Dávid Sándor: Számomra Niki Lauda jelentette a Forma-1-et

Dávid Sándor neve Magyarországon a hetvenes évektől kezdve egyet jelentett a Forma-1-gyel, évtizedeken át ő volt a hazai közvetítések hangja, egyben a száguldó cirkusz egyik leghitelesebb szakértője. A Népsport egykori kiváló újságírója, majd a Magyar Televízió kommentátora még élőben láthatta versenyezni a május 20-án elhunyt Niki Laudát, és ha baráti viszonyt azért nem is ápolt vele, közeli ismeretség fűzte a háromszoros világbajnok osztrákhoz, akit versenyzőként és emberileg is a legtöbbre tartott. Most közösségi oldalán búcsúzott el tőle.

Az alábbi írás Dávid Sándor Lapaj Facebook-oldalán jelent meg, változtatás nélkül közöljük:

Niki Lauda emlékére!

Hosszabb ideje erős kétségeim vannak afelől, hogy érdemes-e egyáltalán közreadnia az embernek a gondolatait, véleményét ezeken a hasábokon, amelyeket pedig arra teremtett a Mindenható helyett néhány tehetséges ember, hogy beszélgessünk egymással, kicseréljük véleményeinket, terjesszük azt, amit mi jónak tartunk, és próbáljuk elfogadni azt, amit mások tartanak annak. A világ azonban sajnos begorombult, és normális ember kétszer is meggondolja ma már, hogy beszálljon-e a hintába...Számomra azonban Niki Lauda halála olyan esemény, amely felülír minden más megfontolást, nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Mert számomra ő jelentette és mindig is jelenteni fogja a Forma-1-et, mert a világ legőszintébb embere volt, aki gyűlölte a mellébeszélést és a drága öltönyöket. De nem is így folytatom tovább: két, több éves (évtizedes?) rövid kis írásommal hajtok fejet nagysága előtt...

Realista fantom

Ezt a nevet nem én adtam Niki Laudának, hanem osztrák kollégám, Helmut Zwickl, aztán így írt: „ Niki Lauda ma kétségkívül a legismertebb osztrák a világon. Életének csúcspontja és katasztrófái megrázták az egész világot. Gyermekként félénk volt és gyenge, és nagyon fél a lovaktól. Ha ellenfelei tudták volna, hogy allergiája miatt akár egy macska is elegendő lett volna a megfutamításához, a versenypályák nyilván hemzsegtek volna a derék négylábúaktól". Eddig Zwickl.

Niki Lauda még zöldfülűként 1969-ben, a Népligetben Forrás: Urbán Tamás/Fortepan

Nekem természetesen egy egészen más Lauda képem van, amely csak néhány ponton kapcsolódik az övével, és nem állítanám, még véletlenül sem, hogy én ismerem jobban Nikolaust.

Számomra Niki Lauda először is egy szőke hullámos hajú, nyúlfogú fiatalember, aki egy saját maga vásárolta Mini Cooperben versenyez, többek között Budapesten is. Már fiatal korában sem volt az a kimondott férfiszépség, állagán később rendkívül sokat rontott a balesete következtében csaknem halálossá váló égés, amely tönkre tette az arcát, elvitte az egyik fülét, szemöldökeit...

De számomra Niki Lauda mégis egyike a Forma-1 ötven éve legrokonszenvesebb egyéniségeinek. Sőt! A legrokonszenvesebb! Elsősorban egyenes jelleme, kérlelhetetlen őszintesége miatt, s amiatt a máig sugárzó elhivatottsága miatt, amellyel a versenyzésbe, majd a repülésbe vetette magát. Az izzó szenvedélye miatt, amellyel az autóversenyzést szerette, s szereti ma is.

Először persze a körülötte keringő legendák fogták meg az embert. Ahogyan bevásárolta magát például a Forma-1-be. Gazdag családból jött, de szülei, főleg apja, egy árva petákot sem volt hajlandó fia versenyzésére költeni. Ifjú éveiben még szerencséje volt, mert a nagyszülei titokban segítették, de csak addig, amíg a felbőszült apa, azoknak is meg nem tiltotta, hogy ilyen hülyeségre pénzt adjanak az unokájuknak. Más kérdés, hogy az unoka addigra már jókora jelzáloggal megterhelte az öregek házát. Őt ugyanis annyira vonzotta a versenyzés, hogy az ügy egyéb vonatkozásaival nem ért rá törődni.

Feltörekvő ifjú titánként az 1972-es franciaországi Forma-2-es versenyen a March-csal Forrás: AFP

És amikor már minden pénzforrást elzártak előle, - akkor kellett a legjobban a pénz, most már arra, hogy a Forma-1-be, a March csapathoz bevásárolhassa magát. A klasszikus történet erről: Niki először is kötött egy jelentős életbiztosítást, hetvenezer márka értékben. Ezt zálogba adta a Raiffeisen banknak, ahol is volt egy kedves barátja, aki hitt a tehetségében, s felvállalta a kissé szokatlan üzletet. Az életbiztosításért megkapta tehát annak értékét egy összegben, azzal beszállt a March-hoz, abban a biztos tudatban, hogy a versenyzéssel megkeresi az életbiztosítás fizetendő részleteit.

A dolog, ma már tudjuk, végül is összejött, de azért nem volt annyira egyszerű, mint sokan gondolnák. Az első motor, amelyhez a March-nál hozzá jutott, a mezőny legöregebb Cosworth-ja volt ugyanis, amely addig a raktárban rozsdásodott, az ócskavasak között, - a többi motor ugyanis / nem volt éppen a leggazdagabb csapat/, az akkor már nevesebb Ronnie Petersonnak kellett. Ahogy Zwickl Laudát idézi: „A March-ot csak az érdekelte, hogy a rajt utáni első öt méteren átvonszoljam magam, mert, ha ez megvolt, máris mehettek felvenni a bónusz pénzt a főszponzortól..."

Ezzel a szereléssel is megtett húsz teljes kört. A motor akkor halt meg.
De ez még csak a kezdet volt, amiről fentebb írtam, az már az 1972-es bevásárlása volt, amelynek nyomán az év végén 50 ezer dollár adóssága volt.

Természetesen nem lehet szándékom az egészen apró részletekbe belemenni. De ehhez a témakörhöz tartozik, hogy amikor Lauda megnősült, feleségül vette a gyönyörű aktmodellt, aráját természetesen kölcsön öltönyben, nyakkendőben és cipőben vezette oltár elé. A ruhadarabokat versenyzőtársai kölcsönözték. Nem is sejtve, hogy hősünket és családját néhány röpke év múlva már Ibizán találhatják majd meg, saját villájában, sok hektáros birtokán...

Lauda soha nem volt az a kiöltözős típus, a pulóver és az elmaradhatatlan baseballsapka állandó kellék volt a ruhatárában Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hoch Zwei

Én egyébként az öltözködése miatt kedveltem talán a legjobban. Jó szántamból ugyanis én se vettem még föl zakót életemben, és Laudán is csak akkor láttam, amikor kényszerrel ráhúzták. Különben az a néhány öltöny is, amelyben, már milliomos korában láttam, mind úgy állt rajta, mint, bocsánat a kifejezésért, de nincs rá jobb szó, tehénen a gatya. Ha rá hagyták volna / a felesége, a szponzorai/ feltehetően az egész életét leélte volna egy kordbársony nadrágban és egy shetland pulóverben, amely máig kedvenc viselete. Bár az utóbbi időben, amióta a Jaguár vezére, mintha divatozni kezdene...

Amikor egyszer Budapesten járt, az általam vezetett Autó Motor Sport tévéműsorba is készítettünk vele természetesen interjút. A Thermál szállóban laktak, s rögtön a megérkezés után túl akartak esni az egészen / Watsonnal és Rosberggel jött/, Gyulai Pista kollégám, az angolprofesszor viszont, mint rendesen, késett. Mondtam hát, hogy fél óra múlva kezdünk. „Oké !" – mondta. Azzal eltűntek a szobáikban. Pontosan fél óra múlva nyílt mind a három ajtó, és kijöttek a folyosóra. „Itt vagyunk!".

VILÁGBAJNOKOK:

Niki Lauda - A számítógép

Osztrák (1949- ) 171 Nagydíj, 25 győzelem, 24 edzéselsőség, három világbajnoki cím: 1975, 1977, 1984.

Minden idők legnagyobb taktikusa, aki olyan pontosan vezetett, mint egy számítógép. Enzo Ferrari, a Nagy Mágus mondta, aki saját fiaként szerette Nikit: „Ha a Ferrarinál marad, több, mint ötszörös világbajnok lett volna." De nem maradt. Hajtotta, űzte a szenvedélye.

Első világbajnoki címét 1975-ben, a Ferrarival nyerte Forrás: Picture-Alliance/AFP/Hoch Zwei / Ronco

Már gyerekkorában is. Gazdag családban született és apja, természetesen egyetemre szánta és a családi vállalkozás élére, a saját utódjaként. Majd, amikor látta, hogy ebből semmi sem lesz, egyszerűen kitagadta a vagyonból. Az autóversenyzés pedig drága dolog, Niki tehát a nagyszülei házára vett fel, azok beleegyezésével, bankkölcsönt. Ezzel telt be apjánál a pohár.

De Nikolaus Lauda soha nem adott fel, semmit. Kötött egy 70 ezer márkás életbiztosítást, ezt elzálogosította a Raiffeisen banknál, a kapott pénzzel pedig bevásárolta magát a Forma-1-es March csapatba, mondván, majd a versenyek nyereményéből fizeti az életbiztosítás részleteit.

Merész vállalkozás volt, de bejött. Közben elvette feleségül a világ egyik legszebb manökenjét, aki hozzáment, annak ellenére, hogy Niki olyan szegény volt ekkor, mint a templom egere. Az esküvőre nem csak a ruhát, de még a nyakkendőt is kölcsön kellett kérnie, mert a ruhatára ekkor / és még nagyon sokáig/, egy versenyzői overallból, meg egy bársonynadrágból és pulóverből állt.

A Ferrarihoz Regazzoni csábította át, és 1975-ben 5 győzelemmel, kilenc edzéselsőséggel vitte el a pálmát. A következő évben ismét neki állt a zászló, de a Nürburgringen, az öreg, 22 kilométeres pályán kis híján benne égett az autójában. Ertl és további versenyzőtársai álltak meg és mentették meg az életét. Amikor felgyógyult, arra a kérdésre, hogy ő megállt volna e hasonló helyzetben, azt mondta: „Nem. Mert engem azért fizetnek, hogy menjek, nem azért, hogy álldogáljak."A világ megdöbbent, pedig ő, mint mindig, az igazat mondta. Amit gondolt.

Kis híján végzetes nürburgringi balesete után kijelentette: a többi pilóta helyében ő bizony nem állt volna meg segíteni saját magán Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Hartmut Reeh

Öt hét múlva újra versenyautóban ült, és amint megírta könyvében, egy teljes napon át üldögélt a szobájában és rettegett, félt újra rajthoz állni. De legyőzte félelmét, újra tudott versenyezni. Japánban azonban, bár a világbajnoki címe múlott rajta, a pokoli esőben a verseny felénél kiállt, azt is átkozva, aki olyan hülye, hogy ilyen időben versenyez. James Hunt aznap ilyen „hülye" volt és világbajnok lett. Persze Niki is egy évvel később. Aztán visszavonult. A szenvedélye ekkor már a repülés felé űzte-hajtotta. És végül ez hozta vissza, évekkel később, ismét a Forma-1-be.

A Ferrarit annak idején azért hagyta ott, mert Ecclestone, akkor már a Brabham tulajdonosa több pénzt adott – a Parmalat pénzét. Hat millió dollárt. Ez akkor rekordösszeg volt, s Niki ebből vette első nagy gépét. A másodikat meg abból, hogy visszajött, újra versenyzett és nyert – a McLarennek. Bár ez utóbbi világbajnoksága egy hajszálon múlott. A portugál futam felénél a Philip Morrisnál már elkezdték nyomtatni a Prost képével díszített plakátokat, ünneplendő az új világbajnokot. De aztán Lauda megindult, úgy a kilencedik helyről, és jött, jött egyre előrébb, rendelhették az új plakátokat. Fél ponttal verte Prostot. Ma ő a Forma-1 világának a Pápája. És talán még a családja is megbékült már vele.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) ezzel a videóval emlékezett Laudára

***

„Hol van már a tavalyi hó!..." És hol vannak már „Azok a csodálatos férfiak a gördülő masináikkal...", akik számomra az autósportot, benne a Forma-1-et jelentették?...A legtöbben bizony, már az örök versenypályákon. És csak az emlékük él, de az élénken, feledhetetlenül él a szívünkben.

Most a legnagyobbak egyike távozott csendben, hosszú betegeskedés után, és az űrt, amelyet hagyott maga után, kétséges, hogy valaki képes lesz-e, valaha is betölteni. Én úgy vélem nem. Mert szerintem, Niki (Nikolaus) Lauda csak egy volt. Egyszeri, és megismételhetetlen!

Az a néhány sor, az két rövid írás, amelyet sok másik mellett elkövettem, s itt fentebb közreadok, csak csepp a tengerben, régen születtek, és születésük idején voltak aktuálisak. De nem láttam értelmét aktualizálni őket. Mert talán éppen így őrzik meg az akkori Nikit...

Béke poraira!