Sokan, ha csupán egyetlen F1-es versenyt tekinthetnének meg az idényben, valószínűleg a Monacói Nagydíjat választanák. A csillogás és luxus fogalmával összeforrt miniállam utcai pályája hiába alkalmatlan hagyományos értelemben vett autóversenyzésre, lenyűgöző látványt nyújt, és állandó feszültséget biztosít a szalagkorlátoktól mindenhol centire száguldó gépszörnyek áradata, amihez a tenger és elegáns épületek szolgáltatják a hátteret, hírességek, jachtok tömkelege pedig a körítést. A sportág iránt közömbös átlagemberek is felismeri az egyedi helyszínt a sok nem átlagemberrel.
Sokan, ha csupán egyetlen versenyt tekinthetnének meg az öt kettős Mercedes-győzelmet hozó évkezdés után, talán a Monacói Nagydíjat választanák – hol máshol lennének kedvezőbbek a feltételek a sikerszéria megakasztására? 1992-ben és 2004-ben Nigel Mansell, illetve Michael Schumacher ötször nyert, mielőtt ide utazott, és a hegemóniájuk bizony megtört, legalábbis a hercegségben rendezett viadal idejére.
Az előzmények homlokegyenest ellentétes esélyeket vetítenek előre attól függően, mire pillantunk:
a Mercedes utoljára 2015-ben szerezte meg Monacóban a pole pozíciót, azóta többször meggyűlt a bajuk a körülményekkel,
az idei W10-es modellnek azonban kifejezetten feküdhet a kacskaringós, lassú pálya.
Toto Wolff csapatfőnök emlékezetében inkább a távolabbi múlt él, ezért szokás szerint dupla adagot vett be a visszafogottság tablettájából. „Tényleg nem csak beszélünk róla, valóban úgy gondoljuk, hogy semmit sem vehetünk biztosra – nyilatkozta. – A következő hétvége óriási kihívás lesz számunkra, Monacóban évek óta nem nyújtottunk jó teljesítményt.”
A csapatnak extra motivációt adhat az évek óta tartó sikersorozatban aktív szerepet vállaló Niki Lauda hétfő éjjeli halála, akinek emléke előtt biztos szeretnének méltó módon tisztelegni, jóllehet, a Ferrari legalább annyira a saját halottjának tekintheti, mint ők.
Ami biztos, hogy itt semmi sem biztos. A kockás zászlóig semmit sem szabad készpénznek venni, hiszen a 3,3 kilométeres adrenalinbomba bárkit felrobbanthat, elég egyetlen rossz féktáv, kormánymozdulat, gázadás, vagy csak néhány centi tévesztés, máris a falban köthet ki az illető.
A figyelem egy pillanatra sem lankadhat, bukóterek alig kínálnak védőhálót.
A háromszoros világbajnok Nelson Piquet az itteni vezetést ahhoz hasonlította, mintha valaki a nappalijában próbálna biciklizni. Az egyensúlyozás megkezdésében azért is nehezítés a pilótáknak a palánkok közelsége, mert a szemük nem ehhez szokott hozzá, a sebességérzetük megváltozik. Fokozatosan kell építkezniük a folyamatosan javuló tapadási viszonyok mellett, miközben úgy tapogatják a határokat, hogy azokat ne lépjék túl, de túl sok ráhagyás se maradjon, mert a bajnokság legrövidebb pályáján a szokásosnál jobban összetorlódik a mezőny és kisebbek a különbségek.
Max Verstappen például sokszor nem jól egyensúlyozott, négy F1-es szezonjában három baleset fűződik a nevéhez. „Ez a nagy múltú utcai pálya az elmúlt években nem volt kedves hozzám, de remélhetőleg idén fordul a kocka“ – mondta.
A nem épp biliárdasztal simaságú aszfalton 19 számozott kanyar zsúfolódik össze, bár sokat nem a számmal, hanem jól ismert nevével azonosítanak: a célegyenes végi, kaptatóra vezető 1-es a St. Dévote, a 4-es a Casino, a nagyon lassú 5-ös, 6-os, 17-es a Mirabeau, a Loews és a Rascasse. És persze ott vannak még a sikánok az alagút végén, valamint az uszodánál duplán.
Az autóbeállítás relatíve egyszerű, a csapatok maximálisra tekerik a leszorítóerőt, illetve lágyra állítják a futóműveket. Segítség nekik a finomhangolásban, hogy itt kivételesen csütörtökön bonyolítják le az első két edzést,
és a pénteki szünnap egy plusz napot biztosít a telemetria fürkészésére és a módosítások átgondolására.
A változatos monacói erőviszonyokra bizonyíték, hogy a több szezont uraló Lewis Hamilton és Sebastian Vettel „csupán” két győzelmet számlál, és előbbi még csak esős körülmények között nyert, igaz, 2015-ben neki járt volna az 1. hely, csak a Mercedes hibája felülírta a sorrendet.
A Mercedes monacói problémái több tőről fakadtak az előző években. A más pályákon sikeres koncepció a nagy tengelytávval nem kifejezetten nyerő az itteni szűk kanyarokban, a rövidebb és leszorítóerővel gazdagabban megpakolt Ferrari és Red Bull jobban fordult az utcákon – a korábbi években, hangsúlyozzuk.
A W10 egyik erőssége ugyanis a fordulékonyság,
a lassú barcelonai utolsó szektorban, illetve korábban Melbourne hasonló ívein egyértelműen ez volt a legerősebb autó, látványosan felülmúlva a Ferrari és a Red Bull mechanikai tapadását. Sőt, a szezon előtti Ferrari-fölény vizionálása óta eljutottunk odáig, hogy a Mercedes szinte minden téren jobb a riválisoknál, a végsebességet leszámítva, ami pont ezen a helyszínen számít a legkevésbé (a leggyorsabb pontokon, a célegyenes és az alagút végén 300 km/ó alatt szokott maradni a tempó).
A Ferrari mintha hátrafelé mozdult volna tavalyhoz képest a leszorítóerő nagyságával, a Red Bull szókimondó tanácsadója úgy látja, a maranellóiak simán ki fognak kapni a másik két élcsapattól, sőt, az üldözőbolyból is veszély leselkedhet rájuk. Az energiaitalosok 2018-ból egy valódi, 2016-ból egy erkölcsi győzelmet mutathatnak fel Monacóból (három éve egy elrontott kerékcsere taszította Daniel Ricciardót Hamilton mögé), de Helmut Marko szerint most esélytelenek lesznek a Mercedesszel szemben.
Noha a Mercedes autójának a leghosszabb a tengelytávja, a fölényük még nagyobb lesz, a kigyorsításokon igazi szörnyetegek,
Monacóban pedig a gyakorlatban ez jelent mindent. Mi is találtunk dolgokat, amelyekkel fejlődhetünk, de ez nem elég” – jelentette ki.
Ami kérdés, hogy a hétvégén szimplán „lágy” néven futó hiperlágy gumikeverékbe beletörik-e Hamilton és Valtteri Bottas bicskája, amivel régóta nem tud dűlőre jutni a Mercedes. Talán ez az oka annak, hogy a Ferrari és a Red Bull pilótáival ellentétben a brit és a finn nem egy, hanem kettő garnitúrát kapott a közepes típusból, tehát többet ismerkedhetnek vele, ami jól jöhet B terv esetén.
Közhely, hogy Monacóban hatványozottan fontos a jó rajtpozíció, de érdekes módon a tavalyi futam előtti hármat nem az időmérő leggyorsabb versenyzője nyerte. Ahogy egyébként az idei öt versenyből négynél ugyanígy volt,
az Azeri Nagydíjon kívül egyszer sem az fordult el elsőnek az első kanyarban, aki a pole-ból indult.
Az időmérő azért nagyon fontos lesz, és Bottas eddig 3:2-re vezet a Forma-1 történetének legtöbb pole pozíciót szerző versenyzőjével szemben a szombati eredményeket tekintve. Hamilton Barcelonában elismerte, hogy ezen a téren mindenképp fejlődnie kell. „Az Ausztrál Nagydíj óta küszködöm az időmérőkön – mondta. – Foglalkozni fogok a gyárban azzal, hogy utánajárjunk az okának.”
Nem újdonság, hogy Monacóban irtózatosan nehéz előzni, ehhez hatalmas tempókülönbség szükséges.
Sok mozgástér a stratégiával sincs, nagy valószínűséggel az egykiállásos stratégiák lesznek az uralkodók
(így kisebb a forgalomban ragadás esélye, meg gyors kanyarok híján a gumikopás sem vészes), bár egy jól elkapott valódi vagy virtuális biztonsági autós fázissal sokat lehet nyerni.
A Monacói Nagydíjon egyébként Kimi Räikkönen belép a 300-as klubba az F1-es versenyeket tekintve, a finn az ötödik helyet foglalja el ezen az örökranglistán.