Vágólapra másolva!
Egy négyszeres paralimpiai bajnok is rajthoz áll a szombati Gyulai István-emlékversenyen, a műlábakkal futó dél-afrikai Oscar Pistorius rendszeres szereplőnek számít az épek versenyein. A világbajnoki és olimpiai szintet is teljesítő Pistorius szerint mindig lesznek olyanok, akik kételkedni fognak abban, hogy a karbonszálas művégtagok nem jelentenek számára előnyt a versenyzésben, de számára fontosabb, hogy a versenytársak elismerik. A 24 éves futó ismertségét arra próbálja felhasználni, hogy megértesse az emberekkel, nem kell tabutémaként kezelni a testi fogyatékosságot.

Oscar Pistorius 1986. november 22-én a dél-afrikai Pretoriában született súlyos fejlődési rendellenességgel. Lábaiból hiányzott a szárkapocscsont, és lábujjai sem nőttek ki megfelelően. Szülei két lehetőségből választhattak: vagy egész életében tolókocsihoz lesz kötve, vagy amputálják a kisfiú lábait térd alatt.

A család hosszas mérlegelés után az amputálás mellett döntött, amelyet el is végeztek a a 11 hónapos kisfiún. Pistorius műlábakkal is aktívan sportolt, 11 és 13 éves kora között vízilabdázott, teniszezett és rögbizett. Éppen utóbbi, a Dél-Afrikában nemzeti sportnak számító rögbi volt az, amely elindította karrierjét, 2004-ben, 17 évesen ugyanis súlyos térdsérülést szenvedett, ekkor fordult a figyelme az atlétika felé.

Két hónapnyi edzés után a pretoriai Pilditch-stadionban 100 méteren 11.51 másodperces időt ért el, megdöntve az addigi 12.2 másodperces paralimpiai világcsúcsot. Nyolc hónappal később már az athéni paralimpián bizonyított: 100 méteren harmadik lett, a döntőben csak olyan futókkal szerepelt együtt, akiknek az egyik végtagjukat amputálták. Kétszázon úgy jutott döntőbe, hogy az előfutamban elesett, a fináléban azonban 21.97-es idővel világcsúcsot repesztett.

"Mondhatom, hogy álomszerűen alakult eddig a karrierem, de ez nem jött könnyen, nagyon sok munka és áldozat kellett hozzá. Ez a nyolcadik szezonom, és minden évben jobb akartam lenni, többet tanulni, többet dolgozni, és ahogy jöttek az eredmények, úgy szerettem bele még jobban az edzésekbe, és úgy találtam meg azokat a dolgokat, amelyek még inkább érdekelnek" - mondta az [origo]-nak a világbajnoki és olimpiai részvételt is kiharcoló futó.

Pistorius nem rajong a felhajtásért, tudja, hogy odafigyelnek rá az emberek, de úgy véli, az atlétikában nem a hírnév a fontos, hanem a pályán elért eredmények. Ő inkább arra szeretné használni az ismertséget, hogy felhívja az egészséges emberek figyelmét a mozgássérültekre, és elérje, hogy nyissanak azok felé, akik fogyatékkal élnek.

Pistorius idei futása a Prefontaine Classic nevű versenyen:


"Gyakran szokták kérdezni, hogy miképp vagyok képes erre vagy arra a dologra, de én nem látom a különbséget, hogy miért lennék más, mint egy egészséges ember. Úgy nőttem fel, hogy nem érzékeltették velem, hogy fogyatékos vagyok, csak akkor került szóba, hogy nincs lábam, amikor reggel öltözködtünk, és a testvéremnek mondták, hogy húzzon cipőt, nekem meg azt, hogy csatoljam fel a műlábam. Húsz évvel ezelőtt szinte tabutémának számított, ha valaki fogyatékos volt, tudtuk, hogy vannak ilyen emberek, de nem kaptak esélyt, hogy dolgozzanak vagy sportoljanak. Manapság a cukorbetegség, a háborúk és balesetek következtében sokkal több emberen végeznek el amputációt, és egyes társadalmakban még mindig félnek attól, hogy a fogyatékosság témája előkerül. Úgyhogy azzal, hogy a médiában szerepelek, megpróbálom elérni, hogy az emberek megértsék és megismerjék a fogyatékkal élőket és tanuljanak tőlük".

Pistorius a versenytársakról pozitívan nyilatkozott, azt mondja, elismerik és tisztelik őt, és tisztában vannak vele, hogy az eredményeit annak köszönheti, hogy keményen edz. Szerinte ehhez az is hozzájárult, hogy a pekingi olimpia előtt megállapították, karbonszálas művégtagjai nem jelentenek jogosulatlan előnyt a számára. "Akikben addig kétség volt, az a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által elrendelt vizsgálat után belátta, nem a technika miatt futok gyorsan, hiszen a futáshoz használt műlábaim 2004 óta ugyanazok" - mondta Pistorius, aki tisztában van vele, hogy mindig lesznek kétkedők, akik vitatják indulásának jogosságát az épek között.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Azzal, hogy a dél-afrikai sprinter az olaszországi Lignanóban 45.07 mp-es eredményt ért el, kvalifikálta magát a vébére, így először indulhat igazán rangos versenyen az épek között. Pistoriust jelenleg a 14. helyen jegyzik a világranglistán 400 méteren, de helyezésben egyelőre nem gondolkodik, szeretne 45 másodperc körüli időket futni, és akkor a középfutamig eljuthat, bár egyelőre nem tudja, milyen hatással lesz rá, hogy a stressz és a felhajtás is nagyobb a vébén.

Az előjelek mindenesetre kedvezőek számára, mert amíg 2007 és 2010 között összesen fél másodpercet javított saját legjobbján, az elmúlt egy évben újabb egy másodperccel lett gyorsabb, ami nem számít szokványosnak. A javulás pontos okát nem tudja, de az szerepet játszhat benne, hogy az eredményes tavalyi év után idén remekül sikerült a felkészülése, és érett versenyzővé vált, megtanulta kezelni a nyomást.

"Kevés olyan verseny van egy atléta pályafutása során, amikor elmondhatja, minden tökéletesen alakult: nem fáradt el túlságosan az utazásban, megfelelő szállodát és étrendet választott, jó reakcióidővel rajtolt, jól osztotta be az erejét, jó tempót futott, jól dobta be magát a célban, nos, ezek és a külső körülmények - pálya, időjárás - is mind stimmeltek az olaszországi versenyen. Nem mondom, hogy nem vagyok képes újra elérni ezt az időeredményt, de ez egy fenomális produkció volt a részemről, és nem ugyanaz letudni egy jól sikerült versenyt, mint stabilan erős négyszázakat futni" - magyarázta Pistorius, amikor arról kérdeztük, mennyit javíthat saját, 45.07-es rekordján (az épek 400-as világrekordját egyébként az amerikai Michael Johnson tartja 43.18 másodperccel).

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Pistorius karrierje elég fiatalon beindult, és amikor nem sikerült kijutnia a pekingi olimpiára, azt nyilatkozta, nem aggódik, mivel a sprinterek 26 és 29 éves koruk érnek a csúcsra, a londoni olimpián pedig még csak 25 éves lesz, úgyhogy ha beválik az előrjelzése, a legszebb évei még hátravannak. "Úgy érzem, jó úton járok, bízom az edzőmben és magamban is, tudom, hogy sok munka vár még rám, hogy tartsam a mostani szintet, vagy előrelépjek innen, de nagyon remélem, hogy jövő nyáron nem csak a tévén nézhetem majd az olimpiát" - mosolyodik el az amúgy is jókedélyű atléta, aki szombat este 19.50-kor áll rajthoz a Puskás-stadionban rendezendő Gyulai István Memorialon.