Hét évet töltött nőként egy Forma-1-es istálló élén, amely ez idő alatt megjárta a mennyet és a poklot is, végül pedig új tulajdonoshoz került a túlélésének biztosítása érdekében. Claire Williams ráadásul a családja tulajdonában levő csapatot vette át apjától, Sir Frank Williamstől, így még nagyobb teher nehezedett rá. A csapatfőnöki széket tavaly szezon közben, a gárda eladása után átadó vezető úgy érzi, ha több pénzt és időt kapott volna, sikerre vezethette volna az alakulatot.
Az egykor szebb napokat megélt istálló 2018-ra került hatalmas gödörbe. Abban az évben és a következőben is utolsó lett a konstruktőri pontversenyben, ami jelentősen csökkentette a bevételeit. A The Spectatornak nyilatkozó Claire Williams azonban úgy érezte, 2020-ra egyenesbe jöttek, ám ekkor elveszítették a Rokitot, addigi főszponzorukat, majd jött a koronavírus-járvány.
Ez a két dolog együtt elmondása szerint az „utolsó két szög volt a csapat koporsójába", így nem maradt más választásuk, mint eladni azt.
„2020-ban tulajdonképpen családként elfogyott a lábunk alól a talaj. El kellett engednünk ezt az egészet és átengednünk olyan embereknek, akik képesek invesztálni, mert már megvan a pénzük és nem kell szponzorokat keresniük vagy bármi ilyesmi, és meg tudják adni maguknak az időt arra, hogy visszakapaszkodjanak a Forma-1 létráján" – nyilatkozta arról, hogy végül miért adták el az istállót a Dorilton Capitalnak.
A csapat élén töltött időszakára reflektálva elmondta, bár sokan varrják a nyakába a Williams mélyrepülését, rengetegen elfelejtik a kezdeti (nagyrészt a Mercedes hibrid motorjának köszönhető) sikereket. „Az elmúlt három évem elképesztően nehéz volt. De voltak enyhítő körülmények azzal kapcsolatban, hogy miért jutottunk ide a vezetésem alatt. Az emberek elfelejtik, hogy amikor [2013-ban] átvettem a csapatot, egy olyan együttest örököltem, amely az azelőtti három évben kétszer végzett a kilencedik és egyszer a nyolcadik helyen a pontversenyben.
Kilenc hónapja voltam csapatfőnök, és kevesebb, mint egy év alatt sikerült eljuttatnom az együttest a bajnokság harmadik helyéig, ráadásul zsinórban kétszer. Utána pedig volt két ötödik helyünk.
Ez nem rossz egy olyan csapattól, amely mindig az esélytelenebb volt, annyival kevesebb ember, kevesebb erőforrás és sokkal kevesebb pénz állt a rendelkezésére, mint a riválisainak."
Amikor azonban elkezdtek elmaradni a viszonylagos sikerek, és főleg azután, hogy a csapat a mezőny végére csúszott vissza, Claire Williams úgy érzi, elkezdtek ellene fordulni azok is, akik addig támogatták. „Hozzáteszem, jogosan, hiszen én voltam a vezető, a főnök, enyém a felelősség. De az ember úgy hoz döntéseket, hogy azt gondolja, ezek a helyes döntések, olykor ezek a döntések azonban nem jól sülnek el. Velem is ez történt.
De természetesen sokat kritizáltak és nagyítóval vizsgáltak miatta, és rengeteget ócsároltak, például a közösségi médiában.
Én azonban nem tudtam ezekre figyelni, mert az óriási mennyiségű negatív energiát jelentett volna, nekem pedig a csapatra és arra kellett koncentrálnom, hogy mindenkinek bizonyítsam, meg tudom csinálni."
Szerintem meg is tudtam volna, ha kaptam volna még egy kis időt és lett volna elég pénz.
De nem adatott meg az a luxus, hogy legyen egy nagy főszponzorunk vagy autógyártó mögöttünk, amelyik évről évre 100 milliót invesztál a csapatba."