Bár a világbajnokság csütörtöki nyitómeccsén ez nem feltétlenül látszott, ma már ott tartunk, hogy a közmondásosan sokat és szépen támadó brazil válogatottnak valójában a védelem a legerősebb, legfontosabb csapatrésze. De hogyan jutottunk ide?
Az elmúlt hat torna tapasztalatai elég világos választ adnak erre. Az 1990-es vb győztese, az NSZK játékfelfogása hűen tükrözte a labdarúgásban akkor zajló folyamatokat: Franz Beckenbauer csapata egy söprögetővel (Klaus Augenthaler), két emberfogóval (Guido Buchwald, Jürgen Kohler) és két szárnyvédővel (Andreas Brehme, Thomas Berthold) játszott. Ezzel a fallal a Maradona vezette argentinokat is meg tudták állítani.
Mivel az egész tornát az időhúzás, a sportszerűtlenségek és a végletesen defenzív játék jellemezte, az IFAB, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Szabályalkotó Testülete belenyúlt a játék természetes folyamatába. Eltörölték a hazaadást, és három pontra emelték a győzelem értékét, hogy támadójátékra ösztönözzék a csapatokat, illetve szigorítottak a játékvezetői felfogáson a taktikai szabálytalanságok és a hátulról történő becsúszások megítélésében.
Dunga vébéje
Az 1994-ben győztes brazil válogatottra szintén inkább védekező felfogása miatt emlékszünk, korábban nem fordult elő, hogy a dél-amerikai csapat két védekező középpályása köré építené fel a játékát. Márpedig az Egyesült Államokban rendezett vb-n ez történt: Dunga és Mauro Silva uralta a pálya közepét, Brazília pedig a torna során végig arra törekedett, hogy biztonsági játékkal nyerje a mérkőzéseit. Ennek eredményeképp mindössze három gólt kapott a tornán, és bár Romário nagyszerű teljesítménye is kellett a vb-címhez, alapvetően ismét a defenzív felfogás vezetett eredményre. Ezt támasztja alá az is, hogy a torna All Star-csapatába négy brazil került be, de Romário mellett Dunga, Jorginho és Marcio Santos, vagyis három védekező játékos emelkedett ki a csapatból.
Az IFAB szabálymódosításainak gyümölcse azonban szép lassan beérett. A játékvezetőtől nagyobb védelmet kapó technikás játékosok szerepe megnőtt a futballban, eljött a pillanat, amikor egy meghatározó karmester köré lehetett csapatot építeni. Az 1998-as világbajnokságig kellett várni, hogy jöjjön egy csapat, amely valóban sikerrel indul harcba ezzel a felállással – és egyből divatossá is tette azt.