Megszólalt a focivébé 32 kapitánya

Pénteken kezdődik a nagy versenyfutás, 32 válogatott azzal az álommal fut neki a németországi labdarúgó-világbajnokság egy hónapjának, hogy elérje titkos álmát. Valaki - minden bizonnyal a legtöbb csapat - aranyéremben gondolkodik, míg egyesek a négy közé jutással, egy negyed- vagy nyolcaddöntővel is beérnék, de vannak olyan válogatottak, ahol a tisztes helytállás a célkitűzés. Körülnéztünk, kerestünk, kutattunk, és most megosztjuk olvasóinkkal a vb összes szövetségi kapitányának a rajt előtti gondolatát, talán utolsó nyilatkozatát. Ki rövidebben, ki hosszabban beszélt várakozásairól, csapata taktikájáról, egy biztos, minden tréner optimista, és a legtöbbet próbálja meg kihozni játékosaiból.

Dick Advocaat (Koreai Köztársaság): "Van még tennivalónk az első meccsig, mostanság nem ment a csapatnak, de van még idő, és tudjuk, hogy miben kell feljavulni. A Norvégia és Ghána elleni felkészülési mérkőzéseken felmérhettük hol tartunk, megtehettük volna, hogy könnyű ellenfelekkel mérkőzünk, nyerünk három vagy négy góllal, és elhisszük, hogy jók vagyunk, de hasznosabb volt erős csapatokkal megütközni, hogy előjöjjenek a hibák. A Ghána elleni meccs megmutatta, hogy ha a játékosok nem teljesen kipihentek, és kerülik a párharcokat, az egy az egy elleni szituációkat, akkor nincs esélyük Togo ellen, aki hasonló stílust képvisel.

Raymond Domenech (Franciaország): "Nagyon nagy veszteség számunkra, hogy Djibril Cissé lábtörése miatt nem lehet ott a vébén. Eddig minden jól alakult, de ez a sérülés nagyon megviselte a csapatot, látszott is a Kína elleni mérkőzésen, hogy a játékosok elkedvtelenedtek, és azt várták, hogy legyen már vége. Hogy mit gondolok a négy évvel ezelőtti kudracról? Azt, hogy ennek a válogatottnak most teljesen más a mentalitása, tele van a keret olyan játékosokkal, akik nemzetközi szinten még nem nyertek semmit, éppen ezért nem kell külön motiválni őket, mindenki nagyon elszánt, és bele fog adni apait-anyait."

Jakob Kuhn (Svájc): "Elégedett vagyok azzal, amit a csapattól láttam a felkészülési mérkőzéseken. Keményen dolgoztunk, és sikerült is arra a szintre eljutni, ahová szerettünk volna. Nem csak az volt fontos, hogy erős ellenfelekkel játszhattunk (Olaszország, Elefántcsontpart, Kína), hanem az is, hogy sűrű programot bonyolítottunk, amivel már a vébére hangolódtunk. Igaz, hogy a vébén tíz nap alatt játszunk három találkozót, most meg egy hét alatt léptünk ugyanennyiszer pályára, de ez, és a városok közötti utazgatás is azt a célt szolgálta, hogy fiatal csapatom hozzászokjon a vébé légköréhez."

Otto Pfister (Togo): "Togóban a futball olyan, mint a vallás. A csecsemőktől kezdve egészen az öregekig mindenki megfertőződött a labdarúgással, amikor a nemzeti tizenegy játszik, akkor kiürülnek az utcák, és mindenki szurkol a fiúknak. Nem volt ideális a felkészülésünk, vannak kisebb-nagyobb problémáink, de ezeket igyekszünk házon belül elsimítani. Dél-Korea ellen jó esélyünk van, de addig muszáj javulni a helyzetkihasználásban, mert azzal nem voltam elégedett a tesztmérkőzések során.