A rajongók a kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1 nélkül: az M4 Sport „élő" közvetítéssel több klasszikus verseny teljes felvételét leadja a kimaradó futamok napján. Az 1993-as és az 1999-es Európa, az 1996-os Monacói és Spanyol, valamint a 2007-es Kínai és a 2017-es Azeri Nagydíj után ma 14:00-tól a 2011-es Kanadai Nagydíj kerül képernyőre.
A 2011-es kanadai verseny minden idők egyik legeseménydúsabb káoszfutamát hozta, valamint egy rekordot is tart: ez volt az F1 történetének leghosszabb nagydíja, ami miatt külön szabályt kellett hozni a versenyek időtartamára vonatkozóan. De most még ne szaladjunk ennyire előre, inkább nézzük meg, mik voltak az azévi világbajnokság hetedik versenyének előzményei.
A 2010-es, utolsó versenyig nyitott maradó vb-harc után a 2011-es szezon jóval egysíkúbban alakult, miután a világbajnoki címvédő Sebastian Vettel az első hat versenyből ötöt megnyert. A Red Bull Adrian Newey zsenijét kihasználva okos megoldással szerezte vissza a dupla diffúzor betiltásával elveszített leszorítóerőt: a befújt diffúzort továbbfejlesztve, úgynevezett melegbefúvást alkalmaztak, azaz a forró kipufogógázok megfelelő helyre irányításával növelték a legszorítóerőt.
Newey "How to Build a Car" című könyvében elismerte, ez a megoldás volt 2011-es sikerük kulcsa.
A dupla diffúzor betiltása mellett a másik lényeges változás – természetesen a Bridgestone-t váltó Pirelli érkezésén túl – a KERS (kinetikus energia-visszanyerő rendszer) újbóli bevezetése volt. Az eszközt néhány csapat már használta 2009-ben, 2010-re azonban betiltották, hogy aztán ismét engedélyezzék. Amellett, hogy a szerkezet a rajtnál, időmérős körön, valamint előzésnél és védekezésnél is előnyt jelentett, a csapatokat fejtörés elé is állította, hiszen az autó súlyára és aerodinamikájára is negatív hatással volt, ha valaki nem a legjobb elrendezést választotta.
A Red Bull ebben is mindenkinél jobb munkát végzett. „A motor és a váltó közé helyeztük el az akkumulátorokat, ami eléggé ambiciózus megoldás volt, de ha megbízhatóvá tudtuk tenni, jelentős aerodinamikai előnyt jelentett – írta könyvében Newey. –
Ez eltartott egy ideig, a kezdeti versenyeken megbízhatósági problémákkal küzdöttünk, a KERS gyakran túlmelegedett verseny közben, vagy a vibráció okozott elektromos csatlakozási problémákat. A mérnökök átkoztak engem.
A boxutcában mindenki tudta, hogy szenvedünk a megbízhatóságával, hiszen halhatták a rádión, ahogy arra kérjük a versenyzőinket, hogy kapcsolják le, és anélkül fejezzék be a versenyt."
Newey elmondása szerint a többiekétől eltérő elrendezés miatt szűkebbre húzhatták az autó hátsó részét, ami önmagában két és fél tizeddel tette gyorsabbá a kocsit. Ezzel együtt is csak azért nem veszítettek komoly pontmennyiséget a KERS rakoncátlankodása miatt, mert egyedi kipufogó-elrendezésük kisegítette őket.
Ha ez nincs, a tervezőguru szerint a szezon első felében többször is elbukták volna a győzelmet.
Így azonban Vettel az említett hatból öt futamot megnyert, köztük a montreali versenyt megelőző Monacói Nagydíjat. A Notre-Dame-szigeten fekvő Circuit Gille Villeneuve-re óriási, 68 pontos előnyben érkezett a második helyezett Lewis Hamiltonnal szemben, akit Vettel csapattársa, Mark Webber, az ausztrált pedig a másik mclarenes, Jenson Button követte az összetettben. Ebből is látszik, hogy 2011-ben a McLaren bizonyult a Red Bull egyedüli kihívójának; az első hat nagydíjból az egyetlen, nem Vettel által nyert futamon Hamilton végzett az első helyen.
Noha a befújt diffúzor hatékony használatában remekül együtt dolgozott a Red Bull-lal, a Renault motorerőben akkoriban (is) el volt maradva a Mercedestől és a Ferraritól, így a Kanadai Nagydíj előtt
sokan azt várták, hogy ezúttal nem a bikások fognak dominálni, köszönhetően az egyenesekkel és kemény féktávokkal teletűzdelt montreali aszfaltcsíknak.
Ez az elmélet egészen a második szabadedzésig tartotta magát, az elsőn Vettel és Webber az első tízben sem volt benne, péntek délutánra előbbi azonban feljött a második helyre Fernando Alonso Ferrarija mögé.
Az időmérő főpróbájának számító harmadik szabadedzést aztán már a német nyerte Alonso előtt (noha nem olyan meggyőző fölénnyel, mint a korábbi futamokon), később pedig a kvalifikáción is az élen zárt, ugyancsak a Ferrari kétszeres világbajnokát megelőzve.
Hogy ezen a pályán is mennyire jól muzsikált a Red Bull, jól mutatja, hogy Webber úgy lett negyedik, hogy a teljes időmérőn mellőznie kellett a KERS használatát.
Eközben a McLaren csalódást okozott, Hamilton csak az ötödik, Jenson Button pedig csak a hetedik időt autózta. Előbbinek már csak azért is komoly reményei lehettek, mivel 2010-ben megnyerte a versenyt. Martin Whitmarsh csapatfőnök az időmérő után beismerte, kissé félrementek a beállításokkal, és túl meredek szárnyállást választottak. Ugyanakkor kiemelte, hogy ha vasárnap esni fog, akkor ez még jól jöhet a pilótáinak. Imáit meghallgatták az égiek, hiszen másnap ítéletidő fogadta a mezőnyt, amely a Safety Car mögött sorjázva kezdte meg a történelem leghosszabb Forma-1-es futamát.
40 kör 3 óra 20 perc alatt, ebből mindössze 12 versenytempóban. Nem hangzik túl izgalmasnak, ugye? Pedig így alakult a 70 körös futam első fele. Mégis, ebben a 12 körben annyi minden történt, amennyi sokszor két futam alatt sem. Amikor a negyedik kör végén Bernd Mayländer berongyolt a boxba Mercedes SLS AMG-jével, és elszabadultak a pilóták a még mindig nagyon vizes, intermediate helyett teljes esőgumit igénylő pályán, Vettelnek komoly védekezést kellett bemutatnia Alonso ellen az első helye megtartásáért, hátrébb pedig Hamilton forgatta ki Webbert rögtön az első kanyarban, amivel mindketten pozíciókat vesztettek.
Pár kanyarral később a másik McLarenben Button is hibázott egyet, aminek köszönhetően Michael Schumacher és Hamilton is megelőzte. A hétszeres világbajnok néhány kanyar alatt három helyett javított, és már ötödikként haladt, hogy a hátsó egyenesre vezető hajtűben aztán a külső íven próbálkozó Hamilton rohamait verje vissza.
Az első versenykör (összességében az ötödik) végén Vettel 2 másodperccel vezetett a Ferrarik előtt, akik 3 másodpercre szakították le magukról a negyedik helyen csúszkáló Nico Rosberget. A hatodik körben Hamilton ismét a hajtűben próbálta meg körbeautózni Schumachert, ezúttal azonban rajtavesztett, a felgumizott ideális ívet a féktávon messzire elkerülő, a kanyarbejáratra oda visszahúzódó Mercedes mellett elfogyott a hely, aminek köszönhetően Hamilton megcsípte a füvet, és kiszaladt a bukótérbe. Így nemhogy előzött volna, de Button visszavette tőle a korábban saját hibájából odaajándékozott helyet.
A vizes pályán szabad szemmel láthatóan is szupergyors Hamilton azonban nem tervezett sokáig csapattársa mögött maradni,
a hetedik kör végén a célegyenesben már támadta is Buttont, aki nemes egyszerűséggel felpasszírozta őt a boxutca falára, jókora riadalmat okozva ezzel a csapatok táblát belógató emberei között.
Hamilton autóján széttört a bal hátsó felni, fél kör evickélés után pedig mérnöke utasította, hogy parkolja le a kocsit a pályán, megelőzve a későbbi büntetést maga után vonó váltókárosodást. Ezzel a manőverrel a McLaren láthatóan frusztrált pilótája előcsalogatta a mindössze néhány perccel korábban eltűnő biztonsági autót.
„Nem láttam őt. Miközben arra koncentráltam, hogy keresztülvágjak az esőfüggönyön, félig vakon a körülményektől, amelyek közepette csak az előtted haladó által felvert vizet látod, a tükreim használhatatlanok voltak” – elevenítette fel Button az esetet önéletrajzi könyvében.
Kereszteztem a pályát az utolsó kanyarból kifelé, hogy az ideális íven haladjak, nem voltam tudatában, hogy Lewis azon az oldalamon lesz."
Az esetet Button sem úszta meg, az ő McLarenje bal hátsó defektet kapott, ami miatt a kör végén a boxba hajtott, és megkapta a köztes esőgumikat. Ezzel a művelettel a 12. helyre esett vissza, a baj azonban csőstül jön: az egyik szektorban átlépte a sebességlimitet, amiért áthajtásos büntetést kapott. Mindezt azonban nem tölthette le a biztonsági autós fázis alatt, meg kellett várnia az újraindítást, amivel jóval több időt veszített.
Mayländer a 12. kör végén hajtott a nap folyamán másodszor a boxba, Button pedig a 13. kör végén jött ki letölteni a büntetését, amivel visszaesett a 15. helyre. Az élen közben Vettel, Alonso, Massa, Rosberg, Schumacher volt a sorrend.
Úgy tűnt, hogy az eső elment, a pálya elkezdett száradni, az intereken remek tempót diktáló Button körei pedig többeket is arra késztetettek, hogy cseréljék le az esőgumit.
Így tett Alonso, Schumacher és Rosberg is. Gyakorlatilag ezzel egyidőben azonban újra megnyíltak az égi csatornák, az eső ismét elkezdett ömleni. „Jenson volt az első, aki ingerre váltott, néhányan pedig követték. Rossz ötletnek bizonyult, vissza kellett váltanunk az esőgumikra" – ismerte be Paddy Lowe a futam után.
A versenyirányítás a 20. körben úgy döntött, hogy megelőzi a bajt, és még mielőtt a mezőny fele a falban vagy a bukótérben végzi a szakadó esőben, ismét beküldték a biztonsági autót, hamarosan pedig piros zászlóval félbeszakították a futamot.
Több mint két órányi várakozás következett, az autók a rajtrácson, mobil sátrak alatt, a versenyzők pedig a garázsba vagy a motorhome-ba húzódva várták, hogy versenyzésre alkalmassá váljon a pálya. Button pedig kihasználta az alkalmat, és megkereste Hamiltont, hogy bocsánatot kérjen tőle.
Ne aggódj, nem a te hibád. Nem kellett volna bedugnom oda az orromat"
– idézte fel könyvében Hamilton válaszát, aki addigra már visszanézte az ismétlést az esetről, és rájött, hogy kissé túl optimista manőverbe kezdett.
A mezőnyt végül 2 órával és 20 perccel a piros zászló megjelenése után, a 34. körben engedték ismét útjára. Vettel vezetett, mögötte a változó időjárást kerékcsere nélkül kibekkelő Kobajasi Kamui, utána Massa, Nick Heidfeld, Vitalij Petrov, Paul di Resta, Webber, Alonso, Button és del la Rosa következett. Néhányan már rögtön a Safety Car távozása után a boxba hajtottak intermediate gumikért, mások – köztük Button – a következő kör végén tették meg ugyanezt. Az élmezőny több tagja ugyanakkor még kitartott az esős abroncsok mellett. Hamarosan azonban nekik is el kellett szánniuk magukat a kerékcserére, az interen haladók ugyanis remek tempót diktáltak.
Michael Schumacher megmutatta, hogy sikeresnek távolról sem nevezhető visszatérése ellenére vezetni azért nem felejtett el, főleg esőben nem, hiszen sorban vadászta le az előtte haladókat.
Ugyanígy tett Button is, előretörése azonban nem tartott sokáig. A 37. kör elején a kerékcseréje után visszatérő Alonso pont a McLaren elé jött ki, Button a bemelegedett abroncsait kihasználva pedig egyből meg is támadta a Ferrarit. A spanyol azonban nem volt hajlandó feladni a pozícióját, ráfordult a McLarenre, a két autó összeért, a Ferrari pedig felakadt a külső rázókőre. Alonsónak ennyi volt a futam.
Nem sokon múlt, hogy Buttonnak is annyi legyen, a változatosság kedvéért ezúttal bal első defekttel és sérült első szárnnyal kellett evickélnie egy kört a box felé. Alonso Ferrarijának mentése miatt ismét beküldték a biztonsági autót, aznap már negyedszer. „Egymás mellett próbáltuk meg bevenni a kanyart, ami ott egyszerűen nem lehetséges” – nyilatkozta Button tavaly a Sky Sportsnak.
Ő sem és én sem akartuk feladni a pozíciónkat."
Button negyedik kiállásával visszaesett az utolsó helyre, mindez azonban nem ejtette kétségbe, sőt. „Ez a verseny feltüzelt, mert a dolgok nem a tervek szerint alakultak, ez pedig tetszett.
Fél körrel voltam lemaradva mindenki mögött, és ha bármi más balul sül el, komoly veszélye lett volna annak, hogy Sebastian leköröz. De imádtam.
Leszegtem a fejem és elkezdtem a felzárkózást, olyan finoman és gyorsan vezetve, ahogy mindig. Úgy játszottam az autóval, mintha gokart lenne, én pedig újra gyerek lennék. Semmi veszítenivalóm nem volt, úgyhogy szórakoztam."
Az újraindítás után saját csapatán kívül aligha figyelték sokan a körökön át az utolsó, 21. helyen köröző Button sorsának alakulását, helyette Schumacher előretörése szolgáltatta a show-t. A hétszeres világbajnok a 42. körben elment a hajtűben hibázó Webber mellett és átvette a 6. helyet, hogy a következő kör végén már 5. legyen, miután a Heidfelddel koccanó di Restát is letudta. A 45. körben Heidfeld is megvolt neki DRS-sel a 4. pozícióért, az igazi nagy durranás azonban az 51. körben jött:
a 42 éves német egy kanyar alatt ment el az egymással csatázó Massa és Kobajasi mellett, amivel feljött a második helyre.
Lévén másfél szezon alatt még egyszer sem állt dobogóra a Mercedesszel, erre mindenki felkapta a fejét.
Mindeközben az ideális ív a legtöbb helyen már teljesen felszáradt, a pilóták elkezdtek szállingózni slick gumikért. Webber és Barrichello jött ki elsőként, Button egy körrel később követte őket. Ez volt az ötödik kerékcseréje aznap... Lowe szerint egy körrel korábban is kihozhatták volna, mivel az lett volna a legjobb döntés. „Ami meglepett minket, hogy többen nem nagyon akartak kijönni, Vettel érdekes módon további kért körig kint maradt."
Miután mindenki lecserélte az intereket, az élen a Vettel, Schumacher, Webber, Kobajasi, Heidfeld, Button sorrend alakult ki (Felipe Massa lebontotta Ferrarija orrkúpját Narain Karthikeyan lekörözése közben, ezzel kiírta magát a dobogóért folyó csatából). Az élen álló Red Bull mögött 10 másodperccel lemaradva Schumacher és Webber komoly harcot vívott a második helyért, utóbbi sokkal gyorsabb volt a Mercedesnél, de mivel az ideális ív mellett még vizes volt a pálya, nem tudta megelőzni a németet.
A 16 körrel a vége előtt Heidfeldet majd Kobajasit is levadászó Button eközben 15 másodperccel volt Vettel mögött, és körönként több mint egy másodpercet hozott a címvédőn.
„Valamilyen oknál fogva az autónk jól működött azok között a körülmények között, a slick gumis körök nagy részében 2 másodperccel gyorsabbak voltunk mindenkinél, ami sokként érhette a Red Bullt" – mondta Lowe.
Ha minden a tervek szerint alakul, innen már mindenki végigmegy a slick gumikon. Csakhogy ahogy az eddigiek során, úgy most sem alakult minden a tervek szerint. Az 56. körben a Kobajasit előzni igyekvő Heidfeld megpöckölte hátulról a Saubert, aminek következtében leszakadt a Renault első szárnya, majd az autó alá szorult, Heidfeld pedig az irányíthatatlanná vált autóval kirepült a bukótérbe. A pályára szóródott törmelék miatt jöhetett be a Safety Car, immár hatodszor. Ez a rekord azóta is áll, soha ennyiszer nem kellett még pályára küldeni a biztonsági autót Forma-1-es versenyen.
Vettel előnye elillant, az utolsó tíz körre pedig négyes sprintet vizionálhattunk a győzelemért. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Schumacher nem tudja tartani Vettel tempóját, viszont az ideális ív mellett még mindig nedves pályának köszönhetően mozgó akadályt képez Webber és Button előtt.
A vonatozás addig tartott, amíg nem engedélyezték a DRS használatát, onnantól kezdve idő kérdése volt, hogy mikkor ugorják át a Mercedest.
Webber első kísérlete nem sikerült: elment ugyan Schumacher mellett, de levágta az utolsó sikánt, így vissza kellett engednie maga elég a hétszeres világbajnokot úgy, hogy közben a sarkukban loholó Button előtt marad. Ez sikerült neki, a 64. kör végén azonban így is elveszítette a harmadik helyet: megint hibázott az utolsó sikánban, Button pedig a célegyenesben a vizes íven körbeuatózta.
Az utolsó sikánban úgy előztem meg Markot, hogy slick gumikkal rámentem a vizes részre. Ilyesmit nem csinál az ember, de bátornak kellett lennem"
– emlékezett könyvében a brit, aki a 65. körben Schumachert is lenyomta a célegyenes előtti DRS-zónában.
Ekkor már csak öt kör volt hátra, Button hátránya pedig 3 másodpercre rúgott Vettelhez képest. „Hihetetlen, de a második helyen álltam. Utolsóról a másodikra. Ha ott fejeztem volna be a versenyt, ez már akkor is karrierem egyik legemlékezetesebb futama lenne. De már Sebastiant üldöztem. Korábban attól tartottam, hogy leköröz, most pedig őt üldözöm. Körönként egy másodpercet hoztam rajta.
Egy részem sikítozott belül, hogy elégedjek meg a második hellyel, ne lépjem át a határt, ne tegyek kockára mindent, amit elértem. A hangosabb énem viszont azt üvöltötte, hogy »nyomjad neki, menj el a határig!«"
Nyomta is neki, egy kör alatt lefelezte a távolságot, és bár ezután megtorpant egy kicsit, úgy tűnt, hogy az utolsó körre sikerül a bűvös egy másodpercen belülre kerülnie. Már az utolsó előttire sikerült, a 70. kört úgy kezdték meg, hogy 6 tizedmásodperc volt a két autó között Minden a verseny utolsó egyenesében dőlhet el.
Azaz dőlhetett volna, ha Vettel nem hibázik fél körrel a kockás zászló előtt, és nem nyújtja oda tálcán a győzelmet Buttonnak, aki a hatos kanyarban belülről elslisszolt a vizes részt megcsípő, és az ideális ívről lecsúszó Red Bull mellett.
„Korábban úgy voltam vele, hogy ha eljutok a kör végéig DRS-távolságon belül, akkor mindent vagy semmit alapon bevetődök mellé. Ekkor azonban megdöbbenve láttam, ahogy keresztbe áll alatta az autó.
Visszatartottam a lélegzetem és csak bámultam őt, miközben elmentem mellette.
Egy 70 körös versenyen fél körig álltam az élen. Soha nem láttam még ennyire izgatottnak a csapatot."
A hátralevő fél körben Button már nem hibázott, és hivatalosan 4 óra 4 perc 39 másodperc alatt, F1-es futamhoz vizsonyítva megmosolyogtató 75 km/h-s átlagsebességgel megnyerte a Kanadai Nagydíjat.
A 2012-es szezontól egyébként változtattak a szabályon, azóta 4 óránál tovább piros zászlós megszakítással együtt sem tarthat egy futam, így a leghosszabb F1-es verseny rekordját vélhetően örökkre ez a nagydíj tudhatja magáénak.
Button és Vettel mögött Webber futott be a nyakán Schumacherrel. az ötödik Vitalij Petrov lett, a hatodik helyet pedig Felipe Massa csípte meg szó szerint az utolsó centimétereken, köszönhetően annak, hogy az utolsó kanyarból jobban gyorsított ki az előtte haladó Kobajasinál. A reflektorfény azonban nem rájuk, hanem Buttonra vetült, aki Vettel három kiállásával ellentétben az áthajtásos büntetéssel együtt összesen hatszor járt a boxban (2 perc 21 másodpercet töltött ott, míg a mindössze két kiállást teljesítő Petrov csak 47-et), két balesetbe keveredett, kétszer kapott defektet, az Alonsóval történt ütközés utáni köre több mint 3 percig tartott, a 37. és a 40. kör között pedig az utolsó helyen haladt. Mégis nyerni tudott.
Abban talán megegyezhetünk, hogy pusztán a versenyzői teljesítményt nézve nem ez volt Button pályafutásának legjobb győzelme, hiszen óriási szerencse kellett hozzá. Normál esetben, biztonsági autós szakaszok nélkül alighanem pontot sem szerzett volna. A futam záró szakaszában bemutatott remek vezetésének és higgadtságának köszönhetően azonban teljes mértékben megérdemelt siker volt, ami ha 15 győzelme közül a legjobbnak nem is, de mindenképpen a legemlékezetesebbnek bizonyult.
