Ch. Gáll András helyszíni tudósítása Bangkokból
A világbajnokság vasárnap kezdődik, akkor tartják a sorsolást is, a magyarok pénteken és szombaton is a küldöttségeknek otthont adó Hotel Twin Towers 17. emeleti tetőteraszán edzettek Szántó Imre szövetségi kapitány vezetésével. Balzsayn látszott, kirobbanó erőben van, a többiekhez hasonlóan alig várja már a rajtot. Napjaink legjobb magyar amatőr bokszolója 1997, 18 éves kora óta őrzi az országos bajnoki címet, hatot szerzett már ebből a fajtából, a világbajnokságokkal azonban eddig nem volt szerencséje.
- Mint például a tavalyi, permi Eb-n, ahol csak az ukrán Miskin tudta legyőzni, a döntőben.
- Miskinnel már itt, Bangkokban is összefutottam a szálloda halljában, kezet fogtunk, a szorítón kívül a legtöbb ellenfelemmel jóban vagyok. Permben nem a legjobb pillanatban találkoztam vele, holott korábban egy alkalommal döntő fölénnyel vertem. Az Eb-n és négy mérkőzést vívtam a döntőig, ő csak hármat, valószínűleg frissebb volt nálam, s fejben is jobban "ott volt".
|
- Milyen érzés, ha az ember otthon, a családban is éjjel-nappal "bokszol"?
- Nekem jó, meggyőződésem, hogy használ a teljesítményemnek ez a fajta megszállottság. Gondolataim kilencven százalékát a boksz tölti ki, édesapámmal otthon is rendszerint az ökölvívásról beszélgetünk. Egyébként kisgyerekként is a szorító környéke volt az otthonom, mindig ott lakott a család - Kecskeméten, Pakson, most Budapesten, illetve Kerepestarcsán -, ahol édesapám éppen edzősködött. Ehhez képest elég későn, 14 évesen kezdtem bokszolni, addig kajakoztam. Akkor mentem le az első edzésemre, amikor édesapám nem is volt otthon, két hétig Olaszországban volt egy versenyen. Amikor hazaért, döbbenten látta, hogy ott lóg a kesztyűm a fogason...
- És a több családtag hogyan viszonyul ehhez a kemény sportághoz?
- Édesanyám legutóbb serdülőkoromban jött ki egy meccsemre, azóta nem tudja nézni, ahogy a fiacskáját pofozzák. Igaz, utólag felvételről megnézi a mérkőzéseimet. Dorottya nővérem viszont minden meccsemen ott szurkol a nézőtéren, s Tünde barátnőm úgyszintén.
- Mi az erőssége?
- A jobbhorog. Bár fordított alapállású vagyok, nem azért verekszem így, mintha balkezes lennék. Nem, született jobbos vagyok, de amikor elkezdtem bokszolni, megkérdezte az édesapám, milyen alapállást választok. Én ösztönösen úgy álltam be, hogy a bal kezem volt hátul, aztán így is maradtam.
- Tudom, hogy nem szívesen jósol, mégis megkérdem, mire számít itt, Bangkokban?
- Ha lélekben erős leszek, bárkit legyőzhetek. Legalább érmet várok magamtól, ha ez nem sikerülne, csalódott lennék.