Úton az igazság pillanata felé - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a 2009-es lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt harmincadik blogbejegyzését Moszkvából keltezte.

Ma este hatkor feldobják a labdát a vidnojei Dvorec Szportában, és megkezdődik az idény - számunkra - eddigi legfontosabb mérkőzése. Úgy is fogalmazhatnék, hogy közeleg az igazság pillanata.

Az Euroliga 2007-es döntőjének - ha úgy tetszik - visszavágóján a Ros Casares Valenciát fogadjuk, Európa legjobb olyan klubcsapatát, amely nem orosz. Két éve a Szpartak - még nem az én irányításommal - 76-62-re legyőzte a spanyolokat, megszerezve ezzel a klub történetének első Euroliga-trófeáját. Most egyikünk már a Final Fourba sem juthat be...

Tulajdonképpen nem is baj, hogy már most szembe kerülünk Amaya Valdemoróékkal. Egyfelől ugyan minden nagyképűség nélkül kijelenthetem, bárki mást kapunk ellenfélnek, simán bemasírozunk a négyes döntőbe, ugyanakkor az is tény, hogyha meg akarjuk védeni címünket, akkor mindenkit le kell győznünk. S ezen logika mentén haladva mindegy, hogy mikor csapunk össze a spanyolokkal.

Tavaly óriási meglepetésre maradt le a Ros Casares a Final Fourról. Már "le volt vajazva", hogy Valenciában rendezik a négyes döntőt, amikor a Brno beleköpött a levesbe, a harmadik meccsen megfricskázta ellenfelét, s Jan Bobrovsky csapata jutott be a négy közé.

Most két körülmény szól mellettünk: egyfelől a hazai pálya előnye - ha három meccs lesz, abból kettőt Vidnojéban játszunk -, másfelől az első hat-hét emberünk erősebb, mint az ellenfélé. Ugyanakkor a tizenkettes kereteket összehasonlítva ők állnak jobban, az egész szezont együtt menetelték végig, s hosszabb a kispadjuk, még a tizedik, tizenegyedik helyen is minőségi kosarast vonultatnak fel.

Az első ötösükkel (Aguilar, Valdemoro, Wiggins, Milton-Jones, Érika) szinte egyenlő erejű a második (Palau, Veselá, Vecerová, Tornikidu, Montanana), s akkor még ott van a veterán Ferragut és a 203 centis Dacic... Ezzel szemben a mi alapötösünk - Bird, Karpunyina, Taurasi, Jackson, Fowles - félelmetes, ugye, az Euroligában nem kell egyszerre legalább két oroszt játszatnom.

És vasárnap óta velünk edz Jurgita Streimikyte a Vilniusból, akit Sabtaj leszerződtetett erre a negyeddöntő-párharcra, valahogy kipótolni az ingatag Oszipova, Scsogoljeva kettőst. Jurgita rutinos kosaras, valaha szupersztár volt, de tíz-tizenöt percig még ma is képes minőségi teljesítményre - más kérdés, hogy az érkezése veszélyezteti a csapategséget...

Egyébként a felkészülés során megnéztem a Ros Casares-Salamanca spanyol bajnoki "rangadó" DVD-jét, azért teszem idézőjelbe a rangadó szót, mert az első negyed végén már 31-12-re vezetett a Valencia, s a vége 33 pontos győzelem lett. Még egy meccsükre emlékszem, a CSZKA 31 ponttal verte őket Moszkvában. Ebből oda akarok kilyukadni, hogy a Pécsnek komoly sansza van a másik spanyol csapat ellen a negyeddöntőben, még ha a pályaelőny a Salamancánál van is.

Hej, de szép lenne, ha két csapatom is ott lenne a Final Fourban, ha már a legjobb nyolc között sikerült "dupláznom"! A Pécs mellett szól a nagyobb tapasztalat - Fűzy Ákos barátom, Iványi Dalma és Vajda Anna megannyi Euroliga-negyeddöntőn jutott már túl, váltakozó szerencsével -, ugyanakkor a Salamanca most először harcol a négy közé jutásért. Ha a pécsiek korrekt játékvezetést kapnak - márpedig kijár nekik, hiszen patinás klubnak számítanak -, akkor megoldhatják a feladatot.

Mint ahogy a Sopron is a Bourges ellen. Persze, ha valaki tudja, milyen nehéz a francia városban győzni - márpedig legalább egyszer kell a továbbjutáshoz -, akkor az én vagyok. Eddig ötször nyertem a csapatommal Bourges-ban - lett légyen az a Pécs vagy a magyar válogatott -, nem sokan mondhatják el ezt magukról, talán senki más a világon. A Sopron ősszel remek formában játszott, most egy picikét mintha megtorpant volna, de így is van esélye. Tavaly a nyolc közé jutásért könnyen verte a Bourges 2-0-ra a Sopront, de azóta erősebb lett a magyar bajnok.

A Rátgéber-fiúk élvezték a moszkvai hóesést

A negyedik párviadalnak a Jekatyerinburg az abszolút favoritja, nehezen tudom elképzelni, hogy ne verje 2-0-ra a Fenerbahcét az uráli alakulat. Mi idegenben harminccal, itthon ötvennel bizonyultunk jobbnak a törököknél...

Van egy friss hírem: úgy tűnik, a FIBA is rájött, hogy nem jó a mostani lebonyolítás, jövőre visszaáll a régi rend: a nyolcaddöntőben az első a tizenhatodikkal, a második a tizenötödikkel találkozik, és így tovább. Eközben a bíróság előtt van az orosz csapatok beadványa, tudniillik diszkriminatívnak érezzük, hogy a Final Fourba csak kettő, a nagydöntőbe pedig legfeljebb csak egy csapat kerülhet be, úgy alakították ki a párosítást. Ha egy adott idényben Európa négy legerősebb klubcsapata orosz, akkor adminisztratív eszközökkel ne akadályozzák meg a színorosz négyes döntő kialakulását...

Eközben újból pontelőnnyel vezetünk az orosz bajnokságban, mivel a CSZKA hazai pályán 68-42-re kikapott a Jekatyerinburgtól, majd hattal a Dinamó Moszkvától is. Ezek után a Dinamo otthon elvérzett az Orenburg ellen - amely csapatot mi is viszonylag nehezen győztük le. Jelentem, óriási havazás volt Moszkvában, még a korábban általam megdicsért helyi "főkefe" is felmondta a szolgálatot, viszont Lacika és Tomcsi kitombolhatták magukat a hóban, ahogy azt a mellékelt fotó is tanúsítja. Még Csák Laci, a sógorom is beállt hóembert építeni...

Azt jött az olvadás, most plusz három fokot mérünk, akkora a latyak, hogy alig látszunk ki belőle. Még valami eszembe jutott, búcsúzóul. Az, hogy most kell kiélveznem ezt a csodálatos csapatot, mert könnyen lehet, hogy többé már nem lesz mód ilyen bombaegyüttes összetoborzására. Tudniillik a FIBA végrehajtó bizottsága nagy valószínűséggel elfogadja azt az előterjesztést, hogy egy játékos csak annak az országnak az útlevelét kaphatja meg, amelynek a válogatottjában már pályára lépett.

Azaz megszűnik Diana Taurasi olasz, Sue Bird izraeli állampolgársága, márpedig az európai FIBA-törvények értelmében maximum két tengerentúli szerepelhet csapatonként, az a kettő pedig Sylvia Fowles és Lauren Jackson. Szóval, még egy okkal több arra, hogy szerencsésnek érezzem magam.

Valószínűleg minden idők legerősebb - és megismételhetetlen összetételű - klubcsapatának vagyok most a szakvezetője...