Soha nem titkoltam, hogy fiatalon az volt az álmom, hogy a Barcelonában szerepelhessek, valamint ott is fejezzem be a játékot.
Hogy nem így történt, az a klub egyik korábbi vezetőjén, Hajnal Csabán múlott. Neki nem tudok elég hálás lenni, mert kitartóan ostromolt, hogy jöjjek Veszprémbe. Még csak tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor eljött a szegedi panellakásunkba, hogy meggyőzzön, menjek a Veszprémbe. Akkor viszont már megkaptam a Barca ajánlatát, amelyre nem lehetett nemet mondani” – emlékezett vissza a veszprémi kezdetekre a Nemzeti Sportnak adott interjújában Nagy László.
Elmesélte azt is, hogy hét évvel később szinte ugyanazok a jelenetek játszódtak le, amikor lejáróban volt a Barca-szerződése.
„Persze megint Hajnal Csaba volt az első, aki hívott, el is jött hozzám, hogy meggyőzzön. Csakhogy a katalán klub, amelyben kiválóan éreztem magam, ötéves szerződést ajánlott.
Elfogadtam, mert a barcelonai munka, a sikerek, az ottani életérzés semmi máshoz nem hasonlítható, el sem magyarázható.”
Az akkori veszprémi vezető olyan kiváló szerződést ajánlott Nagynak, amire nem tudott nemet mondani, élete legjobb döntésének nevezte.
„Életem egyik legjobbja.
Lemondtam az álmomról, hogy a katalán egyesületben hagyjam abba, de így lett jobb, kerekebb és szebb a karrierem.
Kiváló vezetőkkel, edzőkkel és csapattársak sokaságával dolgozhattam együtt. A családommal együtt, amelynek nem tudok elég hálás lenni, én is nagyon megszerettem a várost, a klubot és a szurkolókat, akikhez hasonló nincs is a világon. Nem akarok túlságosan pátoszos lenni, de büszke lehet az az ország, amelyben ennyi sporthoz értő, sportszerető ember él.”
A Nagy Lászlóval készített teljes interjú itt olvasható.