A kommunisták eltiltották az énekléstől, majd megpróbálták felhasználni

Simándy József hangja és alakja több nemzedék tudatában is elválaszthatatlanul forrt össze Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével. A művész nyolcvanadik születésnapján, 1996-ban a Muzsika című lap elemzője úgy fogalmazott: „Bánk bánjának keménységében, fegyelmezettségében, szuverenitásában az elfojtott nemzeti géniusz találta meg önmegőrzésének és kifejeződésének formáját.(...) Simándy Bánkja a történelmi felelőtlenség évtizedeiben a történelmi felelősségérzet és -tudat megtestesítője volt."A közönség elsősorban az ő alakjához köti Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának előadását is. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepekre predesztinálta, nagy sikerrel lépett fel Euróba nagy operaházaiban és hangversenytermeiben. Eredetileg autószerelőnek tanult és soha nem tagadta, hogy azt a fegyelmezett hozzáállást vitte tovább világszinten elismert operaénekesként is, amely a műhelyben dolgozva lett a sajátja. A második világháború után igaztalan vádakkal tiltották ki a budapesti Operaházból, majd miután kisvártatva enyhítettek az ítéletén, a kommunista nomenklatúra próbálta felhasználni a maga propaganda céljaira. Az 1956-os forradalom leverését követően lehetősége lett volna Nyugat-Európában folytatni a pályafutását, de Simándy József a hazáját választotta.

A kórus tag
1940. szeptember 2-án, hétfő reggel kilenc órakor lépi át az Operaház művészbejárójának küszöbét. 1940 novemberében szólal meg először az intézmény színpadán, a mesterdalnokok pékjei között.
Possert Emíliánál szeptember 10-én jár utoljára, gyógyulófélben egy megfázásból. Possert Emília a magas c-ét erőlteti, hiába kéri tanítványa: fájós torka miatt most ne tegye. Összeszólalkoznak, a tanárnő végül kidobja szeretett tanítványát. Évekkel később majd mély barátságba kerülnek.
Schudler Józsefet az Operaház kórustagjaként számtalan tapasztalatot szerez, amelyek hozzájárulnak saját művészi karakterének kialakulásához.
 

Meghatározó mestere mindamellett a karvezető. Roubál Vilmos nem csak a hangját, de szorgalmát is sokra tartja.

A karvezető a kórustagok művészi becsvágyát is feléleszti. Tudtukra adja, eszükbe vési: a kórusrészeket ugyanaz a zeneszerző írta, aki a szólistáknak szánt dalokat. Mégpedig akkor, amikor a szerző úgy érezte: most a tömegnek kell megszólalnia. Roubál Vilmos azt tanította:

a szólistákra hatalmas művészi feladat hárul, hiszen amikor a tömeg szólal meg, az mindig több, mint amikor egyetlen ember.

Szólt arról is: a színpad tisztelete, művészi alázat nélkül a legtisztább hangú szólistából, kórustagból is kiérződik valamiféle hangon túli hamisság.
Az Operaház kórusának tagja Berei Mária is, aki Székelyhidi Ferenc, a Kodály Zoltán által is nagyra tartott operaénekes tanítványa. A leány mestere ajánlásával került a kórushoz. Egy nap azt ajánlja Schulder Józsefnek: jelentkezzen a Zeneművészeti Főiskolára, szívesen beajánlja Székelyhidi Ferencnek.
Hasonlóra biztatja egy másik kórustag, baritonhangú Gazda Antal is, aki Acélhang Dalárdában énekel, amelyet Ádám Jenő zeneszerző, zenepedagógus vezet, aki a Zeneművészeti Főiskola jeles tanára. Gazda Antal Ádám Jenőhöz intéz ajánlást.
 

1943 nyarán a meghallgatását követően Schulder Józsefet felveszik a Zeneművészeti Főiskola második akadémiai osztályába.

 

Muszorgszkij: A szorocsinci vásár című operájában a Magyar Állami Operaházban. A felvétel készítésének pontos időpontja ismeretlen Forrás: MTI/Várkonyi László

"Csak el ne rontsák"
Akkoriban a hivatalosan elismert operaénekesi hivatáshoz két gyakorló éven, két előkészítőn, négy akadémiai osztályom, és két év opera tanszakon vezet az út.
Sokat jelent, ha valaki mindjárt a második akadémiai osztályban kezdheti a tanulmányait. Székelyhidy Ferenc ráadásul azt mondja Schulder Józsefnek: azért „csak" a második évfolyamra vették fel, mert sok kötelező tárgyat kell még tanulnia. Hozzáteszi:

Énekelni magának már nem kell tanulnia, csak vigyázni, hogy el ne rontsák.

Schulder József neve akadémistakén jelenik meg először az operaház plakátján, A cigánybáró egyik cigányaként. Nem énekes szerep, de hamarosan azt is kap: a Lohengrin egyik lovagjaként.
A főiskolai vizsgáin kiemelkedően teljesít.
1944 márciusában a Székelyfonót adják elő növendéktársaival. A közönség háromszor is ismétlést követel, az utolsónál a főiskolán tanító Kodály Zoltán is felmegy a növendékek közé a tőlük kapott dísz rokkával.
Shulder József a Legényt énekelte.

Schulder József tenorja reményteljesen cseng.

- írta a Pesti Hírlap.
1944 decemberében ráosztják az első rab szerepét a Fidelióban. Berg Ottó, a Beethoven-mű karmestere a zongorapróbán arra inti az ifjú énekest: nem elég a precíz szereptudás, azt kell megértenie, hogy a szerző azért a tizenhét taktusért írta meg a művet,

 

belesűrítve az emberiség lelkében élő olthatatlan szabadságvágyat.

Schulder József először lép ki az operaházi kórusból, s átélten, hitelesen énekli:

Majd ránk tekint az Isten, mi benne bízunk, mi bene bízva bízunk! A szívünk szent reménye él, hogy szabadságunk visszatér, visszatér.

1944 októberében, a nyilas puccs után az Operaház igazgatója a karmester, hegedűművész, zeneszerző Sámy Zoltán kiküldi az igazgatósági altisztet Schulder József Jókai utcai lakásában. Próbaéneklésre hívják, ahol a Grál-elbeszélést kell elénekelnie a Lohengrinből. Meghallgatása után azonnal magánénekesnek szerződtetik, megkapja Erik szerepét A bolygó hollandiban.

Függöny
Sámy Zoltán 1934-től a Budapesti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, az ő vezényletével szólaltak meg Magyarországon először a Szovjetunióban alkotó Sosztakovics művei. Nem sokkal később kapcsolatba került a Hungarista Mozgalommal.

1944. október 26-tól zeneügyi kormánybiztos és a Hungarista Mozgalom Hűségszékének tagja lett, valamint az Operaház igazgatója.

Schulder József akkoriban első feleségével, egy festőművésszel él a Jókai utca 28-ban. 1942 szeptemberében házasodtak, közelükben lakik az asszony hatvankét éves édesanyja és kilencvenegy éves nagyanyja. Simándy József írja 1983-ban megjelent önéletrajzi kötetében:

Én akkor nemrég múltam huszonnyolc éves. A Zeneművészeti Főiskola vizsgaelőadásain szép sikereim voltak. Már több mint négy éve voltam az Operaház kórusának tagja. Azt hiszem, ha egy hozzám hasonló fiatalembernek a világ bármely táján, bármely operaházában, bármilyen politikai rendszerben azt mondja az igazgatója – akitől súlyos függőségi viszonyban van -, hogy »önt magánékesnek szerződtetjük«: senki nem mondaná azt, hogy nem.(...)Én nem politikából lettem énekes, hanem azért, mert erre születtem. Én csak azt láttam ebben a szerződési ajánlatban, hogy szólista lehetek, hogy az álmaim megvalósulhatnak. Hogy az, ami bennem felhalmozódott, most kaput talál, utat, kiömölhet belőlem.

 

Amikor az időközben vezetői pozíciójából félreállított Oláh Gusztáv megtudja, hogy Sculder József megkapta Erik szerepét, felajánlja, hogy betanítja számára a szerepet.

Úgy is történik, később Vaszy Viktor korrepetálja tovább, mert a tervek szerint Vaszy vezényli az előadást. De arra már nem került sor.
Schulder József felesége nagyszülőjénél és édesanyjánál vészeli át az ostromot a házuk óvóhelyén. 1945. január huszadikán jelentkezik az Operaházban. Márciusig segít a romeltakarításban, helyreállításban.

Március 5-én a szakmai igazoló bizottság elé idézik. A vád: antiszemita, német barát, nyilasbérenc.

Simándy József életrajzi kötetében írta:

Nem szeretek erről beszélni. Akarva-akaratlanul megbántanék esetleg olyanokat, akik később bocsánatot kértek tőlem akkori magatartásukért.

A tárgyalás végén kihirdetik: nem ajánlják felvételét a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetébe, s ezzel együtt

megszűnik operaházi tagsága, mely intézménynek soha többé nem léphet a színpadára.

Az épültet elhagyva Schulder József úgy érzi, mintha egy fekete függöny ereszkedne a szeme elé.

Küzd
Jó barátja, dr. Simon József MÁV-ügyész ajánl segítséget, aki azt mondja a pályáról elűzött énekesnek: amíg nekik van mit enniük, addig Schulder Józseféknek is lesz. Kiköltöznek hozzá Veresegyházára, ahol egy kántortanító, Szabó János felajánlja:

kitanítja az énekest a kántornak. Neki is látnak a gyakorlásnak.

Amikor azonban dr. Simon megtudja a dolgot, leteremti a barátját:

Ezt a hangot nem kántorként kell használni. Ne ad fel a harcot, küzdj magadért!

Dr. Simon József a háború alatt munkaszolgálatosoknak volt a parancsnoka. Híresen emberséges, segítőkész. Balázs Istvánt, a pályájáról leparancsolt munkaszolgálatos színészt egyenesen saját otthonába „vezényelte", ahol igen jól tartotta. Ott találkozott Balázs István Schulder Józseffel is, s a szép bariton hangú férfi gyakran énekelt együtt a vészkorszakban az Operaház ösztöndíjasával.
Schulder József Veresegyházáról a fővárosba megy, s addig nem nyugszik, míg ki nem járja, hogy ügyét másodszor is megtárgyalja az igazolóbizottság.
 

A második meghallgatáson Balázs István tanúskodik mellette. Az örökös eltiltást félévi szilenciumra mérsékelik. A döntés után találkozik össze Vaszy Viktorral, aki akkor már a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, s elhívja a teátrum operatársulatához tenoristának.

Schulder József szeptemberben egy napig zötykölődik vonaton, társzekéren, mire a városba ér.

Néhány napig egy énekkari tenorista édesapjának bognár műhelyében alszik a gyalupadon.

Hamarosan a bognár szomszédjánál, egy hetvenkét éves mosónőnél, Ungi Mari néninél lesz ágyrajáró. Az analfabéta asszony számolni ügyesen tud, hamar belátja, hogy a hiperinfláció idején a kialkudott ágybérlet semmit sem ér. Ám amikor teheti étellel itallal kínálja lakóját.
Schulder József a szegedi színház November 7-i ünnepségén lép színpadra először. Akkor hallja énekelni Erdélyi Kata, a színház mezzoszoprán énekesnője, Dr. Erdélyi Jenő. Az orr-fül-gégész orvos professzort származása miatt hurcolták el családjával együtt a háborús években. A deportálást szinte a csodával határosan mind túlélték. Fiúk azonban, aki tehetséges hegedűsnek indult, inkább Amerikát választotta. Miután Kata lányuk vendégségbe hívja a családhoz Schulder Józsefet, az orvos valamint a felesége, az újságíró-zenekritikus Lengyel Vilma hamarosan úgy tekintenek Schulder Józsefre, mint második fiúkra.

Még úgy is, hogy az ifjú énekes az első találkozásukon elmondja, hogy milyen vádak érték a háború után.

 

Simándy lesz, excellál
Időközeben Schulder József beadvánnyal fordul az illetékes hatósághoz: családneve megváltoztatását kéri. Már 1945 őszén – még az igazoló bizottság első döntése előtt – erre biztatták az operaház vezetői, amikor koncertet készültek adni a Vörös Hadsereg számára. Schudler József akkor még tiltakozott. Kodály Zoltán is jelen volt az esetnél, aki kiállt mellette, s azt mondta:

Attól, hogy valakinek német neve van, még lehet igaz magyar ember. A magyarsága senkinek sem attól függ, hogy milyen nevet visel.

Meghurcoltatása után Schudler József úgy érzi: mégiscsak jobb lesz, ha új vezetéknévvel folytatja a pályafutását.
 

Első szegedi szerepe, már Simándy József néven, Don José a Carmenben, másodszereposztásban 1946 tavaszán.

 

Simándy József operaénekes (tenor) portréja. A műtermi felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen Forrás: MTI/Várkonyi László

A tervek szerint a harmadik előadáson énekel először, de az első szereposztás művésze indiszponált ezért már a másodikon színre lép. A Dél-Magyarország írja 1946. március 14-én:

 

A Nemzeti Színház kedden másodszor játszotta Bizet múlt héten nagy sikerrel felújított dalművét, a Carment. Az együttes összetétele ez alkalommal megváltozott, amennyiben már az első előadáson is indiszponáltsággal küzdő Garay Ernő lemondta a szereplést. Helyette Simándy József énekelte Don Josét. A fiatal tenorista, akinek magánszerepben ez volt az első fellépése, kitűnően megállta helyét a nehéz ének- és játékpartiban. Simándy József tenorja mind hősi, mind lírai változatában szépen cseng és némi nazalitástól eltekintve ideális orgánumnak mondható. A lelkes közönség vele együtt szívesen ünnepelte az előadás többi szereplőjét is.

A nazalitást egy gyermekkori, orrsérüléssel járó baleset magyarázta, a művész évtizedeken át csak az egyik orrlukán tudott lélegezni. (A probléma 1951-ben szűnt meg, miután Dr. Erdélyi Jenő megoperálta.)
Simándy József utóbb így emlékezett első szegedi színre lépésére:

Színpadon addig velem csak a több játékot igénylő drámai jeleneteket próbálták, a lírai Micaela-José kettőst pedig még egyáltalán nem. Drága emlékezetű partnernőm, az oly fiatalon elhunyt Hidy Franciska (Micaela) irányított, éneklés közben »... Jóska, most...fogd meg a kezem ... most lépj jobbra... most simogasd meg a hajam..«.

A Carmen bemutatója után néhány nappal. március 19-én, már arról tudósít a Szegedi Népszava, hogy Aida-keresztmetszetet mutattak be az újságíróklubban, amelyen Dénes Erzsébet volt a zongorakísérő. Simándy Józsefről megállapította:

A nehéz Radames-áriákkal excellált (jeleskedett Sz.Á.) és nagyszerűen megállta a helyét."

 

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!