A kommunisták eltiltották az énekléstől, majd megpróbálták felhasználni

Simándy József hangja és alakja több nemzedék tudatában is elválaszthatatlanul forrt össze Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével. A művész nyolcvanadik születésnapján, 1996-ban a Muzsika című lap elemzője úgy fogalmazott: „Bánk bánjának keménységében, fegyelmezettségében, szuverenitásában az elfojtott nemzeti géniusz találta meg önmegőrzésének és kifejeződésének formáját.(...) Simándy Bánkja a történelmi felelőtlenség évtizedeiben a történelmi felelősségérzet és -tudat megtestesítője volt."A közönség elsősorban az ő alakjához köti Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának előadását is. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepekre predesztinálta, nagy sikerrel lépett fel Euróba nagy operaházaiban és hangversenytermeiben. Eredetileg autószerelőnek tanult és soha nem tagadta, hogy azt a fegyelmezett hozzáállást vitte tovább világszinten elismert operaénekesként is, amely a műhelyben dolgozva lett a sajátja. A második világháború után igaztalan vádakkal tiltották ki a budapesti Operaházból, majd miután kisvártatva enyhítettek az ítéletén, a kommunista nomenklatúra próbálta felhasználni a maga propaganda céljaira. Az 1956-os forradalom leverését követően lehetősége lett volna Nyugat-Európában folytatni a pályafutását, de Simándy József a hazáját választotta.

A gyönyörű fiú
Simándy József édesanyja a gyermek világrahozatalával bizonyságot is szeretett volna kapni: megtartja-e sorsdöntő fogadalmát a férje, ha három lánya után lesz majd egy fia is.
Simándy József édesapja, Schulder János 1883.novemberében született a Temes vármegyei Baracházán. János a maga apját, Schulder József géplakatost – aki jó eszű férfiként a falu jegyzői tisztségét is betöltötte – négy évesen elvesztette.
Édesanyja – a majdani operaénekes nagyanyja – fia nevelését Pali bácsira, a nagykomlósi plébánosra bízta. János is eszes fiú volt, négy gimnáziumot végzett. A plébános halála után egy mesterember műhelyében tanulta a szerszám- és géplakatos mesterséget inasként. Amikor segéd lett, vándorútra indult.

Bejárta Erdélyt, a Regátot, Ausztriát, mindenhonnan a legjobb ajánlásokkal indult tovább.

Egy év után Budapestre a Váci úti Schlick-Nicholson gépgyárba került, hamarosan megtették művezetőnek. Munka mellett is sokat olvasott, képezte magát. Idővel átkerült a kistarcsai Vagon- és Gépgyárba, amelynek dolgozói gyakran tartottak műkedvelő előadásokat. Schulder János az egy ilyen alkalommal hallott énekelni egy csinos, ifjú leányt – a Víg özvegyből adta elő a Vilja-dalt -, akinek bája, s kristálytiszta hangja is elvarázsolta.

Sculder Jánosné kilenc évvel volt ifjabb a férjénél, 1909-ben házasodtak. Elvira lányuk 1910-ben, Mária 1911-ben született.

A tehetséges szerszám és géplakatos egy alkalommal egy raktárépületet is tervezett a Vagon- és Gépgyár területnén. Mérnökök is pályáztak a munkára, mégis ő kapta meg a feladatot.
Másfelől Schulder János nem csak a munkát, hanem a mulatozást is szenvedéllyel gyakorolta. Leányai édesanyja egyszer elébe állt, s azt mondta:

nemigen lesz jövőjük, ha nem hagy fel a mulatozással, italozással.

Schuller János megfogadta: ha az asszony fiút szül, abbahagyja az ivást.
Simándy József Schulder vezetéknévvel született 1916. szeptember 18-án Kistarcsán.
 

Édesapja pedig ivott tovább, annak örömére, hogy ilyen gyönyörű fia született.

 

Budapest, 1962. március 28. Simándy József otthonában Forrás: MTI/Keleti Éva

Tom Mix lóra kap
Simándy József első nyilvános fellépését óvodásként abszolválta 1921-ben.
Kezében papírzászlót tartott, s egy dobogón szavalta:

 

Piros, fehér, zöld a zászló/ Álljon alá, aki magyar/ Háromszínű zászló alatt/dobog a szív, erős a kar./

Édesapját még abban az évben iszákossága miatt küldik el a gyártól, s a munkások lakótelepének szép, kényelmes lakásából is ki kel költözniük.
Attól kezdve gyerekek édesanyja is éjt nappallá téve dolgozik, varrónőként hajtja a gépet.
Józsi fiúk 1922-ben kezdi az elemi iskolát Kistarcsán, bizonyos Balta tanítónő kezei alatt. Az ötödik osztályt, a polgári iskolát Sashalmon kezdi, apja ott kap állandó munkát a magyar Kalap- és Posztógyárban. Az iskola megszüntetése után Százados úti intézménybe íratják át.
 

Józsi szopránt énekel az énekkarban, de nincs kedvére, mert a karéneket tanítás után tartják, bent kell maradnia az iskolába.

Amikor végez hazavillamosozik, leckét ír, segít édesanyjának a munkájában.
Tizenkét éves, amikor szilveszter estéjén két pár fejhallgatót osztanak félbe egymás között a családtagok, úgy hallgatják Ódry Árpádtól a szózatot. Sosem felejti.
 

Örök emlék az is, amikor először hall operát a vasárnap délutáni rádiós operaközvetítése. A Carmen torreádordala Titta Ruffo előadásában.

Mindamellett szeret korcsolyázni, ródlizni, sárkányt eregetni, a maga készítette gumilabda rugalmasságú rongylabdával focizni. Ha teheti, ott van a sashalmi moziban, amelyben néma filmeket játszanak élő zongora kíséret mellett. Amikor Tom Mix lóra kap, rendre Tell Vilmos nyitányának gyors részével fűszerezik a képeket.
Egyik osztálytársának, a későbbi operarendezőnek Stephányi Györgynek az édesapja szerez egyszer két jegyet a barátokká lett fiúknak a Zeneakadémiára.
Simándy József első színházi élménye egy hangverseny volt.

Tanonciskola
Nővérei, miután betöltötték tizenötödik- tizenhatodik évüket szövőnőnek álltak abba a Sashalmi üzembe, ahol édesapjuk is dolgozok, s ahonnan a férfit idővel megint csak elbocsájtják az italozása miatt.
 

1930-ban a tizennégy éves fiú a negyedik polgárit végzi, amikor a szülei elválnak. Édesanyja hagyja el az urát, fiúk a nemrég házasodott Elvira nővéréhez kerül.

Vélhetőleg azért, mert a szülők körülményei nem teszik lehetővé az istápolását.
Amikor elvégzi a negyediket cserkészcsapattal utazik Marcaltői cserkésztáborba három hétre. Mikor visszatér, kiderül: Elvira sem tudja már befogadni.
Édesanyja kosztért, kvártélyér, kevéske pénzért éppen háztartási alkalmazott egy ismerősnél. Az ő közbenjárására lesz a fia ágyrajáró egy bizonyos Udvardy néninél Sashalmon.
Végül egykori hittantanára, egy kőbányai munkástelep plébánosa, Szily Vince segíti ki szorult helyzetéből.

A férfi a Budapesti Szürketaxi Vállalat tanonciskolájának is tanára, oda ajánlja be.

Eleinte Udvardy nénitől jár be az intézménybe, majd miután édesanyja 1932-ben „önállósítja magát", vagyis lakást bérel, Manci nővérével együtt az anyjukhoz költözhetnek.
A tanonciskolában minden délelőtt műhelygyakorlat, délután tanórák.
A magyart székely ember, Asztalos Károly tanítja, ő vezeti az önképzőkört is. Az előadásain Schulder József rendszerint főszerepeket játszik.
Asztalos Károly gyakran mondogatja, mintegy intelemként:

Magyarul, magyarosan, magyarán!

A tanoncok megszólalásaiban nincs helye germanizmusoknak, szlengnek, zsargonnak, tolvajnyelvnek.

„Te Jóska, hány éves vagy?"
Schulder József három év utánc szabadul fel a tanonc iskolában. Eredményeivel az első három között van. Szabadulási munkája egy taxi hátsó hídjának megjavítása.
A Szürketxinál lesz autószerelő segéd, fizetése heti 22 pengő.
A cserkészeknél dalos kedvű volt, a műhelybe eleinte csak az öltözőben énekel, miközben mosdik. Idővel, amikor belejön a munkába, már bárhol. Az éjjeli műszakokban azért is, hogy el ne aludjon.
 

Ám mind többször kérik a szerelők is: énekeljen!

Egy alkalommal Plaveczki bácsi, az éjszakás villanyszerelő elmondja a fiúnak: ő valamikor színháznál dolgozott, s ha valaki nagyon magával ragadta a játékával a társulatot, a legkisebb aprópénzzel jutalmazták, ami a legnagyobb elismerést jelentette.

Mondandója után Plavetczki bácsi egy kétfillérest ad Schulder Józsinak, amit évtizedekig őriz majd.

A Szürketaxinál végzett munkája mellett az albertfalvai műkedvelő kör előadásaiban is részt vesz. Húsz évesen Huszka Jenő Lili bárónő című operettjében játssza a bonviván szerepét. Egy templomi Máté passió előadáson evangelistát alakít.
Az üzemben egy nap telefonműszerész érkezik vonalellenőrzésre a postától. Sculder Józsefet kérik alkalmi segédjének. A műszerész, Jónás-Jánosi Oszkár és Sculder Józsi ismerik már egymást, Józsi Oszkár mellette is bátran dalolva teszi a dolgát.
Oszkár egyszer csak megkérdezi:

Te Jóska, hány éves vagy?

Józsi azt feleli:

Huszonegy és fél.

Oszkár erre azt mondja: egy időben énekelni tanult, Jóskának is bele kellene fognia. Hozzáteszi: szívesen beajánlja tanárnőjének, Possert Emíliának.
 

1938. március 16-án együtt mennek a tanárnőhöz a Lövölde térre.

Possert Emília meghallgatja Schulder Józsfet, és mindjárt fel veszi tanítványai közé,

Csacsiság
Possert Emília 1912-ben szerzett diplomát a budapesti Zeneművészeti Főiskolán, majd az Operaházhoz szerződött. Nem sokkal később német operaházakban kezdett fellépni. A színpadtól visszavonulva énektanárként ért el sikereket.
Shculder Józsi hetente háromszor jár hozzá csekély összegért, havi tíz pengőért. Possert Emília olykor teáztatja, uzsonnáztatja is a tanítványát. Anyai gondossággal érdeklődik, hogy s mint van.
Idővel kiderül: az éjszakai műszakok nem tesznek jót az énektanulásnak.
 

Józsi akkor átkéri magát csak nappali műszakban üzemelő, úgynevezett felső műhelybe, amely kérésnek a felső műhely énekszóra fogékony vezetője, Pesti Béla szívesen teljesít.

Énektanulmányai megkezdésekor Schulder József biztos benne: bariton hangja van. Possert Emilia leinti:

Á, kvaccs!

( Quatsch: hülyeség, buta beszéd.)
 

Nem az számít, hogy maga most milyen mélységgel tud énekelni. A hang színe a döntő. A magáé még nem fejlődött ki, még nem állapodott meg.

Az órarendet illetően kissé rapszodikus tanárnő órái olykor összecsúsznak, így tanítványai egymás hibáiból, erényeiből is tanulnak, miközben a sorukra várnak. Schulder Józsefet a tanárnő másfél abszolút tenorrá képzi.
1938 decemberében pedig elviszi az Operaházba, ahol Rubányi Vilmos karmester és Oláh Gusztáv főrendező, díszlet- és jelmeztervező előtt énekel.

Azonnal szerződtetnék ösztöndíjasnak, azzal a kitétellel: ott kel hagynia a tanárnőjét és az opera énekmesterénél kell tovább tanulnia.

Schulder József azt feleli: ha a lehetőségért cserébe ott kellene hagynia azt az asszonyt, akinek mindent köszönhet, akkor inkább megmarad autószerelőnek.
Rubányi Vilmos annyit mond:

Magának nagyon szép hangja van, de nagy szamár.

 

Budapest, 1996. szeptember 17. Simándy József a 80. születésnapja alkalmából a Magyar Állami Operaházban rendezett ünnepségen átveszi leghíresebb szerepének, a Bánk bánnak jelmezét Forrás: MTI/Földi Imre

Utolsó nap a műhelyben
Schulder József tovább szereli az autókat és eljár Possert Emília énekóráira.

 

1939 tavaszán az Operaház kórustagoknak hirdet meghallgatást, jelentkezik, de arra nem találják alkalmasnak. Okát nem indokolják.

A döntés elkeseríti, ám nem sokkal később levelet kap a Városi Színháztól, amelyben próbaéneklésre hívják. Kiderül: az Operaház bizottsága a kórusmunkára egyelőre éretlen, de tehetséges aspiránsok adatait átadta a teátrumnak.
A Városi Színház próbaéneklésén a Rigolettóból énekli a „La donna é mobile" áriát. Bánfalvy-Beck Miklós karnagyot lenyűgözi az autószerelő produkciója, azt mondja az aspiránsnak:

Ilyen gyönyörű harsona hangot még nem hallottam!

 

Schulder József 1939-től a Városi Színház kardalos segédszínésze lesz.

A Szürketaxinál szeretettel búcsúztatják. Pesti Béla, a felső műhely vezetője büszkén meséli kollégáinak:

a Városi Színház vezetői szerint Schulder Jóskának gyönyörű trombita hangja van.

A teátrumnál a kórusfeladatok mellett két apró prózai szerepet is eljátszik. Az Erzsébet királyné című Huszka Jenő-operettben táncol is kell, a gyönyörű Lázár Mária közelében, aki Erzsébet királynét alakítja.
 

1940 januárjában behívják katonának. Három szolnoki hónap után Budapestre kerül. Autószerelőként sofőrnek osztják be egy ezredes mellé.

Lehetőséget kap a színházi fellépésekre is, miközben az Ezredes utcai katonai javítóműhely állományába tartozik. Teherautóval indul próbaútra, majd arról visszatérve üzenet várja a Városi Színház vezetőitől: kérjen eltávozási engedélyt, mert próbát kell énekelnie az operaház kórusába.
Kiderül: az Opera karigazgatója, Roubál Vilmos érdeklődött Posster Emília egy egykori, már az opera kórusában éneklő tanítványánál, Kozák Imrénél: nem tud-e valami jó tenoristát, mert akadna számára feladat az Operaház kórusában.
Roubál Vilmos és Rékai Nándor karnagy hallgatják meg a fiatalembert.
Schulder József 1940. augusztus 31-én megszereli egy 125 köbcentis motorkerékpár sebességváltóját. Az az utolsó, hivatalos autószerelői munkája.
 

1940. szeptember 1-től az operaház kórusának tagja lesz, ösztöndíjas karénekesként, százhuszonöt pengő havi gázsival.

 

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!