Legjobb gengszterfilmek: itt a toplista

A Keresztapa

Az amerikai gengszterfilmekből tulajdonképpen megismerhető az amerikai szervezett bűnözés története. De valóban Hollywoodban készültek a legjobb gengszterfilmek? Mutatjuk a toplistát!

A gengszterfilm a bűnügyi filmek alműfaja, tipikusan olyan filmalkotás – az amerikai filmintézet meghatározása szerint is –, amelynek középpontjában bűnözők csoportja, a szervezett bűnözés áll, jellemzően modern, de legalábbis 20. századi környezetben. A western-, a sci-fi és a horrorfilmes összeállításunk után most a legjobb gengszterfilmek listáját mutatjuk be.

Legjobb gengszterfilmek: a Fehér izzás a műfaj egyik nagy klasszikusa
Fotó: Warner Bros.

A legjobb gengszterfilmek - az amerikai filmintézet szerint

Noha a gengszterfilm szinte a világ minden filmgyártó országában jelen van (a szervezett bűnözéshez hasonlóan), a gengszterekről főleg amerikai filmek jutnak a közönség eszébe. Nem ok nélkül, hiszen az angol eredetű gengszter szó az 1920-as és 1930-as évek fordulóján vált elterjedtté, amikor a nagy gazdasági világválság és a szesztilalom idején a bűnözés robbanásszerűen növekedett Amerikában és olyan bűnözők tartották rettegésben az Egyesült Államokat (és váltak közben valóságos sztárrá az újságok címlapjain), mint Al Capone, Lucky Luciano, John Dillinger, Ma Barker vagy Clyde Barrow és Bonnie Parker. 

"Amerika elsőszámú közellenségei" pedig természetesen Hollywoodot is megihlették, 1931 és 1932-ben három olyan nagy sikerű alkotást mutattak be (A közellenség, Kis Cézár, A sebhelyes arcú), amelyek együttesen lefektették a gengszterfilm alapjait, egyúttal ma is e filmcsalád nagy hatású darabjai. 

A gengszterfilm tehát minden túlzás nélkül alapvetően amerikai műfaj (amely aztán másutt is otthonra lelt) – 10 legjobb filmjét az amerikai filmintézet (AFI) 2008-ban gyűjtötte listába:

1.  A Keresztapa (1972, r.: Francis Ford Coppola)
2.  Nagymenők (1990, r.: Martin Scorsese)
3.  A Keresztapa II. (1974, r.: Francis Ford Coppola)
4.  Fehér izzás (1949, r.: Raoul Walsh)
5.  Bonnie és Clyde (1967, r.: Arthur Penn)
6.  A sebhelyes arcú  (1932, r.: Howard Hawks)
7.  Ponyvaregény (1994, r.: Quentin Tarantino)
8.  A közellenség (1931, r.: William A. Wellman)
9.  Kis Cézár (1931, r.: Mervyn LeRoy)
10. A sebhelyesarcú (1983, r.: Brian De Palma)

A Keresztapa II. (John Cazale és Al Pacino)
Fotó: Paramount Pictures

Miközben az amerikai filmintézet az 1930-as évektől az 1990-es évekig igyekezett lefedni a gengszterfilm történetét, az AFI toplistájának több érdekessége is van. 

Például a már említett három alapmű mindegyike szerepel a listán, majd 1932 és 1949 között hosszú szünet következik a Fehér izzásig, majd egy még hosszabb a Bonnie és Clyde-ig úgy, hogy az 1950-es évekből egyáltalán nem került be alkotás a toplistára (és az 1933 és 1966 közötti bő három évtizedből is csak egyetlen alkotás szerepel). Ennek filmtörténeti magyarázata részben az, hogy a hollywoodi stúdiók önszabályozó kódexe, az ún. Hays-kódex 1934-től tiltotta a bűnözők legcsekélyebb mértékű előnyös színben való feltüntetését (márpedig a társadalomkritikus, a valóságból táplálkozó gengszterfilm az árnyalt ábrázolásmód okán a kezdetektől lehetőséget biztosított a bűnözőkkel való nézői azonosulásra is), ahogy a bűnüldözők megcsúfolását is, így egészen az 1960-as évek második feléig a gengszterfilmet korlátok közé szorították, csak mutatóba készült olyan alkotás, amely főhősévé mert tenni egy-egy bűnözőt. Az 1949-es Fehér izzás sem ilyen, mert bár összetett módon mutat be egy szociopata gengsztert, de egyértelművé teszi, hogy a bűnbandába beépülő FBI-ügynök a történet főhőse, ahogy az akkoriban modernnek számító új bűnfelderítő eljárások precíz bemutatásával azt sugallja: a gengsztereknek egyre kevesebb esélyük lehet a nyomozókkal szemben.

Bonnie és Clyde (Faye Dunaway és Warren Beatty)
Fotó: Warner Bros.

A Hays-kódex utáni időszakban, Arthur Penn Bonnie és Clyde című rendkívül erőszakos, de a bűnöző páros kapcsolatát a hatvanas évek korszellemének megfelelően romantizáló filmjének sikere valóságos gengszterfilm-hullámot indított be, ennek eredménye Francis Ford Coppola A Keresztapa című klasszikusa, amely az AFI szerint minden idők legjobb gengszterfilmje, egyúttal az első igazi nagy maffiafilm. Látható: a film második részét alkotásként az AFI a harmadik helyre sorolta, viszont a Corleone-trilógia harmadik része (1990) már nem került a listára, már csak azért sem, mert míg a második rész önálló filmjént, az előzmények nélkül is értelmezhető, addig a harmadik részről ugyanez nem mondható el.

Coppola így is az egyetlen rendező a listán, aki két filmmel is szerepel (például a Scorsese-rajongók bizonyára hiányolják az olyan, 2008 előtti filmeket a Nagymenők mellől, mint a Casino és az Aljas utcák). 

Ugyanakkor ugyanannak a történetnek két változata is szerepel a listán: míg Howard Hawks A sebhely arcú-ját Al Capone figurája ihlette meg, ötven évvel később, azonos címmel és közel hasonló történettel (bevándorlás és bűnkarrier) Brian De Palma készített vérben, mocskos beszédben és túlzásokban bővelkedő filmet Al Pacino főszereplésével, a kubai bevándorási hullámra és az 1980-as évek túlzásaira és erőszakosságára igazítva a nagy klasszikust. És tulajdonképpen részben, bizonyos elemeiben ennek a szemléletnek a folytatása Tarantino Ponyvaregénye is, amely már az 1990-es években játszódik, de folyamatosan visszamutogat az amerikai film- és kultúrtörténet korábbi évtizedeire – ezzel is utalva arra, hogy egy ponton túl a legszórakoztatóbb alkotások eredetisége is csak abban ismerhető fel, hogyan képesek tálalni a már ezerszer elmondott történeteket.

A legjobb gengszterfilmek - Amerikán kívül

A legjobb gengszterfilmekből természetesen nem csak az AFI készített listát, ráadásul az olyan magazinok rangsorai, mint a Time Out, a Collider, a Time vagy a Guardian nem szűkítik csupán a legjobb 10-re, és nem csak Hollywoodból válogatnak.

Bár abban a legtöbb ilyen lista egyezik, hogy nem vitatják el A Keresztapától a leghatásosabb maffiafilm címét és az AFI top10-nek legtöbb helyezettjét előkelő helyen szerepeltetik. Ugyanakkor az AFI top 10-ből kimaradt más amerikai klasszikusok (A rakparton, Aki legyőzte Al Caponét, Gyilkosság, Kutyaszorítóban, Aljas utcák stb.) mellett már feltűnnek a listákon más nemzetek gengszterfilmjei is. Például a Volt egyszer egy Amerika, amely olasz-amerikai produkcióban készült, Sergio Leone rendezésében, a brit klasszikus Öld meg Cartert! (1971),  a japán Szuzuki Szeidzsun olyan mesterművei, mint A gyilkos jele, (1967) vagy A tokiói csavargó (1966), Matteo Garrone 2008-as Camorra-filmje, a Gomorra, Jean-Pierre Melville nagy hatású francia klasszikusai, mint Az áruló (1962) vagy A vörös kör (1970), illetve a Hollywoodban is nagy karriert befutó John Woo hongkongi Szebb holnap (1986) című filmje.

A Collider külön listát is összeállított csak a nemzetközi gengszterfilm remekeiből, amelynek első helyére a brazil Isten városa (2002, r.: Fernando Meirelles) került, amely az 1960-as évek végétől az 1980-as évek elejéig meséli el tablószerűen Rio de Janeiro legveszélyesebb városrészének, a Cidade de Deus favela és az ott kiterebélyesedő bűnözés történetét.