A kommunisták eltiltották az énekléstől, majd megpróbálták felhasználni

Simándy József hangja és alakja több nemzedék tudatában is elválaszthatatlanul forrt össze Erkel Ferenc Bánk bán című operájának címszerepével. A művész nyolcvanadik születésnapján, 1996-ban a Muzsika című lap elemzője úgy fogalmazott: „Bánk bánjának keménységében, fegyelmezettségében, szuverenitásában az elfojtott nemzeti géniusz találta meg önmegőrzésének és kifejeződésének formáját.(...) Simándy Bánkja a történelmi felelőtlenség évtizedeiben a történelmi felelősségérzet és -tudat megtestesítője volt."A közönség elsősorban az ő alakjához köti Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának előadását is. Megjelenése, habitusa, gazdag hangja, belső ereje hőstenor szerepekre predesztinálta, nagy sikerrel lépett fel Euróba nagy operaházaiban és hangversenytermeiben. Eredetileg autószerelőnek tanult és soha nem tagadta, hogy azt a fegyelmezett hozzáállást vitte tovább világszinten elismert operaénekesként is, amely a műhelyben dolgozva lett a sajátja. A második világháború után igaztalan vádakkal tiltották ki a budapesti Operaházból, majd miután kisvártatva enyhítettek az ítéletén, a kommunista nomenklatúra próbálta felhasználni a maga propaganda céljaira. Az 1956-os forradalom leverését követően lehetősége lett volna Nyugat-Európában folytatni a pályafutását, de Simándy József a hazáját választotta.

Koncertkörút, forradalom
1956-ban Simándy József tagja lesz annak a megbízhatónak ítélt művész csapatnak, amely egy nyugat-német impresszárió szervezésében koncert körútra indul a vasfüggöny túlsó oldalán.
A vonatuk 1956. október 24-én gördült ki a pályaudvarról. Október 24-én Nyugat-Berlinben értesül az otthoni „történésekről". Életrajzi könyvében írja:

Az az ember, aki Bánkot énekelte: reszketve gondolt hazájára, arra, mi van és mi lesz otthon, a családjával, az országgal...Így érlelődött, így lett több minden megrázó, vagy örvendetes élménnyel. Bánkra mindig rárakódott valami."

Egyéb, a forradalommal kapcsolatos érzéseiről nem írt az 1983-ban megjelent kötetben. A rendszerváltás után megjelent interjúiban azonban úgy beszél családról, hitről, hazaszeretetről, hogy mindannak alapján nyilvánvaló:

nem azért aggódott 1956–ban, hogy fennmaradhat-e a kommunista rendszer.

A német túráról a többi énekes hazatért, csak Simándy József nem. A művészt ugyanis felkérte Fricsay Ferenc, a Müncheni Állami Opera főigazgatója a Lammermoori Lucia Edgar szerepére. Münchenben Otto Klemperertől kapott meghívást Amszterdamba a Missa Solemis című oratóriumba. Onnan haza indult, de csak Bécsig jutott, ahol a Statsoperben kapta meg Radames szerepét, majd Don Josét énekelte a Carmenben.

Herbert von Karajan több éves szerződést ajánl Simándy Józsefnek, aki azt mondja, nem hagyhatja el a családját. Hamarosan megjelenik Bécsben Palló Imre, az Operaház frissen kinevezett igazgatója, aki rá is beszéli a mielőbbi hazatérésre.

Simándy József 1957 májusában érkezik vissza Magyarországra, annak tudatában, hogy akkoriban páratlan módon a Müncheni Operával is szerződést köthet.
 

1960-ig társulati szerződéssel jár ki Nyugat-Német országba, majd alkalmi felkéréseket teljesítve. Hazájában 1962-ben kapott érdemes művész, 1964-ben kiváló művész címet.

 

Budapest, 1965. május 26. Mátyás Mária a leány és Simándy József a legény szerepében játszik Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának próbáján. A művet Szinetár Miklós rendezésében, Márk Tivadar jelmezeivel, Fülöp Zoltán díszletei között és Seregi László koreográfiájával június 2-án mutatják be a Magyar Állami Operaházban Forrás: MTI/Keleti Éva

A kőművesmester
Simándy József Operaháznál eltöltött évtizedei alatt főszerepek sorát énekelte, s fellépett a világ számos országában, Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában. A művészről megjelent írásokban – utalva operatörténeti Bánk bán alakítására –

 

olykor Nagyúrként aposztrofálták, miközben rendre hangsúlyozták: szerény és hétköznapi személyiség.

Simándy József életrajzi könyvében beszél arról a „keszonbetegségről", amely azokat a hasonló sorsú fiatal művészeket fenyegette, akik a második világháború után a „nép fiai" közül" indultak. Sokan közülük nem bírták az életformaváltással járó terhelést, a rájuk nehezedő „légnyomáskülönbséget" és összeroppantak.
Simándy József úgy fogalmaz:

Nekem szerencsém volt, nem ért el a keszonbetegség. Talán elért volna, ha egyik napról a másikra színpadra küldenek és minden előzmény nélkül elénekeltetik velem a Don Josét. De emögött nálam már ott volt öt év a kórusban! Öt év alatt lassan hozzászoktam a »királyfiak, a mesebeli és mitikus hősök« világához. És rengeteget tanultam. Megtanultam a szakmát! Már előtte is tanultam egy szakmát. Az autószerelést. Ott dolgozni kellett. Tudni, különben kietették az embert az utcára és éhkoppon maradt. Bennem megvolt az akarat, hogy ezt az én új szakmámat, az éneklést ugyanúgy kell tudnom, sőt: még jobban! Mert itt a színpadon, nincs gondolkodási idő.

Felvételeit rendszeresen sugározta a rádió, később a televízió. Fényképei évtizedekig ott voltak a lapok címoldalain. Az 1950-es évektől jelentek meg lemezei. Teljes rádiófelvételt készítettek vele például az Aidából, a Turandotból, a Carmenből, az Álarcosbálból. Tévéfilm készült címszereplésével a Bánk bánból az Otellóból, illetve a Fidelió második felvonásából. Pályafutásának szerepei e helyütt felsorolhatatlanok.
Már aktív éveiben tanítani hívták a Zeneakadémiára, de akkor nemet mondott, mert úgy vélte, hogy a tanítás egész ember kívánó feladat.
 

Negyven év pályán töltött év után döntötte el: operaelőadásban nem vállal több szerepet. Úgy érezte, amit addig azokban adott, ahhoz már nem tud többet hozzátenni.

1979 június 5-én Otello szerepében játszott utoljára teljes műben. A zsúfolásig megtelt intézményben ott voltak a zenei élet jelentős képviselői is. Simándy József az eseményre visszaemlékezve úgy fogalmazott:

Senkit nem akarok megbántani, de az hatott meg talán leginkább, hogy eljött Balatongyörökről Tánczos Lajos kőművesmester, aki tavaly a házamat tette rendbe és még sosem járt a Operában.(...) Ez hatott meg legjobban: a búcsúelőadásomon részt vett egy olyan kedves ember is, aki először látott és hallott engem színpadon, nem csak utoljára

 

Budapest, 1979. május 17. Pitti Katalin (háttal) Desdemona, Otello neje és Simándy József (j) a címszerepben Verdi Otello című operájának főpróbáján, az Erkel Színházban. Rendező Mikó András, karmester Ferencsik János Forrás: MTI/Wéber Lajos

Sokat kell olvasni
Simándy József a színpadtól visszavonulva ismét felkérést kapott: vállaljon tanári feladatott a Zeneakadémián. A tanítás kapcsán írta meg életrajzi könyvében a következő gondolatokat:

 

„Alapvetően azt csinálom, amit Possert Emíliától tanultam, attól nem lehet elszakadni, az most is alap. Legfeljebb terebélyesíteni tudom saját tapasztalataimmal. Elmagyarázom, hogyan kel ezt a hangot énekelni, hogyan kel azt a hangot énekelni. Fölhívom a figyelmüket, hogy a szöveg milyen fontos A hanggal születünk, a jó szövegejtést meg kell tanulni. Akinek jó a szövege, az már nem tud rosszul énekelni.(...) Egyáltalán nem akarok – amint egyesek gondolják rólam – »kis Simándykat« nevelni. Erről szó sincs. Nem is lehet, nem is szabad. A művészi hozzáállást lehet átadni, a jó technikát; azt, hogy úgy készüljenek fel, hogy hallgatóiknak soha egy pillanatnyi csalódást ne okozzanak. Föl lehet a növendékek figyelmét hívni a művészi alázatra, hogy meg kell hajolni a zsenik előtt, akik a muzsikát valamilyen isteni sugallatra megírták, megalkották. Ne akarjunk hát rajta változtatni, hanem alázatos lélekkel töltsük be hivatásunkat, az interpretálást: a másod-alkotást. (...)Tudjuk magunkat beilleszteni annak az embernek a lelkivilágába, aki a művet létrehozta, és annak a lelkivilágába, akit megalkotott. Ehhez rendkívül alázatos lelkület kell.

Simándy József magánéletének részleteiről még életrajzi könyvében is keveset áriul el. Szakmai utak mellett említi azonban a családjával tett országjárásokat is. Egy-egy nemzet kapcsán nem csak a zeneművészethez kapcsolódó értékeikről szól értő módon, de más művészeti ágak teljesítményeiről lejegyzett gondolatai is mély tudást tükröznek.

Esetében műveltsége olyan természetes volt a publikum számára is, mint fenomenális énekesi teljesítménye

. A Dalolva szép az élet! forgatásán azonban a kiváló színművész, az énekművésznél évtizedekkel idősebb Gózon Gyula – idővel Simándy József atyai barátja lett – megkérdezte,

hogy lehet egy minapi autószerelőnek olyan tudása, tájékozottsága, sokrétű ismerete a kultúra bármely területéről mint amelyet ifjú kollégája esetében tapasztal.

Simándy József azt felelte:

Sokat kell olvasni.

 

A boldogságról
Simándy József személyiségéről egy, az otthonában készült riport is sokat elárul, mely az Új Tükörben jelent meg 1984-ben. Az írás a következő részlettel zárul:

Ez a ház négyszögöles telken áll a Mártonhegyi úton. A ház ura – „Nagyura", hogy stílszerű legyek – javasolta: nézném meg még, miként bélelte ki szigetelő műanyaggal az épület mintegy 130 négyzetméteres cserépfelületét és „bütykölt" össze egy szerény lakást, belső falastól, feljárástól, mindenestől, a padlástéren. Hiszen Kati, a legkisebbik gyerek is cseperedik – nemsokára az övé lehet majd az édesapja szobája. A padláson vagy háromezer szem dió – Simándy szedte le, illetve a lehullottat fel. Mellette kőművesállvány a szigetelés befejezéséhez – Simándy ácsolta. Elektromos fűrész, satupad – Simándy eszközei. Amikor nem szerepel, nem tanít, amikor nem metszi, nem szüreteli a szőlőjét a balatongyöröki Bece-hegyen, eredeti szakmája szerint nem szereli az autóját – akkor itt tölti az idejét. Munkával. Távozóban arra gondoltam, milyen kevés boldog emberrel találkoztam az életemben. Simándy az egyik. Ezt mondtam is neki. - Azt hiszem – egészítette ki a vélekedésemet –, de azért ez sem olyan egyszerű. A boldogságot meg kell szenvedni és meg kell szervezni. Az egyetlen életünket jól be kell osztani. Skálázni kell, következetesnek lenni, ebben és mindenben, a magánéletben, művészként, tanárként. És örökké tevékenynek, hogy tevékenyek maradhassunk sokáig. Szóval ilyen könnyű dolog boldognak lenni. Simándy lelkesen ajánlja mindenkinek: próbálja meg."

 

Budapest, 1996. augusztus 20. Göncz Árpád köztársasági elnök (b) átadja Simándy Józsefnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést a Parlament Kupolacsarnokában Forrás: MTI/Czech Attila

Újra a kórusban
Az idézet írás azt követően készült, hogy Simándy József 1984. szeptember 27-én, hatvannyolc évesen ismét elénekelt néhány részletet a Bán bánból, a Nagyúr jelmezében. Akkor, amikor az 1980-ben felújítási munkák miatt bezárt intézmény négy évvel később, a dalszínház megnyitásának századik évfordulóján ismét megnyílt.

Simándy József hangján nem érződött a kor. Az Új Tükörben a következőket is elmondta:

Az én koromban tenor hangot karbantartani nagy feladat. Nem tréfa, amikor olykor azt mondom egyik-másik hallgatómnak: »Drága fiam (lányom), téged mégsem kínozhatlak meg úgy a skálázással, ahogyan naponta magamat.«

Simándy József 1986-ig, hetvenéves koráig tanított a Zeneakadémián.
1989-ben az Új Ember című lap írásából derül ki, hogy

vasárnaponként reggel nyolc órától maga is ott énekel a templom kórusában a szentmisén.

A cikkben a művész is megszólal, hitelesen beszél hit és tehetség összefüggéseiről, a család szentségéről. Ugyanakkor a következőket is elmondta:

Érdekes tény, hogy nem neveltek különösképpen vallásosnak. Bizonyára olyan adottság ez bennem, mint a művészi érzék. Mélységesen bennem gyökerezik és nemcsak ma, hanem akkor is, amikor ennek megváltása nem volt éppen veszélytelen. Az 1950-es évektől kezdve, amikor vasárnaponként megálltunk feleségemmel a Bazilika előtti téren, egyetlen gépkocsi parkolt csak ott a 12-es szentmise előtt – az enyém. Mindenki tudta, hogy én vagyok ott a déli misén. Vállaltam és sohasem tagadtam meg, hogy katolikus vagyok. És nem is féltem, mert Isten velem volt. Akkor is, most is. Nekem erős lelki igényem, hogy elmenjek tisztelegni az Isten házába, ahol a hívő ember mindig kap útmutatást és lelki táplálékot.

Az Új Ember újságírója az is megkérdezte, hogy mit várna lel leginkább Simándy József a következő generációknak.

Mindnek előtt emberséget: a magyarság és a kereszténység mozdító tetterejét. Hogy ezt a kis országot és népet nagyon szeressék és becsüljék. Szokásaiban, anyanyelvében, kulturális múltjában és dalaiban egyaránt. Meg kell őrizzük a jövőben is nemes hagyományainkat, mert e nélkül sem nemzet, sem egyén nem képzelhető el.

 

Szeged, 2019. július 26. Hegedűs Judit balettművész, Simándy József özvegye, Kozma József, a szegedi közgyűlés kulturális bizottságának elnöke és Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója az operaénekes bronz mellszobrának avatásán Szegeden, a Dóm tér Nemzeti Pantheonjában 2019. július 26-án. Kelemen Kristóf alkotását a Szegedi Szabadtéri Játékok újraindításának 60. évfordulója alkalmából avatták fel Forrás: MTI/Rosta Tibor

Halála, emlékezete

Simándy József 1990-ben lett az Operaház Örökös Tagja.
Felelősséggel felépített boldogságának földi szakasza 1997. március 4-én ért véget. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.
Halálának első évfordulója alkalmából Balatongyörökön Baráti Társaság alakult 1997-ben, amely művész emlékét őrzi, kétévente augusztusban emlékkoncerteket is rendeznek, melyeken a híres operaáriák mellett operett-részletek, népdalok és versrészletek is elhangzanak. Balatongyörökön 2006 júliusában avatták szobrát és évente megemlékeznek róla.
A szegedi Simándy Énekversenyen számos jelentős énekes tűnt fel.
Abaújszántó község 2003. szeptember 18-án Simándy József emlékházat avatott Abaújkér-Aranyospusztán: a művész a e ház udvarán adta elő utoljára a 1994-ben a Hazám, hazám áriát közönség előtt. A szülővárosában működő Kistarcsai Kulturális Egyesület egész alakos szobrot állított az énekesnek, amelyet a művész születésének 90. évfordulóján leplezték le. 2004-ben Lakitelken állítottak szobrot az emlékére.
2005-ben jelent meg a Simándy József újra megszólal című kötet, melynek szerkesztője a fia, Simándy Péter volt.
2011 Kistarcsán a művész nevét vette fel a Simándy József Általános iskola és Alapfokú Művészetoktatási intézmény.

Források:
Simándy József: Bánk bán elmondja (Krónikás: Dalos László) -Zeneműkiadó, 1983 Budapesten
Arcanum Digitális Tudománytár