Lando Norris szívszorító módon bukta el a győzelmet az Orosz Nagydíj hajrájában, amikor az élről nem állt ki időben a köztes esőgumikért, és a késői csere miatti időveszteség következtében csak a hetedik helyen végzett. A televíziós közvetítésből is nyilvánvaló volt, hogy a McLaren versenyzője ragaszkodott a száraz pályára alkalmas abroncsokhoz, így könnyedén ki lehetne jelenteni, hogy rajta ment el az első hely, a történteket jobban megvizsgálva ez azonban nem ennyire egyértelmű.
Amikor az 53 körös Orosz Nagydíj utolsó néhány körére megérkezett az eső, eleinte csak a pálya egyes részein esett, és ott sem volt számottevő csapadék. Kezdetben Norris és Hamilton is kint maradt, hiszen egy ilyen késői cserével az esetek többségében csak veszít az ember, mert a kevés hátralévő körben nem tudja ledolgozni a bokszkiállás jelentette nagyjából 25 másodperces időveszteséget.
Idővel azonban többek, köztük a Mercedes számára is világossá vált, hogy az eső hamarosan annyira rákezd, hogy megéri kereket cserélni. Toto Wolff, a címvédő istálló csapatfőnöke utólag elárulta, hogy a stratégáik „hajthatatlanok" voltak azt illetően, hogy a pilótáiknak ki kell állnia a bokszba, amivel tulajdonképpen megnyerték a Norrishoz hasonlóan a kerékcserétől eleinte ódzkodó Lewis Hamiltonnak a versenyt.
Norris ezzel szemben maradt a pályán és rajtavesztett. Miközben a többi pilótához hasonlóan folyamatosan kommunikált a mérnökével, kijelentette, hogy nem kellenek neki a köztes abroncsok, és marad kint a slickeken. Utólag ez nyilvánvalóan rossz döntésnek bizonyult, ám egy rövid ideig úgy tűnt, hogy ez lesz a helyes út, mert miután Hamilton a 49. körben kereket cserélt, Norris két másodperccel jobb időt ment, mint az előző körében.
Az 50. körben azonban már közel 5 másodpercet veszített, az 51. körben pedig leszakadt az ég és minden reménye elveszett. Utólag nézve már egyértelmű, hogy Norrisnak a győzelemhez legkésőbb a 49. körben, Hamiltonnal együtt jönnie kellett volna a bokszba, mert már az 50. kör végén sem volt elegendő előnye ahhoz, hogy az élre térjen vissza. Persze a második hely még akkor is simán meglett volna neki.
Na de miért állt ki Hamilton, és miért nem állt ki Norris? A két pilóta nyilatkozatai és rádiózásai alapján egyértelmű, hogy a különbséget a Mercedes határozottsága jelentette, a címvédő istálló ugyanis már a 48. körben a bokszba hajtásra utasította Hamiltont, aki ekkor még továbbment, de miután Peter Bonnington a 49. körben is felszólította a kerékcserére, majd hozzátette, hogy „jön még eső", már nem ellenkezett. A McLaren ezzel szemben még az 50. kör második felében is csak megkérdezte pilótájától, hogy szeretne-e intermediate gumikat, amire jött a „nem".
Utólag pedig a csalódott Norris is utalt rá, hogy ha tudta volna, hogy erősödik az eső, ő is a csere mellett dönt. „Azért döntöttem úgy, hogy kint maradok, mert a csapat azt mondta, csak szitálni fog, ahogy addig, és ennél nem esik majd jobban.
Valamilyen oknál fogva nem tudtuk, vagy láttuk, vagy fogadtuk el, hogy nem csak szitálás lesz, hanem nagy eső. Végső soron itt rontottuk el”
– nyilatkozta.
Ellentétben az évekkel korábbi gyakorlattal, a csapatok ma már nem saját partnerük időjárás-jelentését figyelik, hanem 2017 óta mindenki a Meteo France adatait látja, beleértve a csapatokon túl az FIA-t és az F1-et is.
Toto Wolff meg is erősítette a verseny után, hogy ők is ezek alapján az adatok alapján döntöttek.
A McLaren tehát nem azért nem hívta ki Norrist, mert más előrejelzést nézett, hanem – miként azt Norris is mondta – valamiért nem volt biztos benne, hogy erősödni fog az eső. Andreas Seidl csapatfőnök szerint ennek okait ki kell vizsgálniuk. „Amennyiben teljesen világosan láttuk volna a csapat részéről és meg lettünk volna győződve róla, hogy száz százalékban az a helyes döntés, ha kiállunk, akkor [Norris] bejött volna. Végső soron kevésen múlt. Természetesen utólag könnyű azt mondani, hogy rosszul döntöttünk, de nem sokon múlt, hogy a jó döntést hozzuk. Ezért mondtam, hogy ez Lando és a csapat közös döntése volt."
„Az egyetlen dolog, amit ki kell elemeznünk, hogy volt-e olyan rendelkezésre álló információ, amelynek el kellett volna vezetnie minket a világos döntéshez.
Ugyanakkor végül a rendelkezésre álló információval, az időjárás előrejelzéssel, a Landótól érkező visszajelzéssel közösen hoztuk meg ezt a döntést" – mondta Seidl.
Természetesen a versenyző szerepét sem lehet elvitatni az ilyen helyzetekben, így a McLarennek is részben Norrisra kellett támaszkodnia, hiszen amikor ennyire dinamikusan változó helyzetről van szó, ráadásul csak a pálya bizonyos részei vizesek, nincs olyan műszer, amely a pilótánál jobban érzi, hogy fel kell-e tenni az esőgumikat, vagy tovább lehet menni a slickeken. „Szerintem a váltási pontnál mindig a versenyző hozza meg a döntést – vélekedett Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke. – Ők érzik azt a tapadási szintet, amivel még meg tudnak birkózni, ők látnak többet akkor, amikor már esik. Mi így működünk, a váltási pontot a pilótára bízzuk."
Itt azonban egy másik lényeges tényezőt is figyelembe kell venni, nevezetesen azt, hogy Norris vezette a versenyt.
A hátrább autózók közül mindenki többet kockáztathatott azzal, hogy megpróbálja az íntereket, még Hamilton is, akinek bőven volt elég előnye visszajönni a második helyre, ráadásul a Mercedes a vb-cím miatt Verstappent figyelte, aki már egy körrel korábban kereket cserélt.
„Hallottuk a Lewis és a csapata között zajló párbeszédet, nagyjából ők is ugyanarról beszéltek.
Nyilván neki megvolt az esélye, hogy kivárja, mi mit teszünk, és az ellenkezőjét lépje, mivel a második helyen haladt. Nekünk nem volt meg ez a lehetőségünk, és nyerni akartunk.
Ezért döntöttünk közösen úgy, hogy kint maradunk, ami végül nem jött be" – nyilatkozta Seidl.
Akárcsak az időmérő edzésen a Mercedes, most tehát a McLaren került abba a helyzetbe, hogy neki volt a legtöbb veszítenivalója, az ilyen szituációkban pedig a legtöbbször nem elsőként lép az ember. Hasonló történt Lewis Hamiltonnal a Magyar Nagydíjon, amikor emlékezetes módon a teljes mezőny a bokszba hajtott száraz gumikért, ő pedig egyedül állt fel a rajtrácsra. Akkor a Mercedes volt az, amely nem akart elsőként lépni, kockáztatva az első helye elveszítését, de végül ugyanúgy rajtavesztett ezen, mint most a McLaren.