Aranyérmes álmok ezüstvasárnapon

Nőikézilabda-válogatottunk nyolc évvel azt követően, hogy a bécsújhelyi fináléban kikapott Koreától és a második helyen végzett, vasárnap este 19.15-kor ismét világbajnoki döntőt játszhat. Az ellenfél ezúttal Franciaország együttese lesz. Eddigi egyetlen világbajnoki címét 1965-ben nyerte a csapat, 38 év után itt a lehetőség a második megszerzésére.

Nem olyan nehéz elődöntőre számítottak a franciák, mint amilyet végül játszottak Ukrajna ellen. A hosszabbításban kiharcolt siker értékét növeli, hogy az ukrán csapat rendkívül egységesen, szervezetten játszott, nyoma sem volt annak a rossz produkciónak, amelyet a magyarok ellen mutattak.

Nem véletlen, hogy a túlórát követően kialakuló 28-26-os siker könnyeket csalt elő az edzők és több játékos, például Veronique Pecqueux-Rolland szeméből. "Hihetetlen nagy eredmény ez számunkra, tudtuk, hogy a csapat képes erre. Csoda, mese" - szipogott Stéphanie Cano, a franciák jobbszélsője, aki a hosszabbítás 3-1-éből két gólt vállalt, s jószerével egyedül nyerte meg a csatát.

"A legnagyobb problémának azt érzem, hogy sokáig nem találtuk a mérkőzés ritmusát, minden csapat fáradt már nagyon. Sokat dolgoztunk, jól felkészültünk, remélem, utolsó meccsünkön támadásban és sebességben is jobbak leszünk. A magyar csapatot tökéletesen ismerjük, remélem, a pályán képesek leszünk a minőségi játékra" - mondta Olivier Krumbholz, a franciák szövetségi kapitánya.

"Szuper érzés, hogy életem második világbajnoki döntőjét játszhatom, s remélem, ezt nagyobb sikerrel, mint 1999-ben. A magyaroknak minden gondolatát ismerjük, a döntő a legnagyobb csata lesz, csak a legjobbakat ígérhetjük" - vélte Pecqueux-Rolland.

A francia válogatott négy év alatt második fináléját játszhatja. 1999-ben a házigazda norvégok megtréfálták őket, most a horvátoktól nem kell tartaniuk. A magyaroktól annál inkább...