A 157 méter hosszú komphajót 1979-ben építették egy németországi hajógyárban. A Nordström & Thulin 1993-ban kezdte el használni, méghozzá Tallin és a stockholmi kikötő között vitte az utasokat és az autóikat. A hajón 11 emelet volt, ezen osztoztak a vendégek, a több mint 100 fős személyzet tagjai, valamint itt tárolták a rakományt és a vendégek autóit. A hajó orra nyitható volt, itt tudtak maguk felállni az autókkal a hajóra. A kapitány Avo Pith volt, aki próbálta megmenteni a hajót 30 évvel ezelőtt, amikor 1994. szeptember 28-án, a hajnali órákban elsüllyedt. A hajóbaleset máig az egyik legsúlyosabb a történelemben.
Az MS Estonia 1994. szeptember 27-én kis késsel, este 19 óra után indult el Tallinból. A cél az volt, hogy másnap reggel kilencre odaérjen Stockholmba. A hajón aznap 803 ember utazott, valamint a fedélzeten volt még a 186 fős legénység is.
Aznap a Balti-tengeren hatalmas vihar volt, nagyon erős széllel. Ahogy haladt a komp a stockholmi kikötő felé, a szél és a hullámok is egyre nagyobbak voltak, az akkori jelentések szerint akár elérhették a 10 méteres magasságot is.
Emiatt a közelben haladó hajók lassítottak, de Avo Pith ezt nem tette, meg nem akart még nagyobb késéssel odaérni Stockholmba.
A hajón utazók ekkor már a zárt terekbe, vagy a kabinjaikba húzódtak be az időjárás elől.
Az este folyamán lassan az utasok lefeküdtek a kabinjaikban, és már csak a személyzet és a legénység dolgozott a kompon. Éjfél után azonban miden megváltozott.
A tengerészek és a személyzet tagjai is egy nagy csattanást hallottak. A hajó ekkor a turkui szigetcsoportnál járt. A következő percben többször is hallották a csattanást, amire már a vendégek közül is többen felébredtek. Avo Pith a hajó orra felől érkező csattanó hangok miatt odaküldött pár matrózt, hogy ellenőrizzék, minden rendben van-e. Amikor visszaértek, nem számoltak be semmi szokatlanról.
Ekkor azonban már a hajó nyitható orra le volt törve, és áradt be a víz a hajó rakterébe.
A kompon nem volt még olyan kamera, ami alapján a legénység figyelhette volna a hajó orrát, a nyitható orr hibáját jelző fények pedig nem gyulladtak fel.
A kapitány és a legénység azonban nem nyugodhatott meg sokáig. Pár perccel később a hajó elkezdett jobbra dőlni a hajót elöntő víztől. Idejük sem volt elgondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az oka, mert a gépházból ekkor már azt az információt kapták, hogy ömlik be a víz.
Az egyik matróz nem sokkal később már azt mondta a kapitánynak, hogy a hajó orra eltűnt.
Avo Pith amint ezt megtudta, azonnal elrendelte, hogy a hajó forduljon vissza. Ezzel azonban pont a hatalmas hullámokkal szembe fordult a hajó, így még gyorsabban ömlött be a víz. A hajó 1 óra 20 perckor adta le az első vészjelzést, 25 perccel később pedig már elsüllyedt. A mentőcsónakokat sem volt idejük leengedni.
Az első vészjelzést az időjárás miatt a finn partiőrség csak két perccel később kapta meg. A közelben lévő hajókat odaküldték a helyszínre, valamint helikopterekkel elindulták, pedig a vihar miatt a pilóták az életüket kockáztatták. Végül az odaküldött
Egy ember a kórházban halt bele a sérüléseibe.
A balesetben összesen 852 ember halt meg, legtöbben a kihűlés miatt. 94 holttestet megtaláltak, ebből az egyiket csak a katasztrófa után 18 hónappal.
Az eddigi, hivatalos vizsgálat alapján a hajó azért süllyedt el, mert az orrajtó zárszerkezete meghibásodott és levált a hajóról. Az érzékelők azonban nem szakadtak le, a műszerek ezért nem jelezték a hídon, hogy baj van. Ezt azonban többen is kétségbe vonják, ugyanis egy roncskutató 2020-ban robbanás nyomokat talált a hajón. Emiatt újabb vizsgálatokat indítottak, amik egyelőre nem vezettek eredménye.