Férfiakat verne a brit maratonifutó nő

A brit Paula Radcliffe vasárnap felállított maratoni világcsúcsa (2:15:25 óra) már-már a csodák birodalmába tartozik. Ezzel az eredménnyel tizenötödik lett volna a londoni maraton férfimezőnyében, a világ 110 országában férfi (!) csúcstartó lenne, s a 2002-es esztendőben futott nagy maratoni versenyek közül - persze a férfiak között - 87-et megnyert volna. Például a budapestit is, amelyen Rezessy Gergely 2.18:41 perccel diadalmaskodott.

Érdemes egyébként egy pillantást vetni az atlétikai világcsúcsok születési idejére. A férfiaknál - az olimpiai számokat tekintve - csupán a diszkoszvető Jürgen Schult (NDK, 74,08 m) és a kalapácsvető Jurij Szedih (szovjet, 86,74 m) rekordja származik 1988 előttről, ugyanakkor a nőknél tizenhárom és a később született csúcsok jelentős része is olyan versenyszámban keletkezett, amelyeket azóta vezettek be, a gerelyhajításban pedig megváltoztatták a szer méretét és súlypontját.

A magyarázat roppant egyszerű: Ben Johnson híres lebukása az 1988-as szöuli olimpián történt, s utána megszigorították a doppingellenőrzés szabályait. Ez leginkább a nőket érintette, hiszen ők előszeretettel alkalmaztak az anabolikus szteroidok mellett férfihormonokat is. Tovább silányította a hölgyek eredményeit az NDK és a Szovjetunió - egyáltalán: a szocialista tábor - felbomlása, hiszen ezekben az országokban államilag folyt a doppingolás, a rendszer legitimációjának elősegítésére.

Igaz viszont, hogy manapság az EPO - erythropoietin -, a vörös vértestek képződését elősegítő vérdoppingszer a "sztár", továbbá a hipoxiás sátor, ami viszont nem minősül doppingszernek. Ugyanakkor teljességgel kizárja az esélyegyenlőséget, hiszen csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Ch. Gáll András