A gazdák után valószínűleg a Forma-1-es szurkolók azok, akik a legjobban vágyni szoktak egy kis esőre, és a Német Nagydíj kiváló bizonyíték volt rá, miért. Hiába áll a csapatok rendelkezésére űrtechnika, továbbra is gyakran megoldhatatlan feladatot jelent számukra kitalálni a légkör viselkedését; sokszor pusztán a szerencsén múlik, hogy egy gumitípusváltásból nyerő húzás vagy kellemetlen bukta lesz, hogy az időzítés épp telitalálatnak vagy kapufának bizonyul.
A szeszélyes időjárásban az oly sokszor óramű pontossággal üzemelő gépezetek közül sok megakadt, a géniuszok félreolvasták az adatokat, a versenyzők pedig a számtalan segédeszköz birtokában is tucatjával hibáztak a nem tökéletes tapadási viszonyok közepette.
A verseny eleje csendesebb volt, később azonban csak kapkodtuk a fejünket, ahogy sztárok botladoztak, kevésbé ismert és nem várt nevek lifteztek felfelé a táblázaton. Három vonalon próbáljuk áttekinteni az eseményeket:
Úgy néz ki, a jubileumokat nem a Mercedesnek találták ki, hiába várták favoritként az eddigi legnagyobbakat.
A mostani, kétszázadik versenyük elég sok párhuzamot mutat a századikkal, ami a 2014-es Magyar Nagydíj volt:
szeszélyes időjárás, több biztonsági autós fázis, váratlan Red Bull 1. és Ferrari 2. hely. A különbség az, hogy ezúttal még a dobogóra se fértek fel, Hamiltonnak 2 pont alamizsna úgy jutott, hogy egy technikai szabálytalanság miatt utólag megbüntették az Alfa Romeókat (ezt visszavonhatják, amennyiben a csapat fellebbezése sikeres lesz). Ezt valószínűleg megpróbálják minél jobban elrejteni az almanachban, holott látványos ötletekkel adták meg a módját a kerek számnak.
Féltávhoz közeledve még minden adott volt a győzelemhez, akár a kettőshöz is. A 25. kör végén Hamilton 8 másodperccel haladt Bottas előtt, akit Max Verstappen szorongatott, és bement száraz pályás (slick) gumikért. Az első zavar ekkor jelentkezett a rendszerben, Hamilton ugyanis némi kétséggel fogadta a döntést, amikor a csapat mindkét pilótával másolta a lépést. „Amikor behívtak, láttam, hogy még több eső érkezik – magyarázta. – A csapatnak azonban rendszerint több információja van, mint nekem, és ha azt feleltem volna, hogy köztes gumikat tegyenek fel, és ez tévedésnek bizonyul, nagy árat fizetek érte."
Mások elboldogultak a slickekkel, de engem pont akkor hívtak be cserére, amikor Leclerc kicsúszott, és hevesebben kezdett zuhogni. Rossz volt az időzítés.
Igaza volt, de a versenyük akkor kezdett darabokra hullani, amikor a Leclerc balesete miatt pályára küldött biztonsági autós fázis alatt mindenki rájött, hogy vissza kell térni az átmeneti abroncsokhoz. Bottas ahelyett, hogy Verstappennel a nyomában ment volna be kerékcserére, makacskodott („Nem akarok pozíciót veszteni, nem teszem"), és csak egy kör múlva szánta rá magát erre, míg Hamilton kicsúszott, szabálytalankodott, aztán a garázsnál közel egy percet vesztett, amíg az autójával szöszmötöltek. Az újraindítást a finn így már csak a 3., a brit az 5. pozícióból várta, Verstappen meg élt a lehetőséggel, s mint kiderült, a leintésig szinte ki sem adta a kezéből a vezetést.
Toto Wolff csapatfőnök azt mondta, az ilyen pofonok hátterének megértésével szokott erősödni az istálló, de mi kevés hibát láttunk a lépéseikben, úgy tűnik, nagyrészt inkább balszerencséjük volt.
A felhőkből olvasás gyakran tippjáték, a biztonsági autó megjelenésével és a versenyzők megingásaival értelemszerűen nem lehet kalkulálni.
Stratégiailag nehezen kérdőjelezhetők meg ezek a jelenetsorok: a mezőny nagy részének döntését másolták – csak Nico Hülkenberg és Carlos Sainz nem ült fel a vonatra, és maradt a köztes esőgumin –, Bottas ellenkezése pedig nem rajtuk múlt. Aki, ismételjük, ekkor a későbbi győztes előtt járt, bár ha rögtön engedelmeskedik a bokszba hívásnak, valószínűleg még rosszabbul jár, mert várakoznia kellett volna Hamilton orrkúpcseréje alatt.
Hamilton kaotikus bokszkiállását inkább operatív szempontból kell vizsgálnia a Mercedesnek. Óriási káosz volt, a pilótát alig pár méterre a szervizállástól kérdezték meg, köztes gumit akar-e, és a szerelők az első tengely bal oldalára először például a leszedett slicket rakták vissza; erre nem mentség, hogy egy orrkúpcserét is be kellett iktatni.
Bottas és Hamilton a 41. körre visszakapaszkodott a 2-3. helyre, ám pechjükre Hülkenberg balesete ismét előcsalta a Safety Cart,
így amikor nem sokkal később megint kellően felszáradt a pálya, az összerántott mezőny hátrébb haladó tagjai kiélvezhették a szabályok jótékony hatását.
Az újabb kerékcseréket követően Bottas a 4. helyen folytatta (a szerencsés érzékkel hamarabb váltó Lance Stroll és Danyiil Kvjat ugrotta át, róluk később), Hamilton meg csupán a 12.-en, mivel neki le kellett töltenie az öt másodperces időbüntetést. A Mercedesek a biztonsági autós fázis előtt több mint 10 másodperccel előzték meg az üldözőket, a verseny korábbi fázisáról nem is beszélve; egyszerűen balszerencséjük volt, hogy ezt dobta a gép, és a kisiklások miatt nem csak Verstappentől kaptak ki.
Bottas és Hamilton a nagy igyekezetében megpördült, a finn kiesett, a brit még kétszer megjárta a bokszutcát (összesen hatszor!), az egyik alkalommal már rá is kérdezett, hogy nem véglegesen kell-e leparkolnia. A világbajnokság első két helyezettje talán már fejben sem volt topon a sok kavarodás után.
Szegény Ferrarit gyakran savazzuk az elfuserált taktikai döntésekért, de most kitettek magukért –nyilván bőven szükségük volt szerencsére is –, noha mindennek a gyümölcse „csak" egy ezüstérem volt, és nem Sebastian Vettellel lubickoltak igazán, hanem azzal, hogy a falban landoló Charles Leclercnek győzelmi esélyt teremtettek a 10. rajtkockából. Ahogy egyik kollégánk fogalmazott, kis túlzással több jó húzásuk volt, mint máskor fél év alatt.
A kiválóan rajtoló monacói az 5. helyre jött fel az első körökben, és az adott neki nagy lökést, hogy amikor Daniel Ricciardo lerobbant autója miatt VSC-re volt szükség, kihívták egy olcsó kerékcserére. A 15. körben 7,5-ről 15-re nőtt a lemaradása Verstappentől,
cserébe viszont sokkal frissebb köztes esőgumit használhatott, ez kapóra jött neki a száradó pályán.
A hátrányát 3 másodpercre faragta le, amikor a hollandot kihívták slickekért, majd az újabb szerencsés VSC-fázis a 2. helyre emelte saját hasonló műveleténél – ennek oka az, hogy a virtuális biztonsági autó idején sebességkorlát van érvényben, ami nem vonatkozik a bokszutcában tartózkodókra, és aki ilyenkor cserél kereket, jó pár másodpercet hozhat azon, aki korábban járt a bokszban, és a pályán kénytelen tartani magát az előírt tempóhoz.
Leclerc végül mégsem ment semmire a szerencséjével, mert az utolsó kanyarnál, amellyel sokaknak meggyűlt a baja, balesetet szenvedett. Nagy baklövésnek nem lehetett mondani, hogy száraz pályás gumin körözött, hiszen Hülkenberg és Sainz kivételével mindenki ráharapott a lehetőségre, nem alaptalanul.
A legelőször váltó Kevin Magnussennél az első teljes körében csak ketten voltak gyorsabbak a mezőnyben, a másodikban pedig már senki,
utána is csak azért fogyott el a lendülete, mert utolért egy másik autót. Vele egyszerre már Vettel is váltott volna, de hiába reklamált, hogy a rossz állapotú interekhez képest jobban boldogulna a slickekkel, a Ferrari kivárt a cserével; a német ezt egyszer sóhajjal fogadta.
Egyébként az egész távra jellemző volt, hogy Vettel jobban átlátta a körülményeket, mint a háttérstáb, modern módszerek nélkül. „Nem viccelek, a nézők jelentették a támpontot – nyilatkozta az RTL-nek.
Figyeltem, hogy tartják-e az esernyőket vagy sem.
Az ő határozottsága kellett, hogy Leclerc balesete után megint átmeneti esőgumit kapjon, a rádión ugyanis mérnöke, Riccardo Adami tétován többször megkérdezte, hogy lágy (slick) keveréket akar-e. A német a 8. helyen tanyázott az újraindításnál, a következő Safety Car idejére csak egy pozíciót javított.
Hülkenberg karamboljánál (41. kör) megint hozzá került a döntés, hogy milyen gumival folytassák, és bizony előbb fel-, majd elvetette a potenciális nyerési esély ötletét: a slick típust. A biztonsági autó mögött végül azért szavazott egy újabb szett köztesre, mert a csapat tájékoztatta, hogy Verstappennek ilyet adtak.
Kis veszteséggel a 10. helyre pottyant, a felszáradó pályához alkalmazkodást követően, az újabb kerékcserével 9.-ként folytatta; ennek időzítéséről szintén ő döntött, nem a stratégák. Az utolsó, 57. körben kezdődő Safety Car-fázisig 6.-nak tornázta fel magát, és technikai fölényét végül érvényre juttatta a gyengébb autókkal szemben.
Ahogy a Mercedes balszerencséjénél említettük, a biztonsági autós fázisok tömkelege rendszeresen lenullázta az addigi különbségeket és összerántotta a mezőnyt. Sőt, a szabályok miatt a lekörözöttek ilyenkor visszavehetik a körhátrányt, ami a Leclerc-baleset idején nagyon jól jött például Lance Strollnak.
Ő kapta meg először a slick gumit második hullámban (44. kör), és a stadion bejáratánál pont felért a mezőnyhöz a Safety Cart követő újraindításhoz, így szinte ingyen tehette meg tétjét a ruletten. „Kezdetben volt néhány kanyar, ahol a túlélés volt a cél, mert nem volt száraz az aszfalt. De tudtam, hogy miközben mindenki a köztes gumit használja, mi pedig gyakorlatilag utolsók vagyunk, adhatunk egy esélyt a slicknek" – ismerte el a kockáztatást a Racing Point pilótája.
Összesen ötször jártam a bokszban, ebből négy rosszul sült el.
Az ötödik viszont telitaláltnak bizonyult, mert a többség csak a 46./47. körben kapcsolt, és amikor megejtették a kerékcserét, Stroll a 15.-ről az 1. helyre katapultált. Verstappen pikk-pakk megelőzte, aztán Danyiil Kvjat is, aki Magnussenhez hasonlóan be merte vállalni korábban a száraz pályás gumikat, de a kanadaihoz képest ők is egy kör késéssel.
Kvjat a Toro Rossóval az utolsó két szektorban több mint 2-2 másodperccel gyorsabban száguldott a többieknél, így egyértelmű volt, milyen abroncsra van szükség. Egyéni megítélésre bízzuk, hogy a 3. Kvjat és a 4. Stroll húzása milyen arányban volt mázli és leleményesség keveréke, az viszont mindenképp szép munka volt részükről, hogy Bottas nem talált fogást rajtuk és kipördült, és a felzárkózó Vettelnek is csak az utolsó három körben hódoltak be.
Egyébként Stroll előtt haladva George Russell szintén javasolta a gumicserét a Williamsnek a biztonsági autó alatt, de nem hallgattak rá.
„Talán nem voltam elég határozott – nyilatkozta. – Ugyanakkor megértem a csapat döntését. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy eldobjunk egy sanszot ilyen alkalmakkor, amikor mindenki kínlódik a pályán maradással."
Örvendetes, hogy a Forma-1 zsinórban három izgalmas versennyel a háta mögött érkezik a Magyar Nagydíjra, így a nyári szünetre alábbhagyhat a kesergés a sportág állapota körül.