobb, legrangosabb seregszemléje - mindez azonban nem jelenti azt, hogy csupa első osztályú focista szerepelne a tornán. A benevezett futballisták között bizony jó néhány olyan akad, aki csak a második vonalban kergeti a labdát, de akad harmadosztályú, sőt, negyedosztályú focista is - még ha, nem is túl sok.

Az egyes országok bajnokságainak színvonala természetesen különbözik egymástól, így aztán a legrangosabb pontvadászatok második vonala nem ritkán erősebbnek számít, mint máshol az első osztály - így aztán nincsen semmi meglepő abban, hogy egyes válogatottakban olyan focisták is játszanak, akik valamelyik alacsonyabb divízióban kergetik a labdát.

Ez alól a világbajnokság sem kivétel, de a tornára azért nem jellemző, hogy hemzsegne a másodosztályú focistáktól: a benevezett 736 labdarúgó között mindössze 44 olyan akad, aki nem az élvonalban futballozik. Ez a 44 játékos tíz országot képvisel Németországban, vagyis 22 nemzet csak első osztályú futballistát delegál a vébére.

A ghánaiaknál, a japánoknál és a cseheknél csak egy focista jelenti a kakukktojást, vagyis egyetlen válogatottjuk játszik a másodosztályban. A cseh Karel Poborsky esete ráadásul különleges: a középpályás a szezont a Sparta Prahánál kezdte, de konfliktusba keveredett az edzővel, Jaroslav Hrebíkkel, így büntetésként kölcsönadták a másodosztályú SK Ceské Budejovicének - ahonnan azután sem tért vissza, hogy Hrebíket nem sokkal később menesztették.

Nem vészes a lengyel, az elefáncsontpartiak (két-két másodosztályú légiós, az angol, illetve a francia második vonalból), vagy az Egyesült Államok (három focistájuk az angol The Championshipben szerepel, de ketten közülük feljutottak a Reading FC-vel, harmadikuk pedig még feljuthat a Leeds Uniteddel) és Ausztrália (náluk is hárman fociznak alacsonyabb osztályban, mindannyian Angliában) helyzete.

A fenti szempontokat figyelembe véve három szövetségi kapitány válogathatott a legrosszabb alapanyagból: Angola, Trinidad és Tobago, valamint Togo nemzeti csapatának irányítója. Az angolaiaktól heten légióskodnak valamelyik másodosztályban: többségük Portugáliában, a nemrégen honosított Ruí Márques az angol Hull Cityben, André "Titi" Buengo pedig a francia Clermont Footban. De ez még mindig semmi ahhoz képest, amint a trinidadiak, illetve a togóiak produkáltak.

A karibi ország 23-as keretéből 11-en játszanak alacsonyabb osztályban: heten a második vonalban (leginkább Angliában, de akad német és skót klub szereplő is), hárman a harmadik vonalban (mindannyian az angoloknál), míg a védő Dennis Lawrence az angol negyedik vonalban vitézkedő Wrexham FC-ben kergeti a labdát.

Hogy papíron mégsem a trinidadi válogatott számít a leggyengébbnek a vébén (legalábbis ami a játékosok klubjait illeti), az a togóiaknak köszönhető: az afrikai ország, amelytől már a kijutás is hatalmas meglepetés volt, ugyanis 12 alacsonyabb osztályú focistával rendelkezik. Akad hét második vonalbeli játékos (leginkább Franciaországból, de akad Svájcban, Belgiumban vagy Spanyolországban légióskodó is), négyen a harmadosztályban kergetik a labdát (ketten Németországban, ketten pedig Franciaországban), de a prímet Massamasso Tchangai viszi el: a védő az olasz Benevento focistája - a Serie D-ből, vagyis a talján negyedosztályból.

Igaz, a togóiak mestere, Otto Pfister akár ennél alacsonyabb szinten is keresgélhetett volna, mert a metzi Maman Sherif Touré öccse, Mohammed Coubadja Sherif Touré is szerepelt már korábban a keretben, és csak az utolsó szűkítésnél került ki - márpedig ő a Concordia Ihrhove labdarúgója, azé a klubé, amely most jutott fel a német hetedik vonalból a hatodikba.