Olimpiára vágyik a női vízilabda-válogatott delfinlánya

Az olimpiai selejtezőkre készülő magyar női vízilabda-válogatott tagjait bemutató sorozatunkban szereplő Vályi Vanda ugyan még csak 21 éves, de máris nemzeti csapatunk nélkülözhetetlen tagja. Nem csak azért, mert a ráúszás igazi klasszisa, a világversenyeken több mint 90 százalékos hatékonysággal hozza el a labdát egy-egy középkezdéskor, hanem azért is, mert technikája és a lábmunkája is átlagon feletti. Interjú.

Kezdjük az uszodán kívül, hiszen az utóbbi időszakban nem csak a vízilabda-szakemberek fedezték fel, egy videóban is szerepelt.
Nemrég forgattuk Diaz, Szakács Gergő és Fura Csé „Kétoldalú minden érem" című számához egy klipet, amelynek természetesen a tokiói olimpia az apropója.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@valyivanda által megosztott bejegyzés

Nagy megtiszteltetés, hogy a női vízilabdát én képviselhettem, és többek között Liu Shaolin Sándorral, Liu Shaoanggal és Fucsovics Mártonnal együtt szerepelhettem.

Bármilyen szokatlan világba csöppentem, ezt is egy feladatnak fogtam föl, nagyon élveztem azt az egy napot, amit a stúdióban töltöttem.

S persze, az is jó volt, hogy kicsit kizökkenhettem az edzések monotóniájából.

A nagyválogatottban ugyan több mint három éve már bemutatkozott, de Bíró Attila szövetségi kapitány két éve nyilatkozta önről, hogy a magyar vízilabdasport egyik legnagyobb tehetsége, aki rövid időn belül oszlopos tagja lehet a nemzeti csapatnak, Ha csak a közelmúlt világversenyeit vesszük figyelembe, kijelenthetjük, bejött a jóslat.
Örülök, ha megfeleltem az előzetes elvárásoknak. 2017 szeptemberében, a hazai rendezésű vizes világbajnokság után történt egy fiatalítás a válogatottnál, és így kaptam meg én is a lehetőséget. Mindig a maximumot próbálom nyújtani a medencében, és örülök, ha ezzel a válogatott segítségére lehetek.

Nagyon sokat jelent számomra, hogy ez ma már nem csak a ráúszásokban merül ki, hanem a támadásoknál és a visszaúszások során is kihasználhatom a talán átlagon felüli gyorsaságomat.

Ráadásul az a fajta bizalom, amit a szakmai stábtól és a csapattársaktól kapok, plusz erőt és energiát is ad.

Meg lehet fogalmazni, hogy minek köszönhető ez a villámkarrier?
Szerintem egyértelműen annak, hogy immár több mint hat éve, 14 évesen Egerből Dunaújvárosba igazoltam, s ez idő alatt olyan képzést kaptam a gimnáziumban és a felnőtt csapatban is, amely révén kellő önbizalomra tettem szert.

Vályi Vanda a budapesti vízilabda Európa-bajnokság női tornáján a harmadik helyért játszott Hollandia - Magyarország mérkőzésen a Duna Arénában Forrás: MTI/Czagány Balázs

Szó szerint a mélyvízbe dobtak, én pedig (Mihók Attila segítségével) nem csak a bajnokságban, hanem a különböző korosztályos válogatottakban is erősödhettem. Nagyon megtisztelő, hogy ezt a korszakot a Ferencváros invitálása zárta le, tavaly júniustól ugyanis már a zöld-fehérek kötelékében készülök a hazai és nemzetközi megmérettetésekre.

Egyáltalán: hogyan lett vízilabdázó?
Azért is nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert azt külön kérni szeretném, anyukám mindenképpen legyen benne a cikkben, hiszen neki köszönhetem, hogy vízilabdázó lettem!

Az orosz Elvina Karimova (fehér sapkában) és Vályi Vanda harca egy Magyarország-Oroszország Világliga-mérkőzésen Forrás: Sputnik via AFP/Alexei Danichev

Ő a mai napig az egri Markhot Ferenc Kórház gyerekosztályán dolgozik, így pontosan tudja – amellett, hogy nagyon szeret úszni, és képben van a sportágat illetően is – mennyire fontos, hogy a gyerekek minél előbb tanuljanak meg úszni. Engem is már egészen kicsi koromban levitt az uszodába, s mivel ilyen korán kezdtem, volt időm megtanulni a helyes vízfekvést, a helyes úszótechnikát. Öt-hatéves koromban kerültem át a vízilabdaedzőkhöz, ők tökéletesítették tovább a tudásomat, s ennek – is – köszönhetem, hogy ma a magyar mezőny egyik leggyorsabb vízilabdázójaként emlegetnek.

Ez természetesen mindenképpen plusz erény, hiszen ma már nem is annyira titkos fegyverként (amolyan delfinlányként) a ráúszásnál rendre ön hozza el a labdát, a budapesti Eb-n is rekordokat döntött. Ráadásul azt is tudom, hogy korábban – a pólóval párhuzamosan - úszóversenyeken is elindult, de a monotonitás miatt (maximum 100 méteres távig élvezte a versenyeket) végleg a vízilabda mellett kötött ki.
Az utóbbi öt-hat esztendőben, a dunaújvárosi évek alatt és az utánpótlás-válogatottakban, valóban (ahogy ön fogalmazott) én voltam a delfinlány, és hatalmas megtiszteltetés, hogy immár a nagyválogatottban is kihasználhatom a gyorsaságomat.

Az utóbbi évek világversenyein valóban csak elvétve fordult elő, hogy a ráúszásnál nem én hoztam el a labdát.

Ez mérkőzés közben, egyéb szituációkban is hatalmas önbizalmat ad, no, és az a tudat, hogy az idősebb játékosok is megbíznak bennem.

Vályi Vanda dob kapura a 2019-es kvangdzsui vizes vb-n az ausztrálok elleni meccsen Forrás: AFP/Ed Jones

Ami pedig az úszóversenyeket illeti, elsősorban diákolimpiákon és serdülőversenyeken álltam rajthoz, és igaz, csak az 50 és 100 méteres távokat vállaltam.

Ma már (élsportolóként különösen) minden tiszteletem az úszóké, nem csak azért, mert kibírják az edzések hihetetlen monotonitását, nem csak azért, mert legtöbbször reggel hatkor kelnek, hanem mert testközelből is tapasztaltam, milyen iszonyatos melót tesznek bele, hogy lefaragják a másodperceket, hogy minél eredményesebbek legyenek.

Az akkori énem erre nem volt képes. No, és az is nagy különbség, hogy az úszók magányos harcosok, csak magukért úsznak, míg a vízilabdában hatalmas élmény nem csak a gólszerzés, hanem, hogy egy közösség tagjaként másokért is felelős vagy, másokért is alkalmazkodsz, a győzelem pedig mindig a közös munka gyümölcse.

Ha valaki egy vízilabdázót képzel maga elé, többnyire egy erőtől duzzadó sportoló ugrik be, még a hölgyek esetében is. Ön viszont egy törékeny alkat. Nem véletlenül nyilatkozta: tudatosan kerüli a fizikai kontaktusokat. Nem túl nagy hátrány ez a medencében?
Ez egy jogos kritika. 181 centiméter magas vagyok, 66 kilóval, és ezt az ellenfelek egyből kiszúrják. Tudom, hogy a rutinszerzés mellett egyre többször bele kell állnom az egy-egy elleni párharcokba is, ebben még fejlődnöm kell.

Vályi Vanda a budapesti vízilabda Európa-bajnokságra készülő válogatott edzésén a Duna Arénában 2020. január 10-én Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

De ezt a hiányosságomat a lábmunkával, a technikával és a gyorsaságommal kompenzálom. Nem véletlenül mondta valaki: tipikus szélső vagyok, kellő rafináltsággal megáldva.

A budapesti Európa-bajnokság éppen egy éve volt. Miként emlékszik vissza a versenyre, és a megszerzett bronzéremre?
Jaj, a mai napig nagyon hiányzik a Duna Aréna semmi máshoz nem hasonlítható hangulata! Az egész légkör rendkívül profi volt, ahogy bántak velünk, ahogy kezeltek minket, amilyen körítés volt a mérkőzéseken.

Nagyon kemény két hét volt, plusz az előtte lévő kéthónapos felkészülés szintén, de megérte a szenvedés, hiszen életem első felnőtt világversenyén érmet szereztünk, így cseppnyi hiányérzetem sincs annak ellenére, hogy az Európa-bajnokság végén természetesen sajnáltam, hogy nem jött össze az olimpiai kvalifikáció.

Lehet azt mondani, hogy az elmúlt egy év viszont abból a szempontból hasznos volt, hogy még jobban összekovácsolódott a társaság?
Egyértelműen.

Vályi Vanda (b) és a spanyol Anna Espar Llaquet a női vízilabda torna elődöntőjében játszott Spanyolország - Magyarország mérkőzésen Kvangdzsuban Forrás: MTI/Kovács Tamás

Már május végén is részt vettünk egy háromhetes „buborékban" október közepén is eltöltöttünk egy hetet, november 30-tól pedig élesben is készülünk a trieszti selejtezőkre.

A kvalifikáció szempontjából Hollandia vagy a házigazda Olaszország lesz a fő rivális. Szíve szerint ki ellen játszana inkább a tokiói repülőjegyekért?
Az olaszokat mindig nehéz megverni, ráadásul ők a házigazdák, éppen ezért én Hollandiára készülök.

Azért is nekik is örülnék jobban, mert a felkészülésük nem volt zökkenőmentes, másrészt a legutóbbi két tétmérkőzésen, az Eb-bronzmeccsen és a Világligában is megvertük őket. Tudom, hogy most sem lenne másként.

Ha éppen nem vízilabdázik, mivel tölti el a szabadidejét?
Elsősorban tanulással, hiszen természetgyógyászatból áprilisról júniusra halasztották az online vizsgákat. no és folyamatosan járok kémia-korrepetálásra is, hiszen a közeljövőben a Szent István Egyetem Élelmiszermérnöki Kara a cél.