100 éve született Schmeling, a német bokszlegenda

Meister aller Klassen (az abszolút kategória bajnoka) - erről a ma már ritkán használt kifejezésről német földön mindenkinek Max Schmeling jut az eszébe, aki mindmáig egyedüli német ökölvívóként lett profi világbajnok nehézsúlyban. Az apropó, amiért manapság tele van a nevével a német sajtó, hogy éppen száz évvel ezelőtt, 1905. szeptember 28-án született.

Olyan alakja volt Schmeling a német ökölvívásnak (és általában a sportnak), mint Papp László a magyarnak. Egyszerű családból származó, ám céltudatos munkával felkészülő sportemberként jutottak fel mind a ketten a csúcsra. Papp Laci háromszor (1948, 1952, 1956) lett olimpiai bajnok, majd a hivatásosok táborába átlépve profi Európa-bajnoki címet szerzett 1964-ben.

Olimpiai babérokkal Schmeling nem büszkélkedhetett ugyan, ám neki megadatott az, amitől a vaskalapos magyar sportvezetés (alighanem politikai szintű utasításra) megfosztotta Papp Lacit: megmérkőzhetett súlycsoportja profi világbajnoki címéért. (Ez akkoriban a mainál jóval nagyobb szó volt, tekintettel a profi bokszban 1990 óta burjánzó rengeteg fiókszövetségre - WBF, WBA, IBF, WBO stb. -, amelyek természetesen mind saját "bajnokkal" rendelkeznek minden súlycsoportban, ami erősen devalválja a mai titulusokat.)

Nehézsúlyú világbajnoki címét Schmeling 1930-ban szerezte meg: a New Yorkban Jack Sharkey ellen vívott mérkőzésen amerikai ellenfele szabálytalan mélyütést vitt be, amely után a német bokszoló nem tudta folytatni a küzdelmet. Sharkeyt viszont a bíró a szabálytalanság miatt leléptette, így Schmelingé lett a korona.

Legemlékezetesebb meccsét 1936 júniusában az akkori nehézsúlyú világbajnok, az amerikai Joe Louis ellen vívta, szintén New Yorkban. Louis évek óta veretlen volt, ám német ellenfele tudatosan "felkészült" az amerikai harcmodorából és ütéseiből. Meg is találta Louis védelmének gyenge pontját, és a 12. menetben egy ütéskombinációval megrendítette, majd egy erőteljes jobbhoroggal padlóra küldte ellenfelét, aki föl sem tudott többé kelni. Schmeling indiántáncot járt örömében a ringben - de csak néhány másodpercig. Utána odarohant a földön heverő Louishoz - akit már edzője és a mérkőzésvezető próbált magához téríteni -, hogy megtudakolja, nem szenvedett-e komoly sérülést.

Joe Louis és Max Schmeling

Ekkor kezdődött a két sportoló legendás barátsága. A két évvel későbbi visszavágót Louis nyerte, az volt a német bokszoló utolsó mérkőzése az USA-ban. A "barna bombázóval" azonban továbbra is kapcsolatban maradt, s amikor Louis - profi pályafutása lezárása után - nehéz anyagi körülmények közé került, éveken át pénzzel is támogatta egykori riválisát.

Ez ugyanúgy megmutatta emberi nagyságát és szívét, mint az 1938 novemberében tanúsított magatartása. A németországi nagy antiszemita pogrom éjszakáján berlini lakásában rejtett el két zsidó fiatalt - ám erről az utókor csak évtizedekkel később szerzett tudomást. Schmeling legendás szerénysége nem engedte, hogy eldicsekedjék nemes tettével.

A nácik igyekeztek kiaknázni népszerűségét, de ő mindvégig távolságtartó maradt a rezsimmel szemben. Goebbels nyomására sem volt hajlandó elválni cseh feleségétől, Anny Ondra filmszínésznőtől, sem pedig megválni zsidó származású menedzserétől, Joe Jacobstól.

Utolsó profi mérkőzését 1948-ban, 43 évesen (!) vívta Berlinben, pontozásos vereséget szenvedve a hamburgi Richard Vogttól. Ezután üzleti vállalkozásba kezdett, amely szép sikert hozott a számára. Vagyona tekintélyes hányadát jótékony célokra fordította (házassága gyermektelen maradt), létrehozta többek között a karitatív célú Max Schmeling alapítványt. 1991-ben - első németként - beiktatták az ökölvívósport dicsőségcsarnokába, a Boxing Hall of Fame-be.

Noha 1996-ban, a róla elnevezett berlini sportcsarnok avatásán jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt, nagyon készült a 100. születésnapjára. Ez azonban nem adatott meg neki: 2005. február 2-án hunyt el. Hogy mekkora népszerűségnek és tekintélynek örvendett, azt jól mutatja, hogy a komoly hangvételű Frankfurter Allgemeine Zeitung - a sportrovatban közölt nekrológ mellett - címlapon megjelent vezércikkel is búcsúzott tőle.

Három évvel a halála előtt fogadta hamburgi otthonában nagy tisztelőjét, Luan Krasniqit. Az albán származású német bokszolónak, aki már Európa-bajnoki címmel rendelkezik nehézsúlyban, eltökélt szándéka, hogy Schmeling után ő lesz a második német világbajnok e súlycsoportban.

Szerdán este, éppen Schmeling 100. születésnapján, mérkőzik meg Hamburgban a WBO címvédőjével, az amerikai Lamon Brewsterrel.