De csinált, nem is egyet.
Laza, félig táncoló mozdulatokkal ment fel a szőnyegre,
ahol az orosz Natalija Maljseva várt rá. Akadt a nézők közül, aki arra tippelt, hogy két percig sem tart majd számára a vébé. Ehhez képest 5-2-re verte az orosz ellenfelét,
bátor gazellamozdulatokkal támadott, és szívósan védekezett.
Aztán amikor levonult, ismét tánclépéseket tett, majd meghajolva egy dallamos énekbe kezdett - ekkor már a közönség egésze felfigyelt rá, és tapssal viszonozta a produkcióját.
És csak fokozódott az élmény: a nyolcaddöntőben 14-3-ra verte az ukrán Lilja Horisnát, újabb győzelmi énekét pedig már vastaps fogadta. A következő fordulóban kikapott, és a vigaszágra került, ám ott megint alkotott: 10-0-ra megverte a belorusz Nadzeja Suskót, majd jött a bronzmeccs.
A találkozó előtt szerencsénkre épp a versenyzők felkészülésére szolgáló csarnokban jártunk, ahol megdöbbentő látvány fogadott:
Adekuoroye a nagy tér kellős közepén immár hangosan énekelt, hosszan, miközben többen áhítattal hallgatták.
Aztán kiment a szőnyegre, és 23 másodperc alatt betusolta a kínai Zsong Hszüe Csunt. Mivel az esti éremcsaták alatt már sötétbe borul a csarnok, és különféle fényjátékok emelik a hangulatot, gyakorlatilag fiesztába csapott át a női 53 kilósok bronzmeccse: a 21 éves nigériai hosszan táncolt, twerkelt, a közönség pedig felállva tapsolta.
Ahogy vonult le, végigtáncolta a szőnyegek mellett vezető utat, szélesen mosolygó ismeretlenek,
egyébként szigorú szervezők pacsiztak le vele, egyértelműen meghódította az Orlean Arenát.
Így született meg Nigéria valaha volt második vb-érme birkózásban. És ha lehet fokozni mindezt, Adekuoroye elmondta, hogy csak 17 évesen kezdett birkózni, amikor megismerte a mostani edzőjét.
Előtte atletizált, tehát volt már sportmúltja. És hogy miről énekel?
Istenhez imádkozom, mélyen hívő vagyok, ez ad nekem erőt”
– mondta a teljesen elbűvölt újságíróknak.
A bronzéremmel pedig van már olimpiai kvótája, érdemes lesz majd figyelni rá Rióban.