A Real és a Barca bajszát rángatja a poraiból feltámadó Valencia

A Valencia az újgazdag klubok általános példájával ellentétesen akkor került a legnehezebb helyzetbe, amikor pénz állt a házhoz. Miért történt ez, és hogyan kerültek most ismét a helyes útra? Elemzés.

2017 januárjában aztán teljessé vált a szurkolói kiborulás: a Copa del Rey nyolcaddöntőjének első felvonásán a jó félháznyi Mestallában a Celta Vigo 19 perc alatt három gólt rámolt, a vége pedig megsemmisítő 4-1-es vereség lett.

A valenciai ultrák a stadionon kívül gyűltek össze több ezren, hogy távozásra szólítsák fel a meccseket egy éven keresztül nem látogató tulajdonost.

Hasonló indíttatásból, de Lim lánya is célponttá vált, aki az Instagramon egy Manchester United-szimpatizánsságról árulkodó kép miatt került a valenciai szurkolók virtuális kereszttüzébe.

A vezetőség kénytelen volt olyan megoldáshoz nyúlni, ami már nem haveri alapon működött.

Egy Spanyolországban bejáratott név kellett a padra, erre a feladatra pedig Marcelino García Toralnál jobbat nemigen találhattak volna.

Marcelino csúcsidénye egyértelműen a 2015/16-os volt, amikor a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező Villarrealt hozta be a bajnokság negyedik helyére. Tette ezt úgy, hogy nem feltétlenül a gólerős, támadó futballt preferálta. Abban a szezonban (amelyben egyébként az Európa-ligában is a Liverpoollal megvívott elődöntőig meneteltek) mindössze negyvennégy bajnoki gólt lőttek, meccsenként csak kilenc lövésük volt átlagosan, ami a ligában a legkevesebb volt akkor. Csak összehasonlításként, a Rayo Vallecano akkor ötvenkét találattal esett ki.

A Villareal autóbusza megérkezik az Anfield Road-ra a Liverpool elleni EL-elődöntőre. A buszon ott ült Marcelino García Toral, a Valencia mostani edzője is Forrás: AFP/Oli Scarff

Abban az idényben hazai pályán egyaránt 1-0-ra verte a Real Madridot és az Atléticót is. Marcelinónak a 2016/17-es idény kezdete előtt pár nappal kellett távoznia a Villarrealtól, a közvélemény teljes megdöbbenésére, mert a vitái elharapództak a vezetőséggel és néhány játékossal. A bennfentesek közül néhányan siettek elhinteni azokat az információmorzsákat, mely szerint az edzőváltásban nagy szerepet játszott a megelőző szezon utolsó bajnokija, amelyre a Villarreal tét nélkül utazott.

A Sporting Gijón ezt nem mondhatta el magáról.

A Villarreal 2-0-s legyőzésével a Gijón bennmaradt az első osztályban. Marcelino korábban játékosként és edzőként is négy évig szolgálta a Sportingot, a szóbeszédek pedig lavinaként, megállíthatatlanul gurultak a hegyoldalról.

Újra itt van a nagycsapat? A Valencia FC a Sevilla ellen 4-0-ra megnyert hazai mérkőzés előtt október 21-én Forrás: NurPhoto/Maria Jose Segovia/NurPhoto/Maria Jose Segovia

Az akkori Villarreal és a jelenlegi Valencia játékában alapvető stíluselem a védekezésből támadásba történő, kitűnő átrendeződés. Kapu felé tartó, gyors passzokkal történő támadásvezetéseik vannak, ahol a védelem igyekszik rendezett maradni. Érdekesség, hogy mind a korábbi Villarreal, mind a jelenlegi Valencia átlagosan 47%-ban birtokolja a labdát, ezen mutatóval az alsóházban vannak, és jól példázza, Marcelino mennyire nem érzi sajátjának a céltalan labdatologatást. A szélső védőket Marcelino nem mindig engedi annyit segédkezni a támadásokban, mint mondjuk Zidane az övéit, viszont a középpályától számítva mindig van a csapatban legalább négy-öt, kiváló támadó képességgel rendelkező játékosa a pályán.

Előszeretettel támaszkodik fiatal játékosokra: a spanyol futball két ígéretes tehetsége közül Carlos Soler alapembere, Santi Mina pedig – többnyire csereként beállva – már három gólnál tart.

A valenciai csereember, Santi Mina már három gólnál tart Forrás: NurPhoto/Maria Jose Segovia/NurPhoto/Maria Jose Segovia

Mindeközben a nemzetközi színtéren kicsit rutinosabbnak mondható emberek életük formájában vannak: az Internél megégő Kondogbia végeláthatatlanul zakatol, Zaza pedig Messi mögött holtversenyben második a góllövőlistán. A koronát a produkcióra a PSG-be be nem férő Guedes teszi fel, aki a gyors ellentámadásokban elképesztő cselezési képességével és hihetetlen lövőtechnikájával jelzi, hogy a Valenciánál eggyel magasabb polcra is nyugodtan tehetik a következő szezonokban.

Nagyot változott a világ bő fél év alatt, mert a januári elégedetlenkedések nagyban elcsendesedtek például a Sevilla 4-0-s alázását követően. Az a meccs iskolapéldája volt Marcelino elgondolásának.

A Valencia edzőjét Marcelinót (középen) ünneplik a játékosok a Sevilla ellen aratott 4-0-s sikert követően Forrás: AFP/Jose Jordan

A Valencia védelmi vonala egyáltalán nem volt feltolva, labdaszerzést követően azonban pillanatok alatt öt-hat játékos is felért a tizenhatosig, vagy azon belülre. Az idei Valencia lövéseinek több mint 20%-ból lesz gól, ami egy jó formában lévő csatártól sem rossz mutató, hát még, ha ez az adat egy egész csapatra vonatkozik. Így valósulhatott meg az, hogy a Valencia a legutóbbi öt bajnokiján 21 gólt szerzett.

Kérdéses, hogy ez a forma mennyire tartható, de az irányvonal több mint biztató.

Láthatjuk, Jim Birtwhistle-nek sem kell aggódnia: szakszerűen is lehet pénzt költeni. Talán még Peter Lim is időben jött rá.